2012: a kormány kiűzi az oligarchákat

Az "elmúltkétésfélév" úgy indult, hogy végre pontot tesz az "elmúltnyolcévre" – mindenki vidáman és jókedvűen érkezett a gyárba azon az első hétfőn, akkor, vasárnap után, bízva abban, hogy innentől tisztességes politikusokat láthattunk a tévé képernyőjén és a csöccsel díszített bulvárcímlapok hajtása után a kettes oldalon.

Ezek a kedves, udvarias és nagyon sok helyen megválasztott emberek megígérték: elkapjuk a nagy halakat, mindegyiket! Nem beszélve a Főgonoszról, minden rossz okozójáról. Nem árulok el titkot: erre azóta sem került sor. Közben ne feledkezzünk meg azokról a kedves és udvarias választópolgárokról sem, akik az előbb említett kedves és udvarias politikusokat megválasztották, hiszen sokan közülük elhitték: emelkedni fog az általános morális szint. Igaz, hogy két évvel a nagy diadal előtt ugyanezen tömegek egy velejéig romlott és populista népszavazás által erősítették meg a velünk élő korrupciót, a hálapénz intézményét, de nem baj, egy picit talán mindannyian magabiztosabbak lettünk 2010 bizonyos vasárnapján. Mára pedig dühösebbek.

Jelenleg ugyanis egy olyan országban élünk, ahol az oligarchák elleni harc jegyében (!) hatalmas összegekkel támogatnak meg baráti cégeket a Közgéptől a Századvégig, olyan országban, ahol ezekből a cégekből könnyedén állami pozíciókba lehetett kerülni, ahol a fidesz-magyar szótár szerint a közbeszerzés jelentése: kiemelt beruházás, állambiztonság. Olyan országban élünk, ahol a szabadság egykori fiatal harcosa újra állami monopóliumokat épít ki maga körül, és az állami intézmények demokráciát erősítő fékek és ellensúlyok rendszere helyett fideszes csoportok veszik át a tényleges hatalmat.

Magyarország meg eközben a Trasparency International állami korrupciót mérő táblázatán a 47. helyre került, beszorulva Brunei és Costa Rica közé.

(Csehszlovák Kém)

2012: a kormány beváltja a jóslatokat

A Miniszter, Aki Még Egyetlen Számot Sem Talált El – így emlegetik egy ideje Matolcsy Györgyöt, P. Howardtól kölcsönözve a sablont (A Vak, Akinek Lámpása Van, Az Őrvezető, Akinek Szíja Van etc. ). A baj csak az, hogy ennek semmi alapja, velejéig igazságtalan vádaskodás. Nem több öncélú gúnyolódásnál, mert a miniszter nem a számokat téveszti el, legfeljebb az előjeleket. Egy évvel ezelőtt például az idei GDP-előirányzat 1,5 százalék volt. Pluszban. Sajna mínusz lett belőle.

Éleslátását aligha kell külön is méltatni. Két éve, 2010 decemberében például ezt nyilatkozta a hvg.hu-nak a válságadókról. "Az energiaszektorban, a telekommunikációs szektorban és a kiskereskedelemben kell válságadót fizetni. (…) Nem hiszem, hogy csökkentenék a fejlesztéseik ütemét. A bankszektorban sem várjuk a hitelezés elapadását a bankadó miatt. Éppen ellenkezőleg: ha pótolni akarják a kieső nyereséget, akkor növelni fogják a hitelnyújtást." A következő évben az agyonadóztatott területek beruházási adatai a következőképpen alakultak (kerekítve). Energiaipar: 8 százalék, kereskedelem 4 százalék, informatika, kommunikáció 14 százalék, pénzügyi szektor 18 százalék. Ráadásul a bankszektor az elmúlt egy évben több mint 14 százalékkal változtatta meg a hitelezést.

Ezek mind-mind nagyon szép számok. Apró bökkenő, hogy valamennyi mínusz. Vagyis Matolcsy pontos elnevezése a következő: A Miniszter, Aki Csak Az Előjeleket Nem Találja El.

