Az internetre és a közösségi médiára nem is régen még a demokrácia és a szabadság zálogaként tekintettünk. És valóban, a Twitter, a Facebook és a többiek kulcsszerepet játszottak Iránban, az arab tavaszt folyamán és Ukrajnában is. Akkoriban valóban úgy tűnt, hogy a Twitter erősebb a kardnál is.

Ám a diktatúrák lecsaptak az internet szabadságára. Féltek a digitális világtól, mert analóg elnyomó gépezetük számára ismeretlen volt. De félelmük alaptalannak bizonyult. A közösségi médiában szervezett felkelések sorra elbuktak, mert az internet nem helyettesítette a hatékony vezetést, és végül győztek a hagyományos politikai és katonai szervezetek.

S végül ezek a rezsimek a saját szolgálatukba állították az online médiát. Közismert, hogyan próbált Oroszország beavatkozni a választásokba Ukrajnában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban. A Facebook saját becslése szerint az orosz tartalom, beleértve a fizetett reklámokat, 126 millió amerikait ért el – a lakosság negyven százalékát!

Emlékezzünk itt a korábbi orosz vádakra, melyek szerint a nyugati országok szervezték az úgynevezett színes forradalmakat Ukrajnában és Grúziában. Az internet új csatatér lett, a manipulátorok terepe.

Ha a legfejlettebb államok sem tudják megvédeni választási rendszerüket, képzelhetjük, mi vár az elmaradottabb országokra. A fenyegetés globális. Tények és adatok hiányában már a manipuláció lehetősége is az összeesküvés-elméleteknek kedvez, és aláássa a demokráciába vetett hitet. Éppen akkor, amikor a közbizalom amúgy is alacsony.

A közösségi média buborékjai felerősítik az emberek természetes elfogultságait, és megszüntetik az egészséges vita esélyeit. Ennek hatása van a való világra: megosztottságot eredményez, és egyre nehezebbé teszi a vezetők számára, hogy kompromisszumokat kössenek. Pedig ez a stabil demokrácia alapja. Emellett a gyűlöletbeszéd, a terrorista propaganda, szexuális és faji zaklatás kiléphet a képernyőkről, és valódi erőszakba torkollhat.

De nem a közösségi média az első kommunikációs forradalom, amely kihívás elé állítja a politikai rendszereket. A nyomtatás, a rádió és a tévé ugyanilyen forradalmi volt. És fokozatosan mindegyiket szabályozták az államok – még a legliberálisabbak is. Most az a feladatunk, hogy végiggondoljuk, hogyan kényszeríthetjük a közösségi médiát ugyanolyan keretek közé, mint a hagyományost. Ez átláthatóságot, elszámoltathatóságot és adózást jelent.

Az Egyesült Államokban szenátorok egy csoportja előállt a tisztességes reklámokról szóló törvénytervezettel. Ez a többi médiára vonatkozó szabályokat terjesztené ki a közösségi hálókra. A cél, hogy a törvényt elfogadják a 2018-as kongresszusi választásig. Németországban már érvényes a Netzwerkdurchsetzungsgesetz, amely szerint 24 órán belül el kell távolítani a gyűlöletbeszédet és álhíreket – akár 50 millió eurós büntetés terhe mellett.

Ezek hasznos kezdeményezések, de nem biztos, hogy elegendőek az online politikai tevékenység szabályozásához. Sok esetben az adattárolás és -kezelés nem is az érintett országban történik.

De közben arra is vigyáznunk kell, hogy a túlkapások visszavágása közben ne veszélyeztessük a véleményszabadságot. Ezzel ugyanis éppen a szabadság rendszerét rombolnánk le, amelyet meg akarunk védeni.

Tétlenek nem maradhatunk. A sorsunk néhány óriás kezében van, de ha ők is csatlakoznak, a mostani problémák megoldhatók.

A technológia nem áll meg, és a demokráciának követnie kell a változásokat. Gyorsan kell cselekednünk, mert a digitális fejlődés könnyen vezethet egy orwelli világhoz, ahol Nagy Testvér mindent lát, a telefonjaink és kütyüink milliónyi szenzorán át, és millió képernyőn keresztül manipulál.

A szerző az ENSZ volt főtitkára.

A cikket a Project Syndicate engedélyével közöljük.