hvg.hu: Évértékelő beszédében hangsúlyozta, az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormány lesz. Mire gondolt konkrétan?
Gyurcsány Ferenc: A Fidesz legnagyobb ellenfele éppen a saját múltja. Azt a politikai platformot ugyanis, amelyet nyolc éven át ellenzékben képviseltek, kormányon nem vihetik tovább. Ez a dilemmája Orbán Viktor miniszterelnök úrnak: ha vigyáz a hitelességére, nem tudja rendbe tenni az országot, ha viszont nekilát a rendcsinálásnak, odalesz a hitelessége. A magyar politika világában nem újdonság - sőt, a rendszerváltozás utáni első pár évet leszámítva gyorsan kialakult -, hogy aki ellenzékben van, minden következmény nélkül mondhat és ígérhet bármit. Én nem szeretném ezt folytatni.
hvg.hu: Ön szerint az MSZP-nél melyek a felelős ellenzékiség kritériumai?
Gy. F.: Egyszerű a teszt. Minden javaslatunk megtétele előtt tegyük fel a kérdést magunknak: vajon, ha mi lennénk kormányon, akkor elfogadnánk ezt a javaslatot? Ha igen a válaszunk, akkor jó javaslatot tettünk. Ha nem, akkor ócska populisták vagyunk. Ilyen egyszerű.
hvg.hu: A felelős ellenzékiség jegyében nem akarnak mégis részt venni az alkotmányozási folyamatban?
Gy. F.: Isten ments! Miért működnénk közre a harmadik köztársaság temetésében? A két világháború közötti király nélküli királyság után Orbán alkotmánya a pártállami köztársaság torzszülöttjét teremti meg. Ehhez nem lehet semmi közünk.
hvg.hu: Milyen kihívásokat jelent ma ellenzékinek lenni?
Gy. F.: A feladat világos: újra kell építeni a bizalmat világképünk, politikánk, önmagunk iránt. Mindegyik nehéz. Én hiszek a nyugatos polgári demokráciában, de látom, hogy a többség most csalódott. Én hiszek a 2006 utáni reformpolitikánk lényegében, de emlékszem, hogy annak idején a többség ezt elutasította. Én hiszek önmagamban, önmagunkban, hogy még ha időnként rossz kompromisszumokkal is, de tisztességesen, a jó oldalon álltunk. De sokan, sőt, ma még a többség, az ellenkezőjét gondolja. Hát, nem egy könnyű helyzet. De nem várok a politikától azonnali megértést, holnapi sikert. Eddig is küzdöttem, ezután is küzdeni fogok.

hvg.hu: Az MSZP-n belül többen vannak, akik februári évértékelését „hatalmi kihívásnak” tartják. Kétségtelen, hogy ma is több híve van a baloldalon, mint bármelyik másik politikusnak. Nem túl szűkek önnek a párton belül meglévő keretek, annak ellenére, hogy az MSZP elfogadta az ön platformját? Más szóval: most alapít-e új pártot, vagy az MSZP-n belül óhajt vezető pozícióhoz jutni?
Gy. F.: Egyszerűen fogalmazok: ma rosszabb állapotban van az MSZP, mint két éve, amikor lemondtam. Miért akarnék akkor most csak úgy visszajönni? Voltam pártelnök, voltam miniszterelnök. Hálás vagyok a sorsnak, hogy szolgáltam a hazámat. Hitemben nem ingat meg, hogy vereséget szenvedtem. Nem azért küzdök, hogy „nótafa” legyek, hanem azért, hogy megértessem hazámmal, a választók többségével, hogy ne történelmi sérelmeiket akarják orvosolni. Hogy ne ellenséget keressenek gondjaik magyarázatára. Hogy akarjanak jobbak lenni, mint mások, munkájukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal.
Igen, szeretném, ha mi, demokraták meg tudnánk állítani a Fidesz nemzeti hőzöngését, piacellenes lózungjait, önkényuralmi törekvéseit. Ezt nagyon ambicionálom. Ez izgat. A középszer gáncsoskodását, a „karaktergyilkos” ármánykodást fel sem veszem. Akkor sem, ha a Fidesztől jön, akkor sem, ha máshonnan.
hvg.hu: A szocialista párt hogy szerezheti vissza az elvesztett bizalmat?