(Farkas Zoltán)

2012: a kormány a helyén van

Képzeld, hogy van egy európai ország, ahol a kontinens csaknem legmagasabb rezsi- üzemanyag- és élelmiszerárait fizeti a lakosság, miközben a bérek színvonala a legalacsonyabbak közé tartozik. Ebben az országban a hivatalos „létminimum” kb. kétharmada annak, amennyiből egy ember meg tud élni. Megvan? Az elmúlt két év kormányzása alatt harminc százalékot nőtt a gyermekszegénység.

Mi? Nem zavarták el.

A kormány szerint – most figyelj! – hét százalékpontot csökkent a munkanélküliség, miközben a gazdaság recesszióban van, és a belső kereslet, valamint a beruházások szintje a nullához közelít.

A trükk? Az ott van, hogy a néhány hónapja munkanélküli embereket kidobja az ellátórendszer, és olyan közmunkára kényszerítik őket teljes munkaidőben, amiért alig fizetnek többet, mint a létminimum felét. Esküszöm, ez havi 47 ezer forint; kb. egy hétre elég, ha van lakásod és nincs gyereked.

Mi? Nem, mondom, hogy nem zavarták el. 

(Balavány György)

2012: a kormány még sincs a helyén

2012-ben leváltották a Fideszt. Észrevették a kedves olvasók? Nem, nem az MSZP, nem is Bajnai vagy az LMP. A Békemenet váltotta le a kétharmados kormányzás mögött álló pártot, és ült be annak a helyére.

A Fidesz pártalapítványa szerint ugyanis ma a Polgári Magyarország a Békemenetben ölt testet, Kövér László pedig már a Nagy Imre-újratemetéssel egy polcon tartja Bencsik András gyarmatosítás-elhárító, nagyvárosi krúzingolását. A klasszikus pártkampányt is hozzájuk szervezték ki, nem a Fidesz hirdet a buszok hátulján. Sőt, figyeljék meg, manapság pont annyival kevesebb Selmeczi Gabriellát kapunk, amennyivel több Fricz Tamást. A kormány politikáját sem a Fidesz szakpolitikusainak szakmai álláspontjához igazítják (és itt most Martonyi professzorra nézek), hanem például Bayer Zsolt és Pataky Attila Európa ellen büszkén vezetett háborújához. Ők emelik magasra Orbán Viktort, aki nekik köszöni meg a politikai támogatást. Az ő hangjukon szól Fekete György, nekik csinál majd színházat Vidnyánszky Attila.

És ezzel egyben tiszta helyzetet is teremtettek: ma kormánypártinak lenni annyi, mint békemenetelni Bencsik Andrással. Hát hajrá!

 (Ceglédi Zoltán)

2012: a kormány új gazdasági modellt honosít meg, és piros pöttyökről álmodik

Magyarországnak nem kell az IMF, mert erősek vagyunk, gondolja a miniszterelnök és a kormány. A valóságban minden, az állam által közvetlenül nem manipulálható gazdasági mutató csapnivaló, a szegénység növekszik, és mindezt jó drágán sikerült elérni, mivel magyar állampapírt csak a nagy kockázatviselő készségű pénzügyi befektetők vesznek. Akiket a kormány spekulánsként szokott megbélyegezni. Így nem kell teljesíteni az olcsóbb forrásokkal járó megkötéseket, amik pusztán az elemi matematikai és az alapvető nyugati politikai szabályok tiszteletben tartását jelentenék. Miért van erre szükség? Mert a miniszter piros pöttyökben hisz a matematika helyett, és mert a miniszterelnök meg van győződve arról, hogy a belső-ázsiai és kínai növekedés oka, és nem akadálya az autoriter politikai rendszer.

Pedig a valóság épp az ellenkezője. Kínába a 80-as években Teng Hsziao-ping nyugati reformközgazdászokat, többek között magyarokat hívott meg, akiknek volt tapasztalatuk abban, hogyan lehet a gazdaság liberalizációját elindítani – az állami irányítástól elszakadva. Kínában ezt hívják magyar modellnek. Kár, hogy a magyarok már pont fordítva gondolják.

