Debreczeni a könyv előszavában megjegyzi, a rendszerváltás óta eltelt húsz év szerinte három legfontosabb politikusa három volt miniszterelnök: Antall József, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. „Ám hármójuk közül is Orbán az, aki a legtartósabban – s alighanem a legsúlyosabban – nyomta, nyomja rá a maga személyes bélyegét Magyarországra” – írja előszavában a volt politikus, aki a leendő államférfit látta Orbánban, „Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély – ám úgy látom, elveszett.”

A volt - és feltehetően leendő - miniszterelnök politikai pályáját öt sorban így foglalja össze Debreczeni: „Orbán a baloldalról átmegy a jobboldalra. Balliberálisból fokozatosan pragmatikus, centrista, majd jobboldali liberálissá válik. Konzervatívvá. Aztán végleg szembefordul a liberalizmussal, majd – bár nem nyíltan, de annál valóságosabban – a konzervativizmussal is. Végül eljut a radikális populizmusig, sőt a fundamentalizmusig. A parlamentáris demokrácia elkötelezett hívéből annak egyre elszántabb ellenfelévé válik.”

A szerző a bajokat Orbán kora ifjúságában keresi: „A család nem volt beágyazódva a falusi közösségbe, így a paraszti kultúrába sem. Viktor gyerekként nem vett részt nagy családi összejöveteleken, névnapokon, disznótorokon, nem hallgatta téli estéken a férfiak beszélgetését, danolását. Talán ez a gyökértelenség is okául szolgál majd annak, hogy később könnyen adja át magát a legkülönfélébb értékeket hordozó szellemi-politikai áramlatoknak. S hogy ezek elsajátítása és gyakorlása során – különösen a tradíciók őrzésére hivatott konzervativizmus esetében – gyakran tűnik felszínesnek, ízléshiányosnak, konjunkturálisnak, amit képvisel – ő maga pedig homo novusnak, parvenünek.”

A keddi könyvbemutatón Dávid Ibolya és Kuncze Gábor is részt vett © MTI

Debreczeni szoros összefüggést lát a futballista és a politikus Orbán Viktor között: „Összeköti őket a mindenáron való győzni akarás. A rendkívüli tudatosság, a célra orientáltság, az eszközhasználat kíméletlen profizmusa. A futball tovább keményíti Orbán személyiségét, aki a győzelemnek a politikában is mindent alárendel majd. Nemcsak a pályán, a politikában sem tud veszíteni. Meggyőződése, hogy a küzdelem során bármilyen eszköz igénybe vehető, bármilyen szabálytalanság elkövethető, amit a bíró nem torol meg. Igénybe is veszi, el is követi.”



Egy 1997-es Orbán-beszédből idézve Debreczeni úgy fogalmaz: „Az alábbi részletek Orbántól addig soha nem hallott egyértelműséggel veszik célba a jobboldali publikum globalizáció-ellenes beidegződéseit, továbbá ezzel összekapcsolódó SZDSZ-fóbiáját, ami mögött – valljuk be – zsidóellenes érzelmek gyaníthatók. Orbán így írja le a baloldali kormánypolitika általa vizionált következményeit: >>Az út végén egy legyengült, kivérzett, erkölcseiben megrendült, önismeretében megzavarodott, lelkiismeret-furdalástól gyötört és önbizalmát elvesztett ’nyitott társadalom’ áll… Olyan ’nyitott társadalom’, ahol már hon nem létezik, csak élőhely, nincs haza, csak telephely, s nem nemzet él, csak lakosság. Ahol a haladás azonos a világfolyamatokba történő besodródással és az önfeladó beilleszkedéssel, ahol a haladás nem a nemzet érdekeit szolgálja, hanem az éppen bakon ülő szűk elit világpolgárrá emelkedési ambícióit elégíti ki.<<”

A miniszterelnöki hatalomból 2002-ben kieső Orbánról így ír a közíró: „Orbán a nyilvánosság előtt viselt ábrázata 1998 és 2002 között rendben lévőnek látszott. Az ifjú miniszterelnöknek még jó arca volt. A szemmel látható igen gyors romlás 2002 után indult el. Orbán Viktort nem a hatalom, hanem annak elvesztése tette tönkre.”

