Petri Lukács Ádám
Petri Lukács Ádám
Tetszett a cikk?

Ha nem akarjuk, hogy a parlamentben minden ötödik országgyűlési képviselő xenofób, az európai civilizációval szembe menetelő legyen, radikálisan növelni kell a választói kedvet a nem szélsőséges szavazókban. A Jobbik elleni szavazásnak egyedüli eredményes módja a Fideszre és az MSZP-re leadott voks, a baloldali „bohócpártokra” leadott szavazat minden bizonnyal elvész– vélekedik Petri Lukács Ádám.

A Medián legutóbbi felmérése arra mutat, mint a kés vajon úgy hatol át a Jobbik politikája a fiatalok lelkébe. Ugyanakkor a bizonytalan szavazók tábora még mindig igen magas. A baloldali, liberális értelmiség egy része pedig úgy érzi a kínálatot elemezve, hogy nincs kire és nincs miért szavazni a tavaszi országgyűlési választásokon. Sok fontos kérdés van, de a választásokra a döntő kérdés leszűkült arra, hány jobbikos lesz az Országgyűlésben.

Az idei választásoknak drámain szűkült a tétje: el kell menni a Jobbik ellen szavazni. A Jobbik ideológiai mondandója összefoglalható két prominensük, Bíber József Tibor és Szegedi Csanád egy-egy állításával:Mi is tehát a cigánybűnözés? Ne áltassuk magunkat: biológiai fegyver a cionizmus kezében.” És:„A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon.” 

Ennyi és nem több.

Kétségtelenül lehangoló, hogy ide silányult a választási opció. A szétesett pártstruktúrák újraépülhettek volna szerencsésebb irányba is. Azonban – bármennyi is a jogos ellenvetés és ellenérzés a „ két nagy” párttal szemben, -- a baloldali kispártokkal nem csak teljesítményük, hiteltelenségük immár a probléma, hanem, hogy esélytelenségük miatt az oda adott protest szavazatok akaratlanul a Jobbikot erősítik. Az LMP-re és az MDF-SZDSZ-re adott szavazat – ha egyáltalán összegyűjtenék valamilyen csoda folytán a megfelelő számú kopogtatócédulát –  jó eséllyel elveszik.  

Először  - a választásokon – a Jobbik térnyerését kellene minimalizálni, azután persze érdemes megérteni a romlás stációjának kiváltó okait és a tüneti kezelésen túl a kiváltó okokra gyógyírt lelni. Érdemes és szükséges lesz továbbá ellenzékből is segíteni a Fideszt a szocialistáknak minden, a Jobbikkal szembeni nyugatias törekvésükben. Miként az is döntő lesz a következő évek szempontjából, hogy az MSZP a rekreációját vajon a baloldali populizmusra bazírozva, vagy pedig cizellált építkezéssel, a leszakadókkal szolidáris, antidiszkriminációs, a nyugatias szociáldemokrata politikát kibontva képzeli-e  el.

Ma a kórus egymásra óbégató tagjainak egyaránt igaza van. Igen, nyilván az MSZP is felelős a Jobbik előretörésért részben a Piszkos Fred effektus miatt (ahogy folyamatosan próbálta összemosni a Fideszt a széljobbal), részben 2006 őszének törvénysértései miatt. S felelős a Fidesz is, mivel amíg  nem érezte magára veszélyesnek a Jobbikot, tűrve-támogatva figyelte a közbeszéd határainak mind elfogadhatatlanabb kitolódását, kordonbontással demonstrált a jogállam ellen, s helyes, őszinte, csak épp a józan ész politikáját nem értő csapatként határozta meg a szélsőjobbot.

S persze felelősek vagyunk mi is, publicisták, akik olykor rasszistának láttuk és látattuk azt, ami nem volt az, csak érzékenységünkben, veszélyérzetünkben már némi Trianon átkozásban is ordas idők erőinek idecsördítését véltük felfedezni.(Nem a felelősséget hárítandó, s kilépve e zárójel erejéig a cikk témájából, e felelősség a legnehezebb kérdés. Mert kétségtelen: egyfelől méltatlan és kontraproduktív is volt olyasmikért farkast kiáltani, ami ma már moderált, visszafogott szólamnak tűnhet. Másrészt pont az a baj, hogy ami egykoron sokunkat felháborított, ma már semmiségnek tűnik. Miként a legnagyobb baja a társadalomnak azt hiszem, egyáltalán nem a hardcoree nácik, hanem a széles spektrumú szoft-rasszisták hada. A közgondolkodást eluraló puha undor, visszafogott gyűlölködés a valódi métely.)

A választókedvet nyilvánvalóan növelni kell a szélektől beljebb, hiszen ott már a topon van, tehát a még szavazásra bírhatók már nem a Jobbikot erősítik. Ahhoz, hogy a választói részvétel növekedjen az egyébként eltérő választói közegben, nyilván mást kell tennie a Fidesznek és a szocialistáknak.  S közben újszerű módon némi méltányossággal lehetnek egymás iránt. Nem háborogni kell azon, amikor Orbán a Jobbik és a Fidesz közötti szavazatmegosztást nem ideológiai alapon ítéli el, hanem végig kell gondolni milyen célközönségnek mondja. Kövér Lászlóból nem azt kéne 2010-ben katatón módon mutatnia a baloldali sajtónak, hogy egy szlovák példát idézve viccelődik, hanem, észrevenni, hogy a Fidesz főtitoknoka saját közönségére szerkesztett hangszereléssel, meggyőződéssel alázza a Jobbikot.

A szocialista pártnak a kampány hátra lévő időszakában muszáj maga mellé állítania azokat, akik következetes ellenfelei az erőszaknak, nyugatellenességnek, mindannak, amivel a Jobbik bíztat. Miközben helyénvaló lenne a fővárosi választókat is meggyőzni arról, hogy a voksukat az amúgy csontig kopott szocialistáknak kéne adni. Hiszen az MSZP összes ostoba politikusa ellenére jobb, ha a szocialistáké a legerősebb ellenzék frakció az Országgyűlésben, és nem a Jobbiké.

Még egy éve is divat volt kinevetni a „fasiszta veszélyt”, futóbolondnak vagy pártagitátornak láttatni azt, aki azt mondja, többek ők, mint idegesítő hülyék, veszélyt jelentenek az országra. Természetesen a történelem nem ismételheti önmagát, Magyarország –  nyugati szövetségesei, finanszírozói támogató figyelme mellett – valahogy majd kilábal abból  a  megtorpanásból, presztízsromlásból, hangulatromlásból, amit a Jobbik térnyerése hoz. Nem fog a jogszabályokba átszivárogni a Jobbik őrülete, bár a BTK szigorítási verseny, vagy épp a szociális kártya is több mint intő jel. De épp elég az is, hogy a rendszerrombolók erőteljesen jelen lesznek a közpolitikában. A középiskolákban (és egyes egyetemeken) pedig már ma trendinek számít a cigányozás, zsidózás.

Ezt kell megállítani az áprilisi választásokon, s szavazni a két bejutó demokratikus párt egyikére. S akiknek a Fidesz nem opció, azoknak el kell menniük, minden fenntartásuk ellenére, megerősíteni voksukkal a szocialistákat. Bármennyire fájdalmas: aki tavasszal nem szavazz, vagy valamelyik kieső bohócpártra szavazz: a Jobbikot segíti.

Petri Lukács Ádám

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!