"Kezdetben, amikor láttuk az olajömlés útját, nagyon aggódtunk, milyen hatással lesz ezekre az élőhelyekre" - mondta Steve Ross, az Észak-Carolinai Egyetem tengertudományi központjának kutatója, aki társaival jelenleg egy Greenpeace-hajóról próbálja felmérni a korallzátonyok állapotát egy kétszemélyes búvárhajó segítségével.

"Egyértelműen azt hittük, hogy pusztítás nyomait látjuk majd ... de nagy örömünkre azt mondhatjuk, hogy eddig a vizsgált helyszíneken nem tapasztaltunk jelentős károkat a korallélőhelyekben. Tovább vizsgálódunk még, de eddig jó a helyzet" - mondta a tudós.

A kutatók sokáig azt hitték, hogy a korallzátonyok csak meleg, sekély vizekben alakulnak ki, az 1900-as évek elején azonban felfedezték a kiterjedt mélytengeri korallzátonyokat is, az 1970-es években pedig már kamerák és búvárhajók segítségével dokumentálni is tudták azokat. Napjainkban többek között gyógyszerkutatásokban használják a mélytengeri korallokat.

Az amerikai hatóságok szerint az olaj nagy része már eltűnt a Mexikói-öbölből, egyes kutatások azonban arra jutottak, hogy a tengerfenéken még jelentős mennyiség maradt, és a vízoszlopban is kimutattak apró szemcséket. Egyes kutatók szerint még ha a kifejlett korallok túl is élik az olajszennyezést, az gátolhatja őket a szaporodásban. A következő hetekben így vizsgálják majd a virágállatok reprodukcióját is.