Ivády Gábor © Stiller Ákos

Ivády Gábor: Nyugdíjból, segélyből. Csak néhány szerencsésnek van munkája, elsősorban Gödöllőre és Gyöngyösre járnak, az ottani üzemekben dolgoznak. Igaz, régebben sem a mezőgazdaságból élt a falu. De akkor még üzemeltek a bányák, a férfiak többsége ott dolgozott, az apám is.

hvg.hu: Kreatív emberként ismerik, így juttatta faluját többek között egy kis asztali zászló felajánlásával - egy cserelánc végén - hétmillió forintos játszótérhez. Miért folyamodott most koldulással egybekötött ülősztrájkhoz?

I. G.: Marketinget, művelődésszervezést és politológiát tanultam, s mindezt a falum érdekében hasznosítom. Össze akarom szedni azt a 10 és negyedmillió forintot, mely egy két hete elnyert kisbusz átvételéhez szükséges. A kisbuszt olyan EU-pályázaton nyertük meg mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalon keresztül, mely utófinanszírozást ír elő: ki kellene fizetnünk az árát és kivárni, amíg a pénzt három hónap múlva folyósítják. Addig ülök itt, amíg össze nem gyűlik ez a pénz. Remélem, néhány napnál többet nem kell a szabad ég alatt tölteni. A 10,2 millió forint óriási összeg, ennyi pénz soha nem volt a falu számláján. Miikor eljöttem, kevesebb, mint ötvenezer forintunk volt.

hvg.hu: Miért nem kérnek kölcsönt?

I. G.: Egy település csak saját éves bevételének hetven százalékáig adósodhat el. Nálunk évente csak 1,7 millió forint folyik be, mivel alig van iparűzési, illetve gépjárműadóból származó bevételünk. Tehát évente 1,2 millió forint kölcsönt vehetünk fel, egy fillérrel sem többet.

hvg.hu: Különben miért olyan fontos a kisbusz megvétele?

I. G.: Folyamatosan ritkítják a Volán járatokat. Ha valaki kivizsgálásra megy a parádfürdői kórházba, ott kell aludnia, mert csak másnap reggel tud visszajönni. Egerbe egyszerűen nem lehet tőlünk tömegközlekedéssel eljutni.  A kisbusszal „közelebb hoznánk” a három kilométerre lévő Pétervásárt, ahová másfél óránként indul csak Volán busz. Élhetőbbé válna tőle a falunk. Hiszen legfeljebb tíz családnak van saját autója.

hvg.hu: Ön a többi kistelepülés nevében is demonstrál. Miért?

I. G.: A kisbusz árát elő tudtam volna úgy is teremteni, hogy addig házalok kölcsönökért, amíg össze nem gyűlik a pénz. De nekem is, a legtöbb polgármesterhez hasonlóan, elegem van abból, hogy ilyen megoldásokhoz kell folyamodnom. Az egész, pályázatokra épülő vidéktámogatási rendszerrel baj van. Ami nem lesz jobb attól, hogy Ivád, valahogy a fű alatt, valami trükkel előteremti ezt a tízmillió forintot. Meg kell előznünk, hogy a kistelepülések ilyen lehetetlen helyzetbe kerüljenek. Úgy érzem, végre sikerült fontos lépést tenni ebbe az irányba.

hvg.hu: Ígéretet kapott valakitől?

I. G. : Reggel az Önkormányzati Minisztériumban Gyenesei István miniszterrel tárgyaltam. Elismerte, hogy a problémánk valós, megígérte, hogy segít a megoldásban. Egy hitelintézet bevonásával kedvező kamatozású kölcsönkonstrukciót dolgozunk ki, mely lehetővé teszi, hogy kistelepülések induljanak utófinanszírozott pályázatokon.

hvg.hu: Tegyük fel, hogy sikerül beindítani a tervezett falugondnoki szolgálatot, üzembe helyezik a kisbuszt. Mi a következő lépés?

I. G.: Célom az, hogy a falut vonzóvá tegyük a befektetők, a turisták és a helyi lakosok részére egyaránt. Ha jól határozzuk meg a célokat, meg lehet állítani a népesség fogyását. Van néhány ötletünk. Turisztikai látványosságként szeretnénk hasznosítani a falu határában álló avar kori földvárat, melyet most cross-motorosok használnak, gyakorlópályaként. Mi, ivádiak, egyetlen nagycsaládot alkotunk, mint egy dél-amerikai törzs, ezért a világ minden tájáról érkezett kutatók vizsgáltak bennünket. Ötezer nevet tartalmaz a falu negyven méter hosszú, tizennyolc generációt átívelő családfája, melyet csak a falunapon veszünk elő. Falunkban a lakosság több mint a fele Ivádi névre hallgat, szegről-végről rokon, ennek ellenére genetikai betegségeket hírből sem ismerünk. Ennek kulturális-tudományos értékét szeretnénk kihasználni, bár a formát még nem találtuk meg.

Pelle János