Suchman Tamás

Suchman Tamás: A politikában a legrosszabb, ha a válságnak látszó tünetre azt mondják, hogy nincs, nem létezik. Úgy gondolom, hogy bizonyos krízis kialakult a magyar politikában. A kormánykoalíció néhány hónapja felbomlott, ugyanakkor a kisebbségi kormányzás működőképes, a krízis ellenére normálisan működik az állam. Sikerült elfogadtatni azokat a törvényeket, amelyeket ebben az időszakban az országgyűlés elé vittünk. Kár lenne tagadni, hogy az MSZP és az SZDSZ között 1994 óta többször is kialakult koalíciós krízis, amikor csak újabb megegyezésekkel lehetett folytatni a kormányzást. A párbeszéd most is zajlik, ennek révén sikerült elejét venni a válság elmélyülésének. Egyvalami nem változott: a mai politikai palettán ennek a két pártnak a leginkább közösek az alapelvei, sok problémát hasonlóan látnak és hasonlóan kívánnak megoldani. Ez a további párbeszédnek is az alapja lehet.

hvg.hu: Azért nem ennyire szép a leányzó fekvése. Egy internetes portálon olvastam a nyilatkozatát arról, hogy 2004 augusztusában az SZDSZ erős nyomása segítette hatalomra Gyurcsány Ferencet. Ennek ellenére Fodor Gábor, ha egyet is ért a szocialisták számos alapelvével, már csak SZDSZ jövője miatt sem valószínű, hogy hajlandó lesz „egy gyékényen árulni” Gyurcsánnyal.

S. T.: Szó szerint úgy fogalmaztam: nem lenne jó, ha megint az SZDSZ mondaná meg, hogy ki ne legyen miniszterelnök, illetve hogy ki legyen. Az SZDSZ valóban Medgyessy Péter távozását követelte 2004-ben, és ezt elérve döntött abban is, hogy ki legyen a miniszterelnök, kit fogad el erre a tisztségre. Gyurcsány Ferenc mellett külön elfogadó nyilatkozatot is tettek. Tekintettel arra az arányra, amelyben a szocialisták és a liberálisok képviseltetve vannak a parlamentben, óva intettem a pártomat, hogy ismét egy ilyen helyzet álljon elő. Ha az SZDSZ együtt kíván működni a MSZP-vel, az azt is jelenti, hogy a szocialisták által támogatott személlyel is együtt kell működnie. Sajnos a politikai életet egyfajta prüdéria lengi körül. Nem beszélünk arról, hogy van-e válság, és a személyi kérdésekről is szemérmesen hallgatunk. Ez ostobaság, a prüdériát félre kell tenni. Egy munkahelyen sem lehet egymás mellé ültetni két embert, aki nem fér meg egymással, és képtelen kooperálni. Ez fokozottan igaz a politikára, az ország irányítására. A személyi kérdésben végül az erőviszonyoknak és a nagyobb támogatottságból fakadó nagyobb felelősségnek kell érvényesülnie. A kisebbik párt nem engedheti meg magának, hogy azt mondja: ezzel az emberrel nem tudok együtt dolgozni.

hvg.hu: Másképpen fogalmazva, az SZDSZ ragaszkodik Gyurcsány lemondásához, amit ön és a szocialista képviselők többsége elutasít. Vagy nem erről van szó?

S. T.: Én ezt úgy fogalmazom meg: azt, hogy ki az MSZP elnöke és ki a kormány feje, azt csakis a szocialisták többsége döntheti el, senki más. Megvannak az erre hivatott szervek, így az MSZP kongresszusa, illetve vezető testületei. Jelen pillanatban Gyurcsány Ferenc élvezi a párt támogatását. Elutasítom a volt koalíciós partner, a kisebbség diktatúráját.

hvg.hu: A politikai helyzetet befolyásolja a gazdasági viszonyok alakulása. A költségvetés egyensúlya javult, de más téren a helyzet még most is elég súlyos. Mi lesz az SZDSZ által szorgalmazott radikális reformok sorsa?

