A Nemzeti Együttműködés Rendszerének áldásos munkája nyomán a magyar nép egyre több eddig méltatlanul háttérbe szorított mártírját ismerheti meg. Boross Péternek köszönhetően ezek száma a népben és nemzetben gondolkodó Donáth Györggyel is gyarapodott – véli igen megértően Ungváry Krisztián történész. Őt ugyan nem kérdezték meg a szoborállítással kapcsolatban, mivel a magukat szakértőnek kikiáltó, nyilvánvalóan kockás inget viselő személyek szerepeltetése úgyis csak olcsó bolsevista trükk lenne, de ez mégsem zavarja abban, hogy konstruktív ajánlást fogalmazzon meg az emlékezetpolitikusok számára.

Ungváry a hvg.hu-n korábban Szerény javaslat a Jobbik átszervezésére címmel megjelent publicisztikájához hasonlóan ismét tanáccsal fordul a jobboldalhoz.

Mivel nyilvánvaló, hogy nemzeti hősnek kell tekintenünk mindazokat, akik nem náci vagy nyilas pártok vezetői voltak, de akiket az illegitim kommunista hatalom 1945 után mégis börtönbüntetésre vagy halálra ítélt, ezért a tiszteletre érdemesek száma bővíthető és bővítendő. Sőt, utóbbiak között is akad nem egy igaz magyar ember, mint például Matolcsy Mátyás, aki egy hazafias párt „Országépítés“ nevű szervezetében szorgoskodott a méltatlanul elfeledett hazafival, Rajk Endrével együtt.

A történész ezúttal egy másik hazafit ajánl a kurzus figyelmébe, aki Donáth Györgyhöz hasonló eszmékért küzdött, csak nem tollal, hanem fegyverrel, és akire ugyanúgy illenek a Nagy Magyar Államférfi szavai. „Ártatlanul ítélték halálra egy olyan koncepciós perben, amiben ő a magyar szabadság és demokrácia pártján állt, és ezt képviselte utolsó leheletéig.”

A teljes cikket és a konkrét történelmi idol személyét a HVG e heti számában olvashatják el.