A kormányzat, a hatalom szándékáról ritkán rajzolódik ki tűéles kép, most viszont egyértelműen látszik, mit akar az Orbán-csapat elérni a médiában, és mit fog tenni céljai elérése érdekében.

Három múlt heti hír segít az eligazodásban. Szombaton a kormány benyújtotta a médiaügynökségről szóló törvényt, majd az is kiderült, csak jóváhagyásra vár az a rendelkezés, amely újra megengedi a reklámok kihelyezését a villanyoszlopokra. Orbán Viktor pedig egy interjúban kijelentette: egy ország szuverenitásának feltétele, hogy a média döntően hazai kézben legyen a közvélemény befolyásolásának érdekében, ám Magyarországon ez a feltétel ma még nem teljesül.

A médiaügynökségek megsemmisítését célzó törvénynek egyetlen értelme, hogy kitakarítsa az egyes médiatulajdonosok és az egyes hirdető cégek közti terepet. Kiiktasson minden olyan zavaró tényezőt, amely szakmai érvekkel – hol érdemes hirdetni – és ellenőrzéssel – megtörtént-e egyáltalán a hirdetés – foglalkozik. Ezek a cégek – az optimalizálók, a médiaügynökségek és a sales house-ok – alkotják ugyanis a fékek és ellensúlyok rendszerét a médiaiparban. Nélkülük a teljesítések, azaz megjelenések nehezen ellenőrizhetők, nem számít mennyire nézett vagy olvasott egy médium. A kitakarítás módszertana nem egyfajta vadászat, inkább atombombát robbantanak. Egy teljes éves periódusban dolgozó iparág szabályait év közben átírni ugyanis igazi atomtámadás: a szemét- és hullaeltakarítással az összes szereplő jó ideig el lesz foglalva, egymásra haragudva, és hosszasan keseregve. A gombafelhő leple alatt pedig hihetetlen tempóban lezajlik majd a kormányzati médiabirodalom építése. Nincs idő évtizedes építkezésre, mint a Mahir, a Hír Tv, illetve  a Magyar Nemzet és társai esetében. Semmi organikus, csupán erő és törvény. Megtiltjuk, betiltjuk, elvágjuk, valakinek pedig megengedjük. Ezek a kulcsszavak. Az ESMA-t egy törvény tönkretette, a cég gazdát cserélt – Garancsi István az új tulaj – egy új törvénnyel pedig mindent visszaadnak a cégnek. Ennyi, hipp-hopp, kész is. Majd meg kell még tiltani egy-két dolgot a közterületen a többi szereplőnek. Televízió? Nem sikerült reklámadóval, majd most megy másként. Az év vége előtt lesz új tévéje az Orbánhoz hű erőknek. Így, vagy úgy, meg lesz oldva, senki ne kételkedjen. A sajtóbirodalom építése elindult – a Lokál már az utcán, a Napi Nemzet mindjárt kész, s majd jön a többi is – az internetet vagy via.hu-val, vagy via.hu mellett mással megoldják, és pont készen is lesznek mire a rádiófrekvenciák lejárnak jövő év elején.

Nemzeti kézben lesz a média fele egy év múlva. Befolyásolás – pipa.

Már csak anyagi hasznot kell ebből (is) húzni. Könnyű lesz, a terep tiszta, lehet menni a vállalatokhoz csak simán kérni, vagy kisebb-nagyobb alkukat ajánlani: engedünk adóban, nem hozunk meg egy újabb, a piac érdekében vagy a nemzet nevében született törvényt. Cserébe hirdetsz. Nálunk. Nincs kifogás: nézettség, olvasottság nem számít, a teljesítés sem nagyon.

Mindezt csak felerősíti a Nemzeti Kommunikációs Hivatal állami költése, amely így teljesen akadálytalanul jut az új médiabirodalom tulajdonosainak kezébe. Akik természetesen magánemberek, tisztességes vállalkozók. Kockáztattak, és lám, nyertek.

A túlélést ebben az országban mindig az alkalmazkodás jelentette. Márpedig Orbánék tudják a legjobban, hogy mindenki alkalmazkodni fog. A vállalatvezetők a vállalat és tulajdonosai nevében üzletet kötnek a kormánnyal, a marketingigazgatók a vállalat vezetőjének utasítására költik rossz helyen a pénzüket, mivel ők csak katonák, felsőbb parancs – ismerjük, a többi szereplő meghunyászkodva, csendesen helyet keres magának. Pedig, legalább egyszer mondjuk ki, mindegyik egytől egyik cinkos, és hozzájárul az ország törvénykezéssel való kifosztásához. Ahhoz az összeomláshoz, ami egyszer óhatatlanul be fog következni. Mindegyiknek egytől egyig az lenne a dolga, hogy tüntessen, ellenálljon. Nemet mondjon. A saját érdekében, tanulva a „tisztességtelen bankárok”, a „versenyelőnnyel visszaélő multicégek” szerencsétlenségéből, és talán megmentve a többi iparágat, amelyek még a sorukra várnak.