"A belső ellenséget támogatják minden erővel az imperialista háborús gyújtogatók. (…) A béketábor eredményeivel szemben az imperialista táborban nőnek a gazdasági bajok, kiéleződnek az ellentétek az Egyesült Államok és csatlósai között. (…) Sokszázmillió dollárt fordítanak a provokációk, szabotázsok szervezésére, s aktivizálják ügynökeiket, kémeiket, provokátoraikat."

(Rákosi Mátyás, 1953. július 11.)

Kísértet járja be a szuverén Magyarországot, a külföldi beavatkozás kísértete. Az amerikai titkosszolgálat, a bajnaista civilek, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német EP-képviselők nemzetközi pénzekből koncentrált, lejárató akciót terveznek ellenünk, éspedig a korrupcióellenes harc ürügyén, az Egyesült Államok követségén keresztül. Mindezt magától az amerikai külügyi államtitkártól, Sarah Sewall-tól tudjuk, aki nyíltan elismerte: "Közép- és Kelet-Európa kéttucat országában a korrupcióellenes küzdelmeket támogató akciótervek összeállításán dolgoznak."

Akcióterv? Két tucat országban? Aztakurva. Lelepleződött végre a globalo-eszdéeszes háttérhatalom, mindig tudtuk, hogy eljön a nap, amikor merő irigységből betelik a poharuk sikeres, modellértékű forradalmunkkal, és preventív csapást mérnek ránk, nehogy az amerikai dolgozó tömegek, akárcsak az európaiak, elkezdjék követelni a magyar modell bevált elemeit. Teljes segélymegvonást akarunk! Dongóként működő gazdaságot! Vasárnapi zárva tartást! Államilag kézbe vett, közpénzzel felturbózott, majd valakinek odaprivatizált egységbankot! Korrupt adóhivatalt akarunk! Úgyhogy ránk küldik a követségüket, élén azzal az aktivizált ügynökkel, kémmel, provokátorral, akit megtévesztésül direkt Jóbarátnak hívnak.

Most képzeljük el, mit művelnének velünk az amerikaiak, ha nem lennének a szövetségeseink.

Ne essünk hasra előttük! Átlátunk a diplomáciának álcázott mesterfogásokon, nyers nyomásgyakorlás zajlik itten valójában. A nyomásgyakorlás abból áll, hogy az amerikai nagykövetségek nálunk és a szomszédságunkban megvalósítják a washingtoni boszorkánykonyhák legkörmönfontabb, legaggasztóbb receptjét, a korrupcióellenes programokat, csak hogy leválasszanak bennünket az oroszokról. Az oroszokról, akik a szerepünket abban látják, hogy mi a szerbekkel együtt lényegében egy unión belüli oszlatóék vagyunk (Jurij Szolozobov politológus: "inkább az EU belső egységének megbontására kell törekedni").

Jó, talán nem kellett volna elfogadása után rögtön megfúrni az Oroszországgal szembeni szankciókat. De hát vagy szuverén nemzetállam vagyunk, vagy nem.

Ráadásul az oroszokról minket nem lehet elválasztani, odanőttünk hozzájuk, mint Habonyhoz a Gucci, ők a mi stratégiailag kiemelt barátaink és gazdasági példaképeink; jó, most kicsit bedőlnek, de előtte még remélhetőleg felhúzzák nálunk Paks folytatását más eszközökkel, különben nem lesz villany, amit az utolsó lekapcsolhat.

Műveleti terület – ezt csinálják nálunk és velünk az amerikaiak. Igaz, nem ők, hanem Orbán Viktor nevezte így az akciótervet, akárcsak azt, hogy egyelőre nem tudjuk, mire különítették el a pénzt, csak azt látjuk, hogy az akcióterv nélkülünk készült. Márpedig ami nem velünk készül, az ellenünk készül. Velünk szemben antikorrupciós tervet gyártatni: a szuverén nemzet lenézése, a jó hírnév megsértése, a korrupt viszonyok különös kegyetlenséggel történő megnevezése. Ezt nem hagyhatjuk.

Műveleti terület. Ahol a titkosszolgálatok bármit megtehetnek. Bármit. Nem mi mondjuk, az igen operatív Földi László mondja, magától értetődően elfogadva a miniszterelnöki tézist: "az azt jelenti, hogy gyakorlatilag mind a technikai lehallgatás, mind az ügynökszervezés, mind a források beszervezése engedélyezett". Sőt mi több, "olyan szervezet támogatása is engedélyezett, amely az adott ország stabilitását aláássa, kormányt akar buktatni". Lássunk tehát világosan: amerikai szövetségeseink nálunk és még a teljes ká-európai térségben kormányváltásokat akarnak keresztülvinni. Ezt a tőlünk idegen célt szolgálja a követségük, a USAID, a norvég alap, John McCain, a McDonalds és Juhász Péter.

Kövér László szerencsére megint nagyon pontosan meg tudja fogalmazni, mi a baj az amerikai-magyar viszonyban: "a helyzet még annál is rosszabb, mint amilyennek látszik. Szerinte az amerikai külügyi döntéshozatal apparátusának középszintjén nagyon régóta vannak ellenségei Magyarországnak és a Fidesznek, a döntéshozók meg az apparátusban bízva, az ő véleményüket sajátjukká téve kommunikálnak."

Ezt dr. Kövér természetesen onnan tudja, hogy a washingtoni apprátus középszintje lényegében az egyetlen szint, ahonnan kormányunk információkat tud szerezni, lévén annál feljebb egyszerűen nem jutunk. Szijjártó Péter külügyminisztert egy államtitkár-helyettes, Victoria Nuland fogadta, míg pl. a Prezi elnökét, Árvai Pétert, vagy a készenléti rendőrök által meglátogatott Ökotárs vezetőjét Obama elnök. Nincs igazság.

Nem, mi, szuverén magyarok, nem leszünk sohasem az amerikaiak játékszerei. Az oroszok már hamarább lefoglaltak minket. Semmi rossz nincs egy kis illiberális demokráciában, pénz ugyan már Putyin alatt sincs a putyinizmusra, de nálunk még minden lehetséges, a nép eleve elvárja ezt egy ennyire győztes választás nyomán. Például hogy a civil szféra ügynökeit végre valaki elkezdje listázni, kik ők, mégis mi a túrót akarnak, és miért a Bilderberg-csoport fizeti őket.

És ha kell, nem csak a Bloombergnek, de az összes amerikai hírügynökségnek nyomatékkal elmondjuk, mi is a helyzet a fékek és ellensúlyok rendszerével. Az egy amerikai találmány, amit előbb a régi görögök, majd Montesquieu és Locke alkalmaztak szellemi renyheségükben, és ami annyira középszerű és lusta gondolkodásra vall, hogy egy olyan dinamikus nemzet, mint a miénk, nem használhatja. Mire is mennénk vele? Nálunk minden hatalmat a parlament delegál, valahová.

A dolgozó népet szolgáljuk, amíg csak orvosunk vagy gyógyszerészünk másképp nem rendeli.