Zentai Péter: Ausztria és Belgium esik el legközelebb, őket kell hatalmas pénzcsomaggal megmenteni – állítják önök. Belgiumról én is tudom, hogy a GDP-arányos államadóssága az egyik legnagyobb a fejlett világban, de Ausztria? Szerintem nagyon jól áll.

Marko Papic: Belgium teljesen becsődölt. Csak nem beszélnek róla, és – ne áruljunk zsákbamacskát – csődbe jutott Spanyolország is, nemcsak Írország, Portugália, Görögország.

Marko Papic

startafor.com

Ausztria problémája merőben más jellegű: példátlan az osztrák pénzügyi szektor függősége a kelet-közép- és a dél-kelet európai térség fejleményeitől. Az osztrák GDP alakulását a keleti szomszédok gazdasági növekedése vagy kudarca határozza meg.

Z.P.: Szóval a mi térségünk az igazi probléma? Akkor miért nem azt mondja, hogy mi, kelet-európaiak jutunk csődbe, és ez lesz Ausztria veszte?

M.P.: Mert ez így nem igaz. Objektíve Kelet-Közép-Európa most jobb bőrben van, mint Nyugat-Európa nagy része. De a globálisan ténykedő befektetők mégis az önök régiójából fogják kivonni tőkéjüket, amint lelepleződik, hogy államcsődbe jutott egy sor ország az euróövezetben. Az EU-csúcson – várakozásunk szerint – nyilvánvalóvá válik, hogy Németország diktátumai alapján át fogják ütemezni a déli euróállamok adósságait. Más szóval beismerik a csődöt, beismerik, hogy átütemezésre van szükség. Ez óriási áldozatokat követel az államkötvényeiket tartó intézményi befektetőktől, a pénzkezelő-alapoktól, a biztosítótársaságoktól, befektetési bankoktól. Amit Nyugat-Európában vesztenek, azt a Kelet-Európából való tőkekivonással fogják kompenzálni. És ennek aztán Ausztria fogja az elsők között meginni a levét.

Z.P.: Mintha a Stratfor elemzői előszeretettel bántanák Németországot. Éveken át ott dolgoztam, személyesen ismerek jó néhány német politikust, gazdasági vezetőt, ismerem a német sajtót. Nem tudom elképzelni, hogy Németország vezetőinek hegemón törekvései lennének, hogy diktálni akarnának másoknak.

M.P.: Németország évtizedeken át nem hallatta a hangját. Csak dolgozott, megtakarított, míg az többi nyugati ország fogyasztott, szórakozott. Németországnak befogták a száját a franciák, a szovjetek, az amerikaiak. Ha a térképre ránézünk: Németország átjáróház, amelyet a második világháború győztesei annak is használtak. Ez a szuverenitásától félig-meddig megfosztott ország – szorgalmának, fegyelmezettségének köszönhetően – a jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzet győztese. Terjeszkedni akar a déli tengerek és a nyersanyaglelőhelyek irányában. Mindezt csak keletre és délkeletre teheti meg.

Z.P.: Ne haragudjon, de nem a kilencszázharmincas években élünk. Németország abszolút demokratikus, sőt, a legdemokratikusabb ország Európában.

M.P.: Az érdekek alakítják a politikát. A világháború befejezése óta soha nem diktálták a németek lépéseit saját gazdasági érdekek olyannyira, mint manapság.

Z.P.: A németek az Unió és az euró megmentése érdekében cselekednek. Ez egyúttal német érdek. De összeurópai érdek is.

M.P.: Az ön országa és néhány más, súlyos bajba került kelet-közép-európai ország – köztük Ausztria – két évvel ezelőtt hiába kért azonnali, több száz milliárd eurós uniós segítséget. Németország egyből leintette magukat. Az IMF-hez irányította Magyarországot. Vajon miért? Azért, mert ez volt a német érdek. Ma Németország elutasítja, hogy az egész euróövezetben egységes legyen a kamat, nem hagyja a közös eurókötvény kibocsátását, holott ezt követelik az olaszok, a belgák és sokan mások. A németek valójában kétsebességű Európát akarnak, a belső kör dolgaiba nem, a külsőbe maximálisan beleavatkoznának. Az Európai Központi Bank révén saját maguknak –  exportjuk, gazdasági pörgésük folytatása végett – alacsony, a keleti-déli országokban a piacaikon – az érintett államkötvények leértékelődésével – magas kamatokat alakítanak ki. 

Z.P.: Schäuble német pénzügyminiszter viszont éppen a minap közölte, hogy Németország nem érdekelt az euróövezet kettéválásában.

M.P.: Számunkra nem a politikusok szavai, hanem tettei és a tények a meghatározóak. Mi azt mondjuk a német akciók kapcsán, hogy önöknek, a cseheknek, a lengyeleknek nem szabad belépniük az euróövezetbe, másodrangú országokká válnának.

Z.P.: Forduljunk inkább Oroszország vagy Kína, még inkább Amerika felé?

M.P.: Kína – tudomásunk szerint – nagyon is érdekelt abban, hogy az EU-tag Magyarországgal erősítse a gazdasági kapcsolatait, de túl messze van. Oroszországnak nincs valós gazdasági ereje. Az Egyesült Államok számára csak a Közel-Kelet létezik a külvilágban. Az oroszok és a németek nyomására azonnal feladta a csehországi-lengyelországi rakétatelepítési tervet. Abban viszont érdekelt Amerika, hogy az önök országai erősítsék a kapcsolataikat Törökországgal. Törökországot az Unió hagyta cserben. Viszont nem lehet túlértékelni rendkívüli geopolitikai jelentőségét. Stockholmtól Isztambulig húzódik egy olyan észak-déli övezet, amelynek országai gazdasági-politikai-védelmi egységet tudnának alkotni, közös erejük révén megszűnne ezen országok egyenkénti végzetes kiszolgáltatottsága. Az önök miniszterelnöke azon kevesek közé tartozik, aki helyesen értelmezi az európai helyzetet és mer a kelet-közép-európai országok védelmi együttműködésének szükségessége mellett érvelni. Ugyanakkor Lengyelország látszik a legalkalmasabbnak arra, hogy élére álljon egy ilyen pénzügyi-gazdasági-biztonsági övezetnek. A lengyelek azonban jelenleg inkább a német, az orosz és az amerikai érdekek között igyekeznek lavírozni.

Z.P.: Akkor most Magyarország jól csinálja a dolgát – mindent egybevetve?

M.P.: Szerintünk Magyarország érti ma Európában a legjobban, milyen irányba mennek a dolgok.