Négyszáz év alatt tehát nem száz, hanem csak kilencvenhét február 29-e van, azaz egy négyszáz éves periódus 146 097 és nem 146 100 napból áll.

1792: Rossini születése

Forrás: www.emmedici.com Gioacchino Rossini

A nemcsak lusta, de lustaságára büszke, sőt azzal nemegyszer hivalkodó, híresen hedonista olasz zeneszerző, Gioacchino Rossini 1792. február 29-én született. Jól jellemzi őt a tőle származó következő idézet: „A tolvaj szarka nyitányát a bemutató napján, a Scala egyik padlásszobájában írtam, ahova az igazgató börtönzött be. Négy színházi munkás őrzött azzal a feladattal, hogy laponként dobáljam le az ablakból az elkészült kéziratot a másolóknak. Utasításuk volt továbbá arra, hogy ha egy lap elmaradna, helyette engem dobjanak ki az ablakon.” Egy anekdota szerint egyszer az ágyában fekve komponált és leejtett egy kottalapot. Ahelyett, hogy lehajolt volna érte, inkább újra leírta a hangjegyeket, mert ez kényelmesebb volt. Rossini nemcsak zeneszerzőként, hanem mint gourmand is jelentőset alkotott: a Rossini módra készült hús bélszínből, libamájból és szarvasgombából áll – sajnos e sorok írójának még nem volt hozzá szerencséje, de nem lehet rossz.
 

1832: Wahrmann születése

A XIX. századi magyarországi zsidó emancipáció egyik tipikus alakja volt az 1832. február 29-én Pesten született Wahrmann Mór, Magyarország első zsidó országgyűlési képviselője. Wahrmann, akinek apai nagyapja Wahrmann Izrael pesti főrabbi volt, a pesti evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd a pesti bölcsészkaron folytatta tanulmányait. Apja halála után, 1858-ban átvette a családi cég, a Wahrmann és Fiai vezetését. Az egyéni zsidó emancipáció – a kollektívet csak 1895-ben iktatták törvénybe – 1867-es kihirdetése után, 1869-ben az V. kerület – azaz Lipótváros és Újlipótváros; a mai V. kerület északi és a XIII. kerület déli része – képviselője lett, eredetileg Deák-párti, majd a bihari pontok szegre akasztása és a fúzió után szabadelvű politikusként. Mandátumát egészen 1892. november 26-án bekövetkezett haláláig megtartotta. Wahrmann elnökölt az 1868-69-es, szakadással végződő zsidókongresszuson. 1883-tól haláláig a Pesti Izraelita Hitközség elnöke volt. Egy évvel halála után róla nevezték el az Újlipótvárosban a mostani Victor Hugo utcát, most viszont a Victor Hugo utcából nyíló egykori Pozsonyi köz viseli a nevét.

1892: Apor születése

Forrás: www.holokausztmagyarorszagon.hu

Pontosan száz évvel Rossini után, 1892. február 29-én született altorjai Apor Vilmos báró, a kevés keresztény főpapok egyike, akik valóban komoly erőfeszítéseket tettek 1944-ben az üldözött zsidók megmentése érdekében. A Segesvárott született Apor 1941-ben lett Győr püspöke. Serédi Jusztinián bíboros, Magyarország hercegprímása őt nevezte ki az 1939-ben alakult, a katolikusnak kikeresztelkedett zsidókkal foglalkozó Magyar Szent Kereszt Egyesület egyházi elnökévé. Az egyesület létszáma 1939-ben 114, 1941-ben 1948, 1944-ben 7301 fő volt. Magyarország német megszállása után a zsidómentés egyik formája a zsidók kikeresztelése volt. A püspöki kar a felnőttkeresztelésről szóló elvi álláspontot adott ki. Hathónapos oktatást írtak elő, amit Apor püspök lerövidített. Minden lehető módon – bújtatással, kikereszteléssel, Angelo Rotta pápai nunciuson keresztül pápai menlevelek kiadásával – mentette az üldözött zsidókat. 1945. március 30-án, két nappal azután, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalta Győrt, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt dulakodás közben megsebesítette, s április 2-án belehalt sérüléseibe. 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta. Furcsa, de tény, hogy a dunakeszi Apor Vilmos téren található két emléktábla egyikén sincs egy árva szó sem a püspök báró zsidómentő tevékenységéről. A tér egyik házfalán lévő emléktáblán ez olvasható: „1941-től győri püspök volt. A szovjet katonák áldozata lett a női tisztesség védelme során.” A tér közepén, az Apor-szobron pedig ez: „A II. világháborúban a női méltóság védelmében mártírhalált halt püspök emlékére.” Budapest XII. kerületében 1992 óta tér őrzi az emlékét.