Korunk Orbánját rendkívül illusztris társaságba helyezi a szerző: „Perontól Lukasenkóig, Hugo Chaveztől Mihail Szaakasviliig […] enyhén szólva nem az volt jellemző, hogy ellenzékiként csúnya populisták voltak, hatalomra jutván azonban hirtelen átbucskáztak a fejükön és példamutató demokratává változtak. Ilyesmi csak a mesékben fordul elő.”A hvg.hu-nak interjút adó Debreczeni Józsefet portálunk azon – már idézett – gondolatával szembesítette, mely szerint Orbán lehetett volna a liberális konzervativizmus Antall utáni megújítója, de erre már nincs esély. A szerző szerint „biztosra vehető”, hogy Orbán megszerzi a mandátumok kétharmadát, „és egy olyanfajta alkotmányos átalakítás következik, ami hegemón berendezkedés lesz”. Úgy vélte: „Lesznek ellenzéki pártok, de nem lesznek abban a helyzetben, hogy választást nyerhessenek. Ilyen volt a dualizmus korszaka meg a Horthy-korszak parlamentarizmusa. Nem lesz olyan politikai közeg, ahol a konzervatív oldal újra fölépítkezhet.”

Azt vetettük föl, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, így az éppen regnáló miniszterelnök nem tehet meg bármit, még a kétharmados többség birtokában sem. Debreczeni szerint azonban az EU nem szólhat abba bele, hogy milyen választójogi rendszer lesz Magyarországon, az államfőnek milyen jogköre vagy az Alkotmánybíróságnak hány tagja van. „Politikai korlátot nem érzek sajnos, ami visszatartó erő lenne. Inkább a gazdasági korlát késztetheti arra Orbán Viktort, hogy bizonyos kereteken belül maradjon. Az olyan típusú ügyek, mint a francia befektetők verőemberekkel való kiakolbólintása nyilván nem fog menni.”

© MTI

Debreczeni József szerint az Országgyűlés szerepe jelentéktelenné válik, az államfő szerepe pedig fölértékelődik. Debreczeni víziójában ott a Felsőház, „amelyben a katolikus egyház fejétől a Magyar Tudományos Akadémia elnökéig minden arra érdemes ember ott fog ülni. Az Alkotmánybíróságtól kezdve minden poszton a megfelelő emberek fognak ülni."

A volt országgyűlési képviselő úgy látja: negyven-negyvenöt egyéni mandátumot kéne a Fidesznek ahhoz veszítenie, hogy ne szerezze meg a mandátumok több mint kétharmadát és „szerintem egyet sem fog veszíteni”, mert a második MSZP és a harmadik Jobbik jelöltjei egymás javára kellene, hogy visszalépjenek, de ez elképzelhetetlen. Hozzátette: rosszabb a lesz helyzet, mint az első Orbán-kormány idején volt: egyrészt akkor nem volt a Fidesznek kétharmada, másrészt Orbán most teli van bosszúvággyal.

Portálunk annak kommentálására kérte a Debreczenit, hogy a keddi Magyar Hírlap szerint az MDF választási listáján szerepelhet. Azt mondta: történelmi időket lát, csak ellenkező előjellel, mint húsz éve, ugyanis az 1990-ben létrejött politikai rendszer fölszámolása várható. Anno reménnyel teli küzdött a rendszerváltásért, most – ha úgy adódna – reménytelenül is hajlandó lenne politikai szerepet vállalni, „de semmi nincs, ami ennél konkrétabb lenne”. Hozzátette: az MDF-fel vagy annak vezető politikusaival nem tárgyalt arról, hogy a választási listán szerepeljen. Arra, hogy egy ilyen fölkérésre mit mondana, úgy felelt: „Mivel nincs ilyen fölkérés, nem tudok erre semmit sem mondani.”

Szegő Péter