Gy. F.: Ehhez hosszú idő kell. Szerintünk, a Demokratikus Koalíció tagjai és vezetői szerint, rendszerváltás kell az MSZP-ben. Elvi alapon szembe kell menni a hódító nacionalizmussal, a demokrácia lebontásával, a szociális piacgazdaság megkérdőjelezésével. Mi nyugatos Magyarországot akarunk. Színes társadalommal, parlamentáris demokráciával, szociális piacgazdasággal. Ki kell nyitni a pártot a szociális felelősség eszményét elfogadni tudó összes demokrata számára.
Iszonyatos teher a politika világát behálózó korrupció. Ez bennünket is agyonnyom. Át kell térni a „terített lapok” politikájára. Csak az lehessen vezető, aki az utolsó fillérig el tud számolni arról, hogy miből él meg, hogyan tart fenn nagy családot, miből futja nyaralóra és folytathatnám. Nem lehet kisebb ambíciónk, mint az, hogy pár év múlva azt mondják, mi vagyunk a legtisztességesebb politikusok. Ha ezt képviseljük és ilyenek leszünk, akkor ez már egy másik párt lesz. Egy új párt. Ezzel a párttal és sok szövetségessel már legyőzhetjük a bódítás fideszes világát.
hvg.hu: Ha most ön lenne a miniszterelnök, milyen csomagot terjesztett volna az Országgyűlés elé?
Gy. F.: A miniszterelnök legnagyobb költségvetési kihívása éppen az a hiány, amit önmaga idézett elő, amivel csapdába ejtette önmagát. A tavalyi döntéseivel öt-hatszáz milliárd forintot engedett ki az idei költségvetésből, most pedig legalább ennyit kell megtakarítania a megszorításokkal. Ráadásul a gazdasági növekedés reményében engedte ki azt a pénzt. Az adórendszer átalakításából viszont nem számíthat növekedésre, gazdaságpolitikai értelemben ez teljes tévút. Már a gazdasági minisztere sem mer beszélni 6 százalékos növekedésről. Orbán Viktornak olyat kellene tennie, amit nem tud, vagy nem mer megtenni: vissza kellene vonnia az adócsökkentő programját. Nincs mese, vissza kell térni oda, ami 2006 után elindult. A nagy rendszerekben – mint például az egészségügy, az oktatás, szociális rendszer – újra kell gondolni, hogy mire képes az állam és mi a dolguk az embereknek. Persze látom, hogy valami ilyesmit is mond Orbán, de árad belőle a durvaság és az érzéketlenség.

hvg.hu: Mire gondol konkrétan?
Gy. F.: Nem lehet csak úgy kijelenteni, hogy sokan azért nem dolgoznak, mert nem akarnak. Ez nem így van. Nagyon sokan, sajnos, azért nem dolgoznak, mert ha belegebednek sem találnak munkát. Nem lehet indokolatlan gyanúval tekinteni mindenkire, aki rokkantnyugdíjas, és nem lehet hirtelen százezer embert visszaterelni a munkaerőpiacra. De tragikusnak tartom a felsőoktatásban tervezett leépítési politikát is. Én azon morfondíroznék, hogy a teljesítményelv alapján össze kell nyitni a fizetős- és nem fizetős képzést, az intézménytámogatás egy részét pedig a hallgatók közvetlen támogatásával kellene kiváltani.
Az egészségügyben újra kell rendezni a társadalombiztosítás és a betegek felelősségvállalásának az arányát. Ha ezt nem lépi meg a kormány, nagy bajban leszünk, mert a jelenlegi költségvetésből nem lehet jobb egészségügyet teremteni. A betegeket közvetlenebb módon be kell vonni a gyógyítás költségének viselésébe, mert különben előbb-utóbb itt hagynak bennünket az orvosok, az ápolók. Az egész ránk omlik, és maradunk a mindenkit megalázó hálapénzek ocsmány rendszerénél. Én mindenképpen visszamennék ahhoz az egyensúlyra törekvő, szerkezeti reformokat támogató politikához, amelyet 2006 után képviseltünk, és amely éppen a Fidesztől szenvedett jelentős sebeket.

