Napenergiát hasznosító ház - Bangkokban.

Azt, hogy a globális felmelegedés lokális felmelegedés is, az idén nyáron Magyarországon alaposan megtapasztalhattuk: nemcsak a mérések kezdete óta regisztrált mindenkori melegrekord dőlt meg, hanem az is először fordult elő, hogy az ország nyári villanyszámlája – nem kis részben a légkondicionáló berendezéseknek köszönhetően – nagyobb volt a télinél.

A lokális felmelegedés mértéke a Föld különböző pontjain más és más, egy valami azonban mindenütt közös: a nagyvárosokban nagyobb arányú a felmelegedés, mint a ritkábban lakott vidékeken. Mint egy, a délkelet-kínai urbanizációt vizsgáló NASA-kutatás vezetője, Li Ming Tszou fogalmazott a National Geographic magazinnak: „a városiasodás okozta felmelegedés legalább olyan mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a káros gázok légkörbe kerülése”.

A nagy nyári melegben is a nagyvárosok lakói szenvedtek a legjobban – de vajon megizzadtak-e azok is, akik elmaradtak egy fontos házi feladattal? A július elsejei határidőre ugyanis a tagállamok közül mindössze Dánia, az Egyesült Királyság és Finnország nyújtotta be a z Európai Unió – a rendkívül alacsony energiafogyasztású passzív házak elterjedését is szorgalmazó – energiahatékonysági cselekvési tervének nemzeti verzióját. Ebben a tagországoknak azt kellene vállalniuk: 2008-tól 2016-ig évente egy százalékkal növelik energia-megtakarításukat.

A magyar tervnek tervezete már van, júliusban bocsátotta – bírálói szerint túlságosan szűk körben – társadalmi vitára a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Ám a tervezet nem veszi komolyan az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket – állítja közleményében az Energiaklub zöld szervezet, amely különösen aggályosnak tartja, hogy az utóbbi évtizedekben a mindenkori kormány nagyságrendekkel több támogatást fordított az energiafogyasztás támogatására (a fogyasztás mértéke tavaly meghaladta az 5 ezer milliárd forintot), mint a lakosság energiahatékonysági beruházásainak ösztönzésére, amelyre 2007-ben mindössze 2,6 milliárd forint állami pénz jut.

A Levegő Munkacsoport egyenesen azt olvassa ki a tervezetből, hogy „nincs valós kormányzati szándék az energiafelhasználás csökkentésére” Ez annál lesújtóbb vélemény, mivel a környezetvédő csoport szerint, ha csupán „az épületek szigetelését és fűtését úgy korszerűsítjük, hogy az elérje az Ausztriában általános szintet, akkor a fűtésre felhasznált energiát csaknem 70 százalékkal csökkenthetjük”.

Ausztriában energiahatékony beruházások után alanyi jogon jár a tartományi, illetve szövetségi szintű támogatás, amelynek összértéke fedezi, sőt meg is haladhatja azt a legfeljebb 30 százaléknyi összeget, amennyivel egy energiahatékony ház megépítése többe kerül mint egy átlagos házé. Magyarországon viszont egy zöld ház építésére vagy egy réginek az energetikai megújítására vissza nem térítendő támogatásként legfeljebb 265 ezer forint fizethető ki, s arra is pályázni kell a gazdasági minisztériumnál.

Ennek ellenére épülnek Magyarországon megújuló energiaforrásokat, elsősorban napenergiát és a talaj hevét részben felhasználó, jól szigetelt, energiát nemcsak elnyelő, de részben termelő, úgynevezett „energiahatékony”, illetve „alacsony energiájú” házak. Az alacsony energiájú ház a német szóhasználatból származóan olyan épületet jelent, amelynek fűtési rendszere az érvényes országos szabványhoz képest 30 százalékos energia-megtakarítással üzemel. Az új, nagyobb méretű energahatékony városi házak között mostanában a Budapest hetedik kerületében, a Madách sétány, a Kazinczy utca és a Holló utca által határolt területen épült, irodáknak és lakásoknak helyet adó Eszterházat szokták emlegetni, amely hasonlóképpen szoláris és geotermikus energiával fűt, illetve hűt.

Ezek mellett épülnek a fűtésüket a a földből és a naptól nyert hővel megoldó gépi fűtőberendezéseket, tehát gázkazánt, radiátort, illetve padlófűtést egyáltalán nem használó, úgynevezett „passzív házak”, energia-önellátó (autonóm) épületek, s általában, környezetbarátnak, zöldnek nevezett házak. A passzív házaknak nincs szükségük kéményre, a helyszínen nincs károsanyag-kibocsátás Fűtési igényük 80-85 százalékos fűtésszámla-megtakarítást tesz lehetővé. Mind gyakoribb a régi épületek teljes energia-átalakítása is.