1960: földrengés Marokkóban

A dél-marokkói Agadir jelentős része 1960. február 29-én megsemmisült egy földrengés következtében. A természeti katasztrófa a becslések szerint 15 ezer halottat, a város akkori lakosságának egyharmadát követelte, 12 ezren megsebesültek és legalább 35 ezer ember vált hajléktalanná.

http://dailyheadlines.uark.edu

Az agadiri Szada Szálló, illetve romjai a földrengés előtt és után.

1964: világcsúcs száz női gyorson

Az akkor már háromszoros olimpiai bajnok, majd fél évvel később negyedik olimpiai aranyát sajátos módon ünneplő –  Hirohito császár palotájának kertjéből a japán, más források szerint az olimpiai zászlót ellopó, majd az őrség előli menekülés közben a bokáját kificamító – ausztrál úszónő, Dawn Fraser 1964. február 29-én úszta élete utolsó világcsúcsát. A száz méteres női gyorsúszásban, fő számában 58,9 másodpercet produkált, az ausztrál bajnokságon megjavítva ezzel saját világcsúcsát. Fraser 1956. február 21-én – e cikk szempontjából sajnos nem nyolc nappal később – úszta első világrekordját és 1956. december 1-től 1971. április 30-ig folyamatosan ő volt a szám világcsúcstartója. Rekordjai között leghíresebbként említendő, hogy nőként ő úszta először egy percen belül a száz méteres távot 1962 októberében. A tokiói affér után már nem termett számára babér: az Ausztrál Úszószövetség tíz évre eltiltotta. S hogy némi magyar vonatkozást is említsünk: két olyan úszó van az olimpiák történetében, aki ugyanabban a számban, egymást követő három olimpián tudott győzni: Fraser a százméteres gyorsúszásban 1956-ban, 1960-ben és 1964-ben, illetve Egerszegi Krisztina a kétszáz méteres hátúszásban 1988-ban, 1992-ben és 1996-ban.
 
Képek: Dawn Fraser 1960-ban Rómában, Dawn Fraser 2005-ben.

1992: Karinthy Ferenc halála

1992. február 29-én halt meg Budapesten Karinthy Ferenc író. Karinthy 1921-ben született, s – bár első regénye, a Don Juan már 1943-ban megjelent – pályája a II. világháború után teljesedett ki. 1946-ban jelent meg Szellemidézés, 1953-ban pedig – a két évvel későbbi megfilmesítésnek is köszönhetően – talán leghíresebb, Budapesti tavasz című regénye. 1949-ben osztották ki utoljára a Baumgarten-díjat és ennek light változatát, a Baumgarten-jutalmat. Ez utóbbi egyik kitüntetettje az akkor 28 éves Karinthy Ferenc volt, aki háromszor kapott József Attila-díjat, 1955-ben pedig a Kossuth-díjat. A Cini becenévre hallgató író-műfordító fiatalon az FTC-ben vízipólózott, 1960 és 1970 között a csapat vízilabda-szakosztályának volt az elnöke. Egy anekdota szerint Karinthy Cini régi pólóshoz méltón a balatoni lábteniszpartik során minden egyes menet után újabb és újabb szabályokat kreált, hogy a pontot megszerezze. Nem riadt vissza semmitől: amikor Walter von der Vogelweidét idézte, az egykori színészlegenda, Kálmán György levonult a pályáról. Amikor a saját térfele fölé hajló faágról hozzá pattant vissza a labda, kijelentette, már Julius Caesar is a római jog alapkövévé tette, hogy „lábteniszben a fáról hozzád visszavágódó labda után a pont téged illet”. Kállai Ferenc távozása előtt csupán annyit lihegett: „Cini, nagyon jól tudod, hogy Julius Caesar ilyet az életben nem mondott!” Mire Cini: „De mondhatta volna!”
 
Egyébként ébredtek az emberek február 30-ára is. 1929-ben a Szovjetunió forradalmi naptárt vezetett be, melyben a hónapok harmincnaposak voltak és a fennmaradó öt vagy – szökőévben – hat pótnap pihenőnap volt, amely nem tartozott egyik hónaphoz sem. Az 1930. és az 1931. év februárja tehát harmincnapos volt, ám 1932-ben ezt a naptárt feladták, és a hónapok visszanyerték eredeti hosszukat.

Szegő Péter