S. T.: Semmilyen reformot nem lehet az ország akaratával szemben végrehajtani, még akkor sem, ha az elit egy része meg van győződve a helyességükről. A „radikális reformerek” elfelejtik, hogy minden reformlépést meg kell alapozni, biztosítani kell a támogatottságot. Nem lehet úgy reformokat végrehajtani, hogy az emberek számára általános létbizonytalanságot teremtünk. Jelenleg általánosan érezhető az elszegényedés, és nem fogadható el, hogy egzisztenciák tömegesen bukjanak el. Ez a nagy bankoknak, a multiknak sem érdeke, ezért meg lehet nyerni a közreműködéseket egy átgondolt szociális politikához. Akkor tudjuk elfogadtatni a reformjainkat, ha a társadalmat negatívan érintő intézkedésekkel egyidejűleg a legrászorultabbak helyzete nem romlik, nem változik. Ugyanakkor a reformoknak, illetve a hatásukra létrejövő gazdasági változásoknak perspektívát kell adnia az embereknek. Meg kell győzni a közvéleményt, hogy már nincs messze az alagút vége. Meg kell mondani, meddig kell elviselniük a kedvezőtlen hatásokat. Ha a társadalom elutasítja a reformokat, akkor meg kell nézni, jól voltak-e előkészítve, arányosak voltak-e a reformfolyamat során jelentkező negatív hatások a későbbi pozitív hatásokkal? Ha újra hozzáfogunk a reformokhoz, jobban elő kell készíteni őket, nagyobb támogatást kell szerezni hozzájuk.

hvg.hu: Kérdés, hogy van-e ehhez elég idő. És nem elhanyagolható a hitelesség problémája sem. Sokak szerint Gyurcsány túl sok kacskaringót hajtott végre ahhoz, hogy higgyenek neki. Évekig a neoliberalizmusra esküdött, most pedig újra osztogatna, szociáldemokrata húrokat penget.

S. T.: Szociáldemokraták is hajtottak már végre reformokat. A miniszterelnök nem adta fel a reformtörekvéseit, csak más módszereket választott a kivitelezésükre. Szerintem pragmatikusan gondolkodik, amit én messzemenően támogatni tudok. Egy képviselőtársam, Szanyi Tibor mondta nemrég egy tanácskozáson, hogy ugyanazon célok felé haladunk, de most a miniszterelnök a baloldalibb megoldások mellett kötelezi el magát. Tudom, a nem politizáló közgazdászok közül sokan elutasítják, hogy lenne baloldali vagy jobboldali reformpolitika, hiszen végső soron csak az eredmények számítanak. Lehet, hogy a végeredmény tekintetében tényleg nincs különbség, de a módszereket, az oda vezető utat illetően szerintem mégiscsak van.

hvg.hu: Úgy látja tehát, hogy ki kell tartani a 2010-es választásokig a jelenlegi vezetéssel.  Addig talán kedvezőbbre fordulnak a gazdasági mutatók?

S. T.: Az előre hozott választás nem érdeke sem az MSZP-nek, sem pedig az országnak. Bízom benne, hogy az Európai Unióból érkező fejlesztési támogatások addig kedvező hatást gyakorolnak a közvéleményre. Ezen a területen jók a mutatóink, az ezret is meghaladja azoknak a jelentős programoknak a száma, melyeknek az idén dől el a finanszírozása. Bízom benne, hogy 2010-ig sikerül a költségvetés bevételeit tovább növelni, csökkenteni az adósságállományt és új munkahelyek tömegeit teremteni. Ezzel perspektívát adhatunk az embereknek, de mindehhez feszesebb, hatékonyabb és kooperatívabb munkára van szükség az államapparátusban. Szigorra és empátiára egyaránt szükség van, mert ez az ország érdeke.

Pelle János