Nem tudni, hogy legutóbbi, kínos bakikkal terhes moszkvai látogatásakor, alig egy hónapja, a magyar miniszterelnök szóba hozta-e vendéglátója előtt, hogy le kíván mondani kormányfői tisztségéről, miközben a  Magyar Szocialista Párt elnökeként döntő befolyást akar gyakorolni utódja kiválasztására. Ha így történt, talán tanácsot is kapott Vlagyimir Putyintól, aki a gyakorlatban alkalmazta ezt a receptet, és bár formailag távozott Oroszország éléről, a tényleges irányítás továbbra is az ő kezében van. Putyintól ezt a trükkös, a demokrácia lényegét megcsúfoló politikai manővert az orosz társadalom és a nagyhatalmak vezetői egyaránt elfogadták. Az előbbi azért, mert az elmúlt században hozzászokott a totalitariánus pártállamhoz, s viszonylagos haladásként könyveli el, hogy a Kremlben egy viszonylag felvilágosodott, autoriter hatalom rendezkedett be.

Putyint a nyugati világ is tudomásul vette, mindenekelőtt azért, mert a most is félelmetes katonai erővel rendelkező, óriási Oroszország további meggyengülése, esetleg egymással versengő hatalmi centrumokra való szétesése a legkevésbé sem volt kívánatos.

Putyin és Gyurcsány. Mozgatják a szálakat? © Dudás Szabolcs

Az ezredforduló óta mind az Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió vezetői megszokták, hogy Putyinnal kell megállapodniuk, illetve tőle kell tartaniuk. Keveseket aggaszt, ha a következő évtizedben is az egykori befolyásos KGB-tisztből államelnökké, majd pártvezérré vált Putyint hívják majd a G-8-as csúcstalálkozókra. Erre minden esélye meg is van, hiszen még csak ötvenes évei elején jár. 

Gyurcsány bejelentette ugyan, hogy lemond a miniszterelnökségről, mert érzékeli, hogy személye túlságosan népszerűtlenné vált, de azt nem, hogy pontosan mikor és mi módon. Közölte, hogy a pártja rendkívüli kongresszusának kell majd két héten belül döntenie az utódjáról, tehát valószínűleg addig nem mond le hivatalosan a Parlamentben. Ezután is a konstruktív bizalmatlanság intézményével kíván élni, mindenképpen el akarja kerülni, hogy soron kívüli, előre hozott választásokat tartsanak Magyarországon.

Márpedig most, hogy a gazdasági és társadalmi válság immár hivatalosan is politikai krízissé mélyült, kézenfekvő lenne, hogy az országgyűlési választásokat 2010 márciusa helyett idén június negyedike és hetedike között, a Európa Parlament választásával - és a képviselők költségtérítéséről rendezett népszavazással - egy időben tartsák meg. Egy júniusi monstre választással a katasztrofális helyzetben lévő magyar költségvetés mintegy tízmilliárd forintot spórolhatna: ebből három-négyet tesznek ki a 2010 tavaszi választás rendezésének költségei, a többit pedig azzal lehetne megtakarítani, hogy két kampány helyett egyet rendeznének.

Csakhogy egyelőre Gyurcsány Ferencnek, aki továbbra is élvezi kisebbségben kormányzó pártja bizalmát, esze ágában sincs belemenni az előrehozott választások utcájába. Mint ahogy azt is el akarja kerülni, hogy végrehajtsa a szigorú megszorító intézkedéseket, melyeket a magyar gazdaság rendbetétele, mindenekelőtt a reálgazdaság rohamos leépülésének megakadályozása érdekében várnak tőle hazai és külföldi közgazdasági szakértők. Józan fejjel nemigen látszik más kiút a Magyarország különösen mély válságából, mint a soron kívüli választás, mely hiteles többséget és felelős kormányt eredményezne, amely képes lenne a strukturális reformok végrehajtására.

Máris a külföldi lapok címoldalára került, hogy Gyurcsány nyilvánosan beismerte politikája csődjét, aminek lehetnek kellemetlen következményei mind a részvénytőzsdén, mind  a devizapiacon. Számíthatunk a munkanélküliség további növekedésére, továbbá nyakunkon van az április negyediki szakszervezeti demonstráció. Vagyis bekövetkeznek mindazok a kedvezőtlen gazdasági fejlemények, melyekkel eddig Gyurcsány pártjának vezetői az előre hozott választások esetében riogattak.

Magyarország nemcsak a méreteit és népességét, de a hagyományait, gazdaságát és nemzetközi helyzetét tekintve is alapvetően különbözik Oroszországtól. Ha nálunk egy argentin típusú forgatókönyvet követő krónikus válság következik be, amire sajnos, jelenlegi helyzetünk alapján jókora esély van, az nem rendíti meg a világgazdaságot, politikai következményei sem jelentenek elviselhetetlen kockázatot az Európai Unió számára. Ha a jelenlegi, felelőtlen, Gyurcsány féle időhúzás folytatódik, az is lehet, hogy 2010 tavaszára riasztóan megerősödnek a szélsőségesen nacionalista és szociális demagógiára hajlamos, parlamenten kívüli erők.

A szocialisták rettegnek attól, hogy ha a szavazók most, június elején az urnák elé járulnak - erről március 26-ig dönteni kellene a parlamentnek, hogy az államfő kiírhassa az előre hozott országgyűlési választásokat -, akkor az ellenzék, a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerezhet, az ő szövetségeseik, az SZDSZ és a már széthullott MDF pedig kieshetnek a parlamentből. Ezt a lehetőséget a jelenlegi viszonyok között nem lehet kizárni, de mit várhat az MSZP a jövő év tavaszától? A szocialistáknak most még esélyük van a tisztes vereségre, megsemmisítő kudarc nem fenyegeti őket. De ha Gyurcsány tovább húzza a "végjátékot", a hátra lévő közel egy évben pártja, vele együtt, végleg lejáratja magát. Akkor tényleg elképzelhető, hogy az MSZP a lengyel baloldal példáját követve darabokra hullik, és Magyarország kiszámíthatatlan politikai jövő elé néz.

Pelle János