hvg.hu: A Széll Kálmán-tervnek ön szerint vannak pozitív vonásai?
Gy. F.: Vannak bizony. A terv, hívjuk csak Orbán-csomagnak, beismerés. Beismerése annak, hogy hülyítették az országot éveken keresztül, amikor azt mondták, hogy az egyensúly az nem érdekes, mindent a növekedési cél alá kell rendelni. Tegyük hozzá, ezzel a meggyőződéssel kezdték a kormányzást is. Csak gyorsan kijózanította őket a valóság. Az Orbán-csomag legfontosabb érdeme, hogy a kormány leszállt a fellegekből. Ez legalább értelmes kiinduló pontot teremthet minden további racionális vitához.
hvg.hu: Állítólag az angol és magyar nyelvű Széll Kálmán-terv között eltérések vannak. Miért különbözhet a két szöveg?
Gy. F.: Orbán Viktor pontosan tudja, amit itthon mond, az külföldön nem eladható, de azzal is tisztában van, hogy amit a külföld felé kell kommunikálnia, itthon neki a totális politikai bukást jelenti. Ám az, hogy két különböző szöveget használ, már egyenlő a lebukással. Lehet, hogy ma, vagy holnap, vagy a közeljövőben ezt megússza, de fél év múlva pórul fog járni. Minden ilyen történettel szavazókat veszít, nem maradhat következmények nélkül mindaz a kormányzati disznóság, ami jellemzi a Fidesz politikáját.
hvg.hu: Kétségtelenül adósságcsapdába került Magyarország. Ön szerint miért nőtt 80 százalékra a GDP-arányos adósság?
Gy. F.: Csaknem tucatnyi jól ismert ok van. Soroljam? Az utóbbi évtizedben volt legalább négy nagy adócsökkentés. Az évtized elején a magyar gazdaságtörténet legnagyobb fizetésemelése történt meg a közszférában, és hasonló módon növekedtek a szociális ellátások. Kormányzásunk alatt megcsináltuk a magyar közúti közlekedés legnagyobb fejlesztését. A magánnyugdíjrendszerrel jövőbeli adósságot váltottunk át jelenbelire. Közben eladósodtak az önkormányzatok is. Aztán vannak technikai okok is. A válság évében csökkenő nemzeti jövedelem például formálisan nagyobbnak mutatja az államadósságot. A forint gyengülése – hála a kormánynak és különösen Kósa és Szijjártó uraknak – a devizában fennálló adósság forintértékét emeli. De nem folytatom. Hazudik a miniszterelnök, amikor azt a látszatot kelti, hogy nem világosak az adósság növekedésének okai. Vagy nem látja át az államháztartás működését, vagy igazi politikai gengszter. Egyik sem túl hízelgő rá nézve.

hvg.hu: Hogyan értékeli a soros magyar EU-elnökség eddigi munkáját?
Gy. F.: Ez egy nagy bukta. Nem találok olyan mértékadó, független elemzőt, aki azt mondaná, hogy a soros magyar EU-elnökség még képes lenne saját programját megcsinálni. Ennek a félévnek már az indítása is szörnyű volt. A médiatörvény egyértelmű európai kritikájával a kormány már az első percben morális és politikai vereséget szenvedett. Később a magyar elnökség nem volt képes intenzíven megszervezni a közös európai álláspontot az észak-afrikai válságban, olyan, mintha mi, magyarok ott sem lennénk az európai térképen. Látszik, hogy nem osztottak nekünk lapot az új európai versenyképességi program kialakításában. Európa sajnos nagyon várja, hogy mielőbb vége legyen a magyar EU-elnökségnek. Orbán rossz emlék marad Európában. Azért is küzdök, hogy itthon is ez legyen a sorsa.