Különösen, hogy a két nagy országrészben minden egyes politikai irányzatnak külön külön pártjai vannak (így például van vallon és flamand szocialista párt, vallon és flamand liberális párt), s bár a "testvérpártok" általában együtt vesznek részt a kormányban, vagy együtt maradnak ki belőle, ez nem kötelező alapszabály.

A lehetséges koalíciók közül a legegyszerűbb – mert mindössze két politikai irányzatot fogna össze - a kereszténydemokraták és a liberálisok összefogása. A négy párt (két flamand, két vallon) együttesen 81 mandátummal rendelkezne a 150-ből.

E változat megvalósulását azonban két tényező is nehezíti: egyrészt az, hogy ennek a koalíciónak nem lenne minősített többsége a parlamentben, márpedig a választások nagy győztese, a flamand kereszténydemokrata párt (CD&V) ragaszkodik ahhoz, hogy államreformot kell végrehajtani, azaz újabb jogköröket adni a régióknak, s ehhez a képviselők kétharmadának támogatása kellene. A másik probléma, hogy a vallon keresztényszociális párt, a CDH (az esetleges koalíció egyik alkotóeleme a négyből) máris közölte: ők nem hajlandóak szövetségre lépni, ha annak tagja a CD&V választási szövetségese, az azzal egy listán indult flamand nacionalista N-VA pártalakulat. Erre válaszolta azt kedden a miniszterelnöki poszt első számú várományosa, a CD&V "erős embere", Yves Leterme flamand miniszterelnök: ha vallon testvérpártjuk nem akar kormányra kerülni, hát ne jöjjön, lesznek majd más jelentkezők.

A kétharmados többséghez 101 képviselő kellene. Ezt úgy lehetne elérni, ha a három alapvető irányzat (a kereszténydemokraták, a liberálisok és a szocialisták) lépnének egymással nagykoalícióra. Ám ez sem valószínű: részben az előbbi ok, az N-VA és a CDH ellentétei miatt, másrészt azért, mert a flamand szocialisták a számukra katasztrofális vasárnapi eredmények nyomán már bejelentették, hogy ők ellenzéki szerepre készülnek, harmadrészt pedig, mert a két nagy vallon párt, az ottani liberálisok és szocialisták között nagyon kiéleződött a viszony, s ha mégis közös koalíciós partnerekké válnának, az a kormány bizony nagyon ingatag talajra építkezne. A két szocialista párt kihagyásával viszont - feltéve, hogy a szélsőjobboldallal továbbra sem hajlandó senki összefogni - egyszerűen nincs olyan variáció, ami biztosítaná a 101 mandátumot.

Így azután a keddi belga lapokban megjelent két, eddig nem nagyon emlegetett lehetőség. Vagy létrejön egy aszimetrikus kormány (azaz például a nagykoalícióból kimaradnak a flamand szocialisták, de bekerül vallon testvérpártjuk) - ezt azonban a szakértők szerint elég nehéz lenne összehozni. Vagy pedig alakul egy olyan kormány, amely csak egyszerű többséggel rendelkezik, kétharmadossal nem (erre legalább négy különböző lehetőség van, azaz a majdan kormányalakítással megbízott politikusnak valóban lesz lehetősége a taktikázásra) - s utána a kormány megpróbálja rávenni az ellenzék egyes pártjait, hogy legalább az alkotmányreformot kívülről támogassák. Ez sem tűnik egyszerű feladatnak. Úgyhogy a szakértők egyelőre csak egy dologban értenek egyet: valószínűleg hosszú kormányalakