Fodor a kormányban: politikai koporsó vagy trambulin?
Nem tudni, hogy Fodor Gábor a politikai haszonelvűség szempontjából mit is vár saját környezetvédelmi miniszterségétől. Hogy Kóka János számára hol van ebben a bolt, azt sejtjük: a hatalomba történő bevonással kísérletet tesz a belső kritikusok semlegesítő lecsendesítésére. Az SZDSZ elnöke nem akarja, hogy legfőbb riválisa a kormányzati munka raportőreként kiszervezze alóla az így is csak nehezen meghódított pártot.
Kóka és Fodor. Alku © Stiller Ákos |
A „zöldügyi” minisztérium a rendszerváltást követően – a morbid színfoltot jelentő kisgazda botrányhősök flúgos tempóit leszámítva – többnyire nyugis kádertemetőként funkcionált. Esetleg párthinterlandot nélkülöző, szürke technokraták regnálásának lehettünk szemtanúi. Sokáig emlékezetes marad a burleszkbe illő jelenetsor, amely során – az 1994-es kormányalakítási tárgyalásmaratonon – Horn Gyula megpróbálta a leendő koalíciós partnerre rásózni a szóban forgó minisztériumot. De azoknak nem kellett, így lasszóval próbáltak befogni olyan szoci honatyát, aki vállalná az erősorrend tekintetében degradálásnak számító tisztséget. Persze aligha tekinthető optimális miliőnek, hogy – a klímaváltozás, az importszemét és vízgyűjtőből lassanként szennylavórrá váló Kárpát-medence idején – egy, a jövő nemzedékek felől tekintve kulcsfontosságú hivatalt úgy adnak-vesznek, mint dörzsölt kereskedő a selejtes vagy értékcsökkent árut, de sajna ez van.
Fodor mindeddig a szimpatikus lúzert alakította a hazai politika teátrumában. 1993-ban – még a Fideszen belüli vezető szerepre aspirálva – Orbánnal, 2000-ben Demszkyvel, később Kunczéval, idén pedig Kókával szemben maradt alul. Fodor a pártja lelkiismereteként működő kritikusként eredményesebb pályaívet futott be, mint vezető. Ugyanis szinte minden politikai elemző osztja a véleményt, hogy emberünk szakmai mélypontja a nem sokkal több, mint egyéves kultuszminiszteri intermezzo volt. Az oktatást is felügyelő kormánytagként Fodornak nemigen sikerült markáns arcélű, határozott reálpolitikus benyomását keltenie. Pedig oktatási és kulturális kérdésekhez konyított is valamit. Kérdés, mire fog akkor jutni egy komoly reáltudományos szakmapolitikai rutint igénylő bársonyszékben. Így biztosan több nyereséget könyvelne el a ciklus végén, ha megmarad a pártellenzék széplelkű, elvekért lándzsát törő vezéralakjának.
Persze minden ott dől el, a stallumot hattyúdalba fúló jutalomjátéknak vagy alkalmi kényszerpihenőnek tartja-e? Vagyis akar-e még néhány hónap (vagy egy-két év) múlva ismételten Kóka pártbéli versenytársa lenni. Mert amennyiben igen, úgy a fentírt időhatárokon belül elő kell jönnie a farbával. Ha legkésőbb az uniós választások idején nem rukkol ki valamivel, akkor – a jelenlegi környülállások alapján – levajazottnak tekinthetjük, hogy a kisebbik kormánypárt Kókával vág bele az országházi küszöbugrásba.
Ugyanakkor kár lenne azonnal temetnünk Fodort. A zöld tárca tényleg elég súlytalan, de pont emiatt nem rendelkezik a permanensen hadakozó egészségügyi tárca „kockázataival és mellékhatásaival”. Amennyiben hősünknek szándékában áll ép bőrrel kikeveredni magát abból a veremből, ahová beletaktikázta önmagát, azt legjobb eséllyel úgy teheti, ha nem megy bele semmiféle csínybe. Csakhogy a gond épp a miniszteriális dzsungelben gyámoltalanul mozgó Fodor dilettantizmusával lesz. Igaz, volt már olyan közszereplő, aki a környezetvédelmit alulmúlóan csekély fajsúlyú minisztérium – jelesül a sporttárca – éléről tudott, ugródeszkát fabrikálva, jó időben a csúcs felé dobbantani. De Gyurcsánynál létezett az, ami a kormánytisztséggel másodszor bepróbálkozó Fodor Gáborból hiányzik: irányítói kvalitás, csapat- és hálózatépítői adottságok, józan érdekfelmérésből táplálkozó pragmatizmus.
De mindegy, úgy is hamar látszódni fog, hogy jön ki Fodor onnan, ahová be sem kellett volna mennie.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Orbán bécsi lapok torzító médiaprizmájában
A legtöbb demokratikus országban már csak úgy szokott lenni, hogy a nemzetközi témákkal foglalkozó hírmagyarázat rendszerint kiegyensúlyozottabb, objektívebb, mint a belpolitikai. De az osztrák nyomtatott sajtó főáramából tallózgatva hamar be kell látnunk: a fenti szabály alól bizony jócskán léteznek kivételek. A Die Presse és a Der Standard elemzéseiben méltányos higgadtságnak nyoma sincs, olyan illat csap orrunkba, mintha a hideg polgárháború egyik szekértáborának konyhájába tévedtünk volna.
A Szigeti Péter-ügy és a pártatlanság
Nem az a kérdés, hogy most le kell-e mondania Szigeti Péter OVB-elnöknek. S a gond elsősorban nem is vele, hanem az őt magas polcra rakó kormányzati tótumfaktumokkal van. A hiba ugyanis akkor jött létre, mikor egyáltalán odatették. Ki se szabadott volna nevezni.
Groteszk vita a főpapi közszereplőségről
A Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélete szerint közszereplőnek számítanak a történelmi egyházak azon vezetői is, akik korábban megtagadták a sajtótól beleegyezésüket, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában róluk ügynökfronton őrzött dokumentumokba betekinthessen. Az egyházi vezetők azzal érveltek, hogy a besúgóakták publicitásával egyetértenek ugyan, de nem tartják magukat közszereplőnek.
Kádártalanítás Kádár stílusában
Ha a helyzet úgy kívánta, a MSZP elődpártja – más kommunista pártokhoz hasonlóan – inkább az ideológia oltárán tett engedményeket, semmint hogy valamit is beáldozzon a hatalomból. Sajátos paradoxon, hogy Gyurcsány most e felszámolni szándékozott pártállami reflexnek köszönheti „csont nélküli” elnökségét: jöjjön a neolib gazdaságpolitika, de semmi se veszélyeztesse a koalíció fennmaradását – volt az uralkodó vélemény a szocialista kongresszuson.
Az MDF nem szeretné Fodort a kormányban
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) felszólítja Fodor Gábort, az SZDSZ ügyvivőjét, hogy ne fogadjon el miniszteri posztot - olvasható a párt közleményben.
Kordonbontás: senki sem jött ki jól belőle
A Kossuth téri események is jelzik: a Köztársaságért oly sokszor aggódó Gyurcsány alatt romlik a véleményszabadság garanciális szövete. A kordonbontást követő némi bizonytalankodás után ismét működésbe léptek a pártállami reflexek. A Fidesz sem jön jól ki az incidensből: az ilyen öncélú cselekvés csak a szélsőségesek felé nyit, a bizonytalan szavazókat aligha tudja a maga oldalára átcsábítani. Megjósolható, a közvélemény politika-undora tovább fokozódik.
Horváth Ágnest és Fodor Gábort jelöli miniszternek az SZDSZ
Horváth Ágnest jelöli egészségügyi miniszternek a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői testülete - tudta meg az MTI szerdán este az ügyvivői testülethez, illetve a kormányhoz közeli forrásból. Fodor Gábort környezetvédelmi miniszternek jelöli az SZDSZ.
Semjén és az ázsiai hordák
Szingli hordák után jön a sárga veszedelem! - nagyjából így lehetne összegezni Semjén Zsolt hírverését a kormány bevándorlási tanulmányával kapcsolatban. Nem először fordul elő, hogy pártjaink valamelyike előrántja a lakosság szociális fóbiáira bazírozó xenofób kártyát.
Átlátszó döntések az állami versenykiírásoknál
Legalább a rideg haszonelvűség szempontjait mérlegeljék politikusaink, amikor az éjszaka sötétjében a közkassza zárja körül matatnak. A meghirdetett üvegzseb-, és pénzügyi átláthatóságot célzó programok mindeddig nem tudtak gátat vetni ezeknek az ügyleteknek
Martonyi felvetése a jogállamiság külső ellenőrzéséről
„Magyarországnak külső jogállami kontrollra van szüksége, mert önmaga lábán nem tud megállni” – jelentette ki a napokban Martonyi János az Orbán-kormány volt külügyminisztere. Szavait nehéz értelmezni, valószínűtlen hogy bárkinek is érdeke lenne, a Fideszt is beleértve, az országot kívülről „törvényességi felügyelet” alá helyezzék.
MDF: a kiszámíthatatlan erő
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: az MDF jelen pillanatban az Országház egyetlen zsákbamacska-pártja. Vagyis olyan erő, amelyről nem lehet tudni, ha itt a pillanat, melyik nagypárttal hajlandó – s konkrétan milyen feltételek mellett – együttkormányozni, s melyikkel nem.
Mi lesz Demcsák és Fodor blogjával?
A politikusok, közéleti szereplők mostanában - indokoltnak vélt esetben - egyre gyakrabban kezdenek blogot írni. Majd félbehagyják.
