A kormány felkérte az állambiztonsági iratfeltáró bizottság tagjait. A hivatalos hírben ott áll a névsor is: Kenedi János, tudományos kutató - ő elnökölne -, Varga László történész, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián történész, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente történész, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán történész, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária történész, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, Reisz T. Csaba történész, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese.

Ez pedig itt a Fidesz, Szijjártó szignálta állásfoglalása: "Az MSZP-SZDSZ kormányok öt éven keresztül egyetlen lépést sem tudtak tenni az úgynevezett 'ügynökkérdés' megoldása felé. Így most a már jól ismert szocialista trükkhöz nyúlnak: a tehetetlenség leplezésére újabb bizottságot hoznak létre. Ráadásul ahogyan az a szocialisták számára kínos ügyekben lenni szokott, a vizsgálatot egy, a kormány által felkért bizottság végzi azért, hogy a szocialisták és Gyurcsány Ferenc számára kellemetlen iratok még véletlenül se kerülhessenek nyilvánosságra."

Gondoljon és hirdessen Szijjártó a kormányról és intézkedéseiről amit akar, meg amit a pártja akar, hogy akarjon. Ám az utolsó mondat mégiscsak felér egy rágalmazással: "a vizsgálatot egy, a kormány által felkért bizottság végzi azért, hogy a szocialisták és Gyurcsány Ferenc számára kellemetlen iratok még véletlenül se kerülhessenek nyilvánosságra".  Azaz Szijjártó szerint a bizottság tagjai korrumpáltak; eleve arra kérték fel őket, azért vannak ott, ahol vannak, hogy elfedjék az igazságot, arra szól a mandátumuk, hogy elrejtsenek bizonyos iratokat.

Ezeknek az úgymond "kellemetlen iratoknak" a létezéséről persze  se a Fidesznek, se Szijjártónak nincs semmiféle fogalma (lásd még régi, jó hagyományainkat, mint lebegtetés és borítékozás). Az egész csak arra jó, hogy a párt tábora tudja, mit kell gondolnia, mihez kell igazodnia - de ezt most hagyjuk. Meg hagyjuk azt is, hogy a Fidesz-kormány tett-e valamit saját időszaka alatt a történeti iratok mind szélesebb nyilvánosságáért.

Hanem az elképesztő, hogy egy, a rendszerváltás szempontjából, a kommunizmus évtizedei alatti viselkedést, ellenállást, az azóta végzett elméleti munkásságot és nyilvános szerepvállalást tekintve minden gyanú felett álló személyt, mint Kenedi János, illetve az általa vezetett bizottságot, benne történészekkel, kutatókkal azonnal megvádoljon ez a fiatalember, hogy le vannak kenyerezve egytől egyig. A szaktekintélyek mellett épp Kenedi jelenléte lehet az egyik biztosítéka annak, hogy  ilyesmi ne történjen (ne érjen célt, ha megkísérelnék). 

Még el sem kezdődött a bizottság tevékenysége, meg se indult a folyamat, nem szólt Kenedi a vizsgálat módszereiről és preferenciáiról,  szerinte már is sutba dobandó mindaz, amit Kenedi és a történészek valaha írtak, mondtak és tettek. Hiszen - a vak is látja - korrumpálták őket. Felesleges feltenni a kérdést, de azért írjuk le: honnan veszi a bátorságot, a tájékozottságot és a magabiztosságot Szijjártó Péter, hogy ilyesmit állítson - akárkiről. De főleg nem akárkikről, hanem szakemberekről, akiknek cipője sarkáig is nehezen ér fel. Javaslatunk - ez talán nem teljesen felesleges -, Szijjártó először olvasson, mielőtt (nyilatkozatot) ír. 

Nagy Gergely