A 80-as évekbe történő időutazásra emlékezteti a Spiegel Online kolumnistáját az NSA-botrány kapcsán Németországban kibontakozó Amerika-ellenes hisztéria. Jan Fleischhauer szerint akkor a Pershing rakétáktól félt mindenki, ma pedig az "adatapokalipszistől", amit viszont elképzelni is nehéz. Az emberiség ellensége megint Amerika – ez is azon sztereotípiák közé tartozik, amik nélkül 1968 óta nem létezhet vita békéről, a világ szabadságáról, még szerencse, hogy nem rángatják megint elő Vietnamot vagy az indiánok ellen elkövetett "holokausztot" – írja a publicista.

Különös kísérőjelensége a vitának, hogy a "nemzeti szuverenitásra különösen azok az emberek hivatkoznak, akik egyébként minden német zászlótól szívgörcsöt kapnak". Ám lehet az "NSA adatéhsége bármennyire paranoid", a valódi veszély a szerző szerint nem az amerikai államtól indul ki, hanem az olyan magáncégek napi gyakorlatából, mint a tökéletes algoritmusokkal operáló Amazon vagy a Google, és ez csak a kezdet, személyes adataink birtokában hamarosan akár a cipőnk, fogkefénk, karóránk is elkezdhet kommunikálni velünk.

A 17 éves feketebőrű Trayvon Martin lelövését követő amerikai vitákat Németországban lenyűgözve és ijedten követik, mintha valami idegen világ egzotikus történéséről lenne szó – állapítja meg a baloldali Die Tageszeitung (taz) szerkesztőségi kommentárja, holott a lap szerint Németországban is "szoros az összefüggés rasszizmus, erőszak és intézményes diszkrimináció között." Sötétbőrű férfiak itt is könnyen válhatnak jobboldali erőszak, vagy – ha menekültek – rendőri túlerő áldozataivá. Különösen érintettek a török és arab hátterű fiatalok, akiket a német többségi társadalom épp olyan fenyegetőnek lát, mint Amerikában sok fehér a fekete fiatalokat - írja a taz, az elmúlt hetek zavargásaira, konfliktusaira emlékeztetve. Ám Amerikában legalább nyíltan beszélnek ezekről a kérdésekről, még az elnök is bekapcsolódott a vitába, míg Németországban bagatellizálják a témát. "Erkölcsi fölénynek azonban nincs helye", írja a lap, hiszen "nem Amerika az egyetlen ország, amelynek rasszizmus-problémája van."

Törvényes és törvénytelen korrupció, a demokraták összefonódása az erős közszolgáltatási szakszervezetekkel, a "reakciós liberalizmus klasszikus esete" vezetett Detroit csődjéhez, a várost fél évszázada irányító demokraták ugyanis elmulasztották az alkalmazkodást a második világháború utáni autóeladási rekordokat követő nehéz gazdasági körülményekhez – írja a The Washington Post-ban Amerika egyik vezető konzervatív publicistája. Charles Krauthammer szerint beteljesült "Stein törvénye": "ami nem maradhat fenn örökké, az leáll."

Detroit nem folytathatja tovább a hitelfelvételt, költést, adóemelést, miközben "veszélyes mértékben megszüntettek olyan fontos szolgáltatásokat, mint a közvilágítás vagy a rendőrségi védelem." Úgy tűnik, a csőd az egyetlen esély az újrakezdésre, írja a szerző, aki szerint nem létezhet megoldás a 20. századi jóléti programok strukturális reformja nélkül. Krauthammer egyébként nem tartja véletlennek, hogy az Obama-adminisztráció határozottan ellenzi a város kivásárlását, hiszen Washington nem akar tucatnyi, hasonlóan működésképtelen más város számára precedenst teremteni.

Amerikai dohányzás-ellenes tudósok egy közelmúltban megjelent szakcikkben beismerték: gyenge lábakon áll az az érv, hogy a közterületi dohányzás veszélyezteti a nemdohányzók egészségét. Arthur Caplan a Time magazinban a tanulmányra hivatkozva állítja: a dohányzás természetesen egy "piszkos, drága és halálos szokás", de a tudomány nem bizonyította, hogy a parkokban, tengerpartokon, más közterületeken történő dohányzás ártana másoknak. (A hír a magyar olvasónak azért is lehet érdekes, mert az OVB nemrég népszavazásra hitelesítette azt a kérdést, amely a teljes közterületi dohányzást tiltaná.) "Azzal, hogy a dohányzás ellenzői olyan állítások mögé rejtik indítékait a közterületi dohányzás tiltására, mint 'van rá bizonyíték', rövid távú céljaikat azon az áron valósítják meg, hogy elvész a másokba vetett bizalom."