Vannak kiirthatatlan sztereotípiák. Amennyiben valaki annak a véleményének ad hangot, hogy minden embert pusztán azért, mert ember, megillet mindazon alapvető szabadságjog és méltóság, amely mindenkit megillet függetlenül attól, hogy mi a származása, szociális helyzete, kulturális háttere, akkor jön az egyszeri hozzászóló, és leballibezi, illetve bűnözők mentegetésével vádolja. Pedig ennek a nézetnek a „balhoz” éppenséggel semmi köze (egyetérthetnek vele bal- s jobboldaliak egyaránt), és azokhoz az eszmefuttatásokhoz sincs, hogy mi a célja büntetőjognak, a büntetésnek, hogyan kell bánni a bűnözőkkel. Az elmélet csak annyit állít, hogy, ha egy ember megsérti a lefektetett normákat, akkor azért személyben ő felel, nem a fel- s lemenői, nem a tágabb közössége, nemzete, népe, családja, hanem ő maga, de csak azért, amit elkövetett.

Én ezt a liberálisnak nevezhető nézetet osztom, azt viszont nem tartom helyesnek, hogy Anders Behring Breivik, foglalkozását tekintve többszörös gyilkos, a következő húsz évét tágasabb térben, nagyobb komfortban fogja tölteni, mintha egy átlagos magyar panelben kéne életét leélnie.

*

A gyilkosságsorozatot követő negyedik napon érkeztem Norvégiába, és ott töltöttem a következő egy hónapot. Nem árulok el, gondolom, semmi meglepőt avval, hogy az országot sokkolta az esemény. Minden város főterén mécsesek égtek, a templomok lépcsőit virágok borították, hetekkel az öldöklés után is láttam embereket nyilvános helyen sírni.

Ami azonban szembetűnt, hogy a döbbenet nem csapott át gyűlöletbe, se tehetetlen vádaskodásba. A leginkább jellemző a tanácstalanság volt. Senki nem értette, senki nem tudta fölfogni, senki nem tudta megmagyarázni, hogy miért történt ez velük. Miért éppen velük történt?

Breivik tette ép ésszel valóban fölfoghatatlan, és még az ilyenkor kötelezően – és majd’ minden esetben tévesen – előrángatott közhelyek sem működnek. Breivik nem egy bevándorlónegyed mellett élve ragadott fegyvert, nem érték múltjában földolgozhatatlan sérelmek, amiket említ, pimfli semmiségek. Norvégia – bár jelentős a bevándorlás – egészen alacsony népsűrűségű, ellenben hihetetlenül gazdag ország (meg extrém módon drága), így az idegenek beáramlásából fakadó problémák jóval kevésbé gyötrik, mint a nyugat-európai államokat. A gazdasági válságot is egészen jól átvészelte.

Breiveket nem mentheti, hogy „valós problémára adott elfogadhatatlan választ”. A probléma sem volt valós, háborúja a muzulmán világgal, a multikulturalizmussal, a „kulturális marxizmussal” (?) csak a fejében játszódott, játszódik.

Anders Breivik szélmalmokkal hadakozott, és közben megölt hetvenhét embert.

*

Breivik esetében egy torz eszme találkozott egy torz lélekkel. Esete sajnos nem egyedülálló. A magyarországi romagyilkosságok feltételezett elkövetői sem cigánytelepek szomszédságában éltek, közvetlen sérelmeket ők sem szenvedtek el. Viszont a cigánygyilkosságok vádlottjait is vonzották a katonai kiképzőtáborok, a férfias küzdelmek, a hősies csaták.

Léteznek olyanok, akik nem képesek megszokni, hogy műszerek vesznek körbe minket, föl lehet kapcsolni a villanyt, vitáinkat bírósági tárgyalótermekben intézzük el és nem bunkóval a kezünkben. Nekik ez a kor kevéssé romantikus és daliás, ők látják magukat sisakban, páncélban, és látják a Nagy Végső Összecsapást is. Ezért még előtte támadásba lendülnek.

Érdekes azonban, hogy bomlott elméjükben az már nem dereng föl, hogy a véghezvitt akció soha nem merész és heroikus küzdelem, hanem mindig sunyi gyilkosság. Breivik világméretű harca az Iszlámmal oda vezetett, hogy alattomból támadva megtizedelte a norvég szocdemek ifjúsági tagozatának fegyvertelen tagjait. Sein Kampf.

Legyen ez tanulság: ha valaki elhiszi, hogy igazának erőszakkal, a vele egyet nem értők megsemmisítésével is érvényt szerezhet, ha politikai vagy faji alapon elvitatja más élethez, szabadsághoz való jogát, kétségbe vonja emberi méltóságát, akkor ez mindig ide vezet, ártatlanok halálához, akiknek semmi közük nem volt a gyilkos fejében tomboló őrülethez. És legyen ez figyelmeztetés: a világ egy szarabb hely lesz, ha húsz év múlva egy norvég bíróság úgy dönt, hogy Breivik már nem veszélyes a társadalomra, ezért szabadlábra helyezi.

A veszély egyik megszemélyesítője innentől Anders Behring Breivik. Ő intézte így.