(Tallián Miklós)

2012: a kormány szolidáris, és megoldja a hajléktalankérdést

„Életszerűtlen” – így kommentálta Orbán Viktor az Alkotmánybíróság azon határozatát, amellyel megsemmisítette az utcán élők büntetését lehetővé tevő törvényi rendelkezést. Mert nálunk a Btk.-ba ütközik, ha valakinek nincsen lakása.

A politikai bérkeresztény pártok legnagyobb bűnét a megalázottak és megszomorítottak ellen követték el, mintha Lázár János lenne az ő prófétájuk. Akinek semmije sincs, az annyit is ér.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere szerint egy országnak elsősorban gazdag vállalkozókra van szüksége, aztán rengeteg párthű közalkalmazottra, hivatalnokra és közmunkásra, végül pedig olyan szegényekre, akik a Trianon-emléknapért cserében rájuk szavaznak akkor is, ha nincs mit enniük.

Hajléktalanokra nincs szükségük, mert az ő olvasatuk szerint szegénynek lenni felettébb kínos, de ennyire szegénynek lenni már bűn. Jönnek az oroszlánok és megeszik őket.

(Para-Kovács Imre)

2012: a kormány nagyvonalú

Na, ez az év igazán jól sikerült a kormány számára, a végére meg lett a Nemzeti Színház és az alkotmánybírósági többség is, így már az övék az összes mező a monopolyn, bíróság, ügyészség, államfő, számvevőszék, választási bizottság, közmédia, TV2, járások, iskolák, kórházak, egyetemek, egyházak, trafikok, övék az egész világ, nekik tejel mindenki, már csak két hely van, amit nem foglaltak el, de a Nemzeti Bank ügye hamarosan megoldódik, tulajdonképpen megnyugodhatnának és foglalkozhatnának olyan eddig elhanyagolt problémákkal, mint a gazdaság vagy az egészségügy, viszont az egyetlen ellenzéki rádió még működik, így meg az egész játék szar, holott egy önálló hatóságot állítottak fel a likvidálására, azok adójából, akik hallgatják, addig nem is lesz irgalom, amíg drága Bolgár úr néhány nyugdíjas nénivel beszélget, no persze ilyenkor jön az, hogy nem szép, nem szép, de milyen hallgathatatlan má’ az a műsor is, mintha számítana milyen ízű kenyeret süt a földön fekvő pék, akit egy tucat kopasz bakancsos rugdal, mintha nem lenne bármely eltiporható célpontban kigúnyolható vonás, mintha nem a legsivárabb barakk épülne itt, ahol lesöpörnek téged is, akár a bábudat.

(Gomperz Tamás) 

2012: a kormány sokszínű, változatos kultúrát teremt

Beröffent végre idén a kultúrkampf is istenigazából, bár nem derült égből. Az már Kerényi Imre majomkodásából is világos volt, hogy ez a rezsim feltétlenül szeretné megénekeltetni magát, és ugyanez a szerencsétlen jelezte azt is, hogy a kampfhoz gyakorlatilag a néhai Volkssturmhoz mérhető tűzerőt képesek felvonultatni: a kimustrált, beteg alkalmatlanokat.

Egy ilyen rendszerben ez nem véletlenek végösszege, hanem a lényege: mivel a legfőbb ügyésztől a Médiatanácsig kizárólag az számít, jó elvtárs-e az illető, a kultúrpolitikában sem lesz ez másképp. Csodák csodája, a turulszaros csúcsra most is azok tekergőznek fel, akik már a komcsiknak is ügyesen terpesztettek; aki pedig veszélyesen önálló tehetségnek tűnik, az kap a nyakába valami futóbolondot mitfahrernek.

Jönnek tehát a fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból. A célját végül is eléri a rendszer: megéneklik ezek tehetségükhöz mérten, egészséges bélhangokkal, méltó lesz az ének a tárgyához. És még maradandó is, ha lesz annyi méltányosság az utánuk jövőkben, hogy Fekete Györgynek és sleppjének biztosítsanak egy idegszanatóriummal kombinált szoborparkot.

(-W-)

2012: a kormány föltárja a múltat

Miután a kormány valamiért lemondott arról a ragyogó ötletről, hogy információs kárpótlás címén boldog-boldogtalan széthordhassa, saját célra használja, vagy megsemmisíthesse az állambiztonsági levéltár iratanyagát, újabb terv született. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága csodafegyvernek ígérkezett a komenisták csühölésében és a múltfeltárás elsumákolásában, de úgy látszik, nem sikerült megoldani, hogy az elnöknek kijelölt dr. Boross Péter ne emlékezzen semmire nemzetileg vagy akárhogyan, úgyhogy csöndben ezt is elfelejtették.

A Fidesz-KDNP emellett lankadatlanul kamuzott, hogy elterelje a szót a lényegről, az „ügynöklisták” kutathatóvá tételéről. Schiffer András, a magányos harcos két rendes ülésen és egy parlamenti vitanapon kapta meg a komcsivédő antikommunistáktól, hogy NEM. Csak Kövér László nem beszélt mellé: gumicsont – mondta –, bosszantó álvita, értelmiségi belügy. Közben egy új titkosszolgálat, a TEK bőven kapott pénzt és jogosítványokat, de főleg amatőrizmusával tűnt ki, noha Szíriából sikerült hazahozni az elrabolt kutyakiképzőket. Lehet, hogy már náluk vannak a mágnesszalagok.

(Tokfalvi Elek)

2012: a kormány kiegyensúlyozott külpolitikát folytat, és föllendíti a baltakereskedelmet

Az azeri olajbevételekből úgy két-három milliárd eurónyi befektetés becsatornázása magyar állampapírokba, török közvetítéssel, az IMF helyett – minden önellentmondó hazudozás dacára azért kiderült, ez vezérelhette a magyar kormányt, amikor úgy másfél éve elhatározta, hogy augusztus végén barátságos gesztust gyakorol Baku felé, és kiengedi hazájába Ramil Safarovot. Volt tehát az a pénz, ami egy EU-tagállamban felülírta egy jéghidegen eltervezett, 26 baltacsapással kivitelezett brutális etnopolitikai bűn bűnhődését.

A lépésből kínos gigabalhé lett: Jereván felmondta velünk a diplomáciai viszonyt, Navracsicsot örmény kollégája lemondásra szólította fel, az EP kiakadt Safarov bakui szabadon engedése és mennybe menesztése okán. Budapesten a remélt pénz felülírta a morált, Szijjártó Martonyit, az eljárás gyorsasága a semmit sem garantáló azeri garancialevelet. A Fidesz-kormány "rutineljárása" az egész világ előtt megbukott, az azeri állampapír-vásárlásnak ugye annyi, de valamire azért csak jó volt a botrány: az azeri üzletemberek végre otthon érzik magukat nálunk. Legalább ez.

(Seres László) 

2012: a kormány megreformálja a tudományt, és egyesíti a nemzetet

„A szakmai kompetenciám és hozzáértésem, az nem kérdőjelezhető meg” – szögezte le kissé durcásan, ám roppant határozottan, de mindenképpen igen szerényen a Tudományetikai Vétség.

Mindezt egy nappal azt követően, hogy „tudomásul vette” a vizsgálati eredményt, mely szerint csalt, és „véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekintette a témát”. Én el is fogadnám megnyugtató befejezésként, ha Semjén Zsolt tudomásul venné, amit egyébként mindenki más gondol róla, és ezzel le is zárhatnánk az egészet. Azonban ez nekünk továbbra sem személyes ügyünk, hanem csupán a közélet tisztulásának és a magyar tudomány fejlődésének reményében angyali türelemmel várjuk, hogy az illetékes grémiumok egybevessenek néhány szöveget.

Addig is, amíg ez bekövetkezik, vonatkoztassunk el a plágiumgyanútól, és nézzük meg, hogy mi az a kétségbevonhatatlan tudás, amelyre Semjén miniszterelnök-helyettes, úgyis, mint Szakmai Kompetencia joggal büszke.

Az, hogy a Rolling Stones sátánista.

Valóban lehengerlő szakértelem, melynek birtokában a védett madarak apostolának nem is kéne tűrnie az alantas támadásokat, de ő mártíriumként vállalja sorsát, és állja az ütéseket, nem maga, hanem évi 150 ezer új állampolgár miatt. Mert Semjén doktornak ez nemcsak küldetése, hanem munkaköre is. Viszont, ha itt tartunk, akkor tegyük föl a kérdést: és mi van a többi magyarral? Ugyanis a Megkérdőjelezhetetlen Szakértelem nem magánszorgalomból és nem is valamiféle állampolgárság-növelő munkaverseny keretében látja el egy okmányiroda pecsételői feladatait, hanem a „nemzetegyesítés” jegyében. Szóval, ha a legendás 15 millióból indulunk ki, akkor 4,7 millió, de ha csak a kárpát-medencei magyarságot tekintjük, és nem vesszük figyelembe az akadékoskodó Szlovákiát, akkor is közel kétmillió magyar nem tartozik a nemzethez?

82 éve csak a területek csatolták el, most a Szakmai Kérdőjel, aki a határon túli küzdelmekbe az elmúlt időszakban mindig a lúzeroldalon szállt be, a népet is.

Két lábon járó Trianon.

(-ha)

2012: a kormány elintézi, hogy maradjon

Ismételjük meg: adott egy futballmeccs, amelyiken a bírót és az UEFA-ellenőrt a címvédő jelöli, továbbá ennek a csapatnak az edzője határozza meg, hány méteres az egyik kapu és hány méteres a másik (félidőben térfélcsere nincs), és ő mondja meg azt is, ki milyen cipőben focizhat. Ja, és persze a közönség is csak a címvédő csapat bérleteseiből áll, akik ugye korábban már regisztráltak.

De a kérdés, hogy ha a címvédő is pontosan tudja, hogy ez rossz játék, miért futnak ki mégis a gyepre? Természetesen azért, mert Simicska és Nyerges urak fogadtak a végeredményre (nem kis összegben), a nyereményből aztán csurran-cseppen a játékosoknak is, még ha a nagy lét a szövetségi kapitány viszi is haza.

Ha ezt mind elképzeltük, már értjük is az új, Fidesz által elfogadott választási rendszer lényegét. Ugye azt gondoljuk, hogy ilyen körülmények között nagyon bénán kell játszania a címvédőnek, hogy az ellenfélnek egyáltalán esélye legyen? Ha igen, jól gondoljuk, és láttuk az edzésüket: tényleg falábúak. Mindez azonban semmiféle elbizakodottságra nem ad okot. Egyrészt az ellenzéki csapatokat is hülyére verte decemberben egy halom középiskolás diák, másrészt pedig, mint írtuk, szabályok is ellenük szólnak.

Hogy komolyra fordítsuk a szót: lehet itt még nagy meglepetés 2014-ben, amikor a mindenki által biztosra vett kormányváltás úgy marad el e szabályoknak köszönhetően, hogy a többség az ellenzékre szavazott. Ezt érdemes észben tartani nemcsak jövőre, de azután is.

(sabater)

Illetve egy példa, hogy erre azért ne vegyünk mérget, avagy 2012-ben több lett a tisztesség, a nyíltság és a becsület

Emlékszünk még?

A nemzet egységét kifejező, az államszervezet demokratikus működése felett őrködő védett és sérthetetlen személy, a magánember, az olimpiai bajnok, az egykori diák, a MOB elnök, a biztos zsinórmérték, az emberek hitét a törvényekben és intézményekben az alaptörvény előírásai szerint erősítő, a becsületes, ha úgy tetszik férfimunkákat kedvelő, az idézőjelek használatának újraértelmezésével az idéző személy státuszának rangját egészen lehengerlően bravúros tussal idézőjel közé száműző köztársasági elnök, az alkotmányozás motorgyárának meghibásodott terméke még a kaszniban volt, amikor Kányádi Sándort idézve azt találta népéhez szólván mondani tavaly szilveszterkor, hogy éjfélkor férfiasan kezet fog a múlttal a jövendő, így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével, és az új esztendő első napján vessünk számot az elvégzett és a még ránk váró feladatokkal.

Mi hiányosságunk volt az óévben, azt pótoljuk be – mondta.

Bízom benne, hogy több lesz a tisztesség, a nyíltság és a becsület – mondta.

Jó lenne, nagyon jó lenne – mondtam.

De ahogy elnézem ezt az egészet, én cseppet sem bízom benne – gondoltam.

(Gerlóczy Márton)