A zöld építkezések hulláma Németországból és Ausztriából indult, közvetlenül a hetvenes évek olajár-robbanásai után, Magyarországot azonban csak alig öt éve érte el. A Független Ökológiai Központ munkatársai kiszámították, hogy ha Magyarországon egy 130 négyzetméteres általános családi ház (vagyis egy hagyományos épület), könnyen hozzáférhető anyagokból és szerkezetekkel építve (2002. évi árakon számolva) 17,4 millió forintból jön ki, a speciális hőszigeteléstől a napkollektorokig számos pluszberuházással készülő, ugyanakkora környezetbarát családi ház építése 20,78 millióba kerül. A beruházási és fenntartási költségeket száz évre számítva azonban már 38 százalékos a pénzmegtakarítás. S a tanulmány szerzői hozzáteszik: az általuk modellezett környezetbarát családi ház energiafelhasználása másfélszerese volt az 1995-ös német szabványnak, és tízszerese egy igazi passzív ház fogyasztásának.

Igazi passzív ház megvalósítására a Janesch Péter magyar és Kuma Kengo japán építészek vezette csoportnak sincs lehetősége, pedig ők megnyerték a kormányzati negyed építésére kiírt pályázatot, s feltűnést keltettek „zöld” megoldásaikkal. Kívülről az lesz a legszembeszökőbb, hogy az egész tető, illetve a homlokzat, valamint a falak jó része növényekkel lesz borítva, a légcserét biztosító szellőztető-légkezelő rendszer hűt is és fűt is, miközben a hőszivattyúk által táplált hőtárolókból gazdálkodhat. Vagyis szélenergia-felhasználás ugyan nem melegíti majd a minisztereket (az adott helyen megvalósíthatatlan), de két másik fontos megújuló energiaforrás, a napenergia és a geotermikus energia igen.

A napenergiát a napkollektorok gyűjtik össze, a geotermikus energiát a Föld, a talajvíz, illetve a levegő hőjének elvonására szolgáló, elektromos árammal működő hőszivattyúk végzik, a földbe, illetve a talajvízbe fúrt kutakba helyezett, fagyálló folyadékkal teli csőrendszeren, az úgynevezett talajszondákon keresztül a föld mélyéről áramoltatva a hőt az épületbe, illetve, hűtéskor, az épületből vissza a földbe. A hőszivattyú működési elve hasonló a fridzsideréhez: a hűtőgép elvonja a hőt a jégszekrényből, ezáltal hűti az ételeket – az elvont hő pedig a fridzsider hátulján található csöveken keresztül a konyhába távozik. Egy energiahatékony házban azonban a hőelvonásból keletkező hőt hasznosítják.

geothermikus hőszivattyúk

A bányászok már évszázadok óta tapasztalatból tudják, hogy a Föld mélye felé haladva a hőmérséklet növekszik, világszerte átlagosan 100 méterenként 3 Celsius fokkal. A melegedés Magyarországon ráadásul a világátlagnál sokkal erősebb: 6 fok körüli. Ám nem lehet a földben a talajszondákat egy bizonyos sűrűségnél jobban egymás mellé préselni. A talajszondáknak optimálisan legalább 6-7 méterre kell lenniük egymástól – tájékoztat Porosz Géza épületgépész. Ez azt jelenti, hogy egy 50 négyzetméteres területen, száz méter mélyről  5-6 kilowatt hő nyerhető. Ezért mondja Ertsey Attila, a Janesch-féle csoport ökológiai konzulense, hogy a hat emelet magas, négyszáz méter hosszú, hetvenöt méter széles, 58 udvart is magában foglaló kormányzati negyed épület-szövetének csaknem háromszor nagyobbnak kellene lennie ahhoz, hogy a fűtése és melegvízellátása a talajszondákon keresztül hőszivattyúkkal teljes mértékben biztosítható legyen. Így marad a különbség kiegészítése napenergiával.

Sok kicsi sokra megy – ez lehet az elve az elsősorban megfelelő hőszigetelésre törekvő energiahatékony építkezésnek, aminek lényeges eleme a tudatosság: a globális felmelegedésre lokális választ találni, többet javítani, mint rontani a globális energiamérlegen. A kihívás akkora, hogy környezettudatos építész nem is mondhat mást, mint amit Janesch Péter mond: „az építészetből vonuljon ki az egó”. Vagyis az építész és az építtető ambíciói ne tolakodjanak a környezettel való összhang elé.

Gerlóczy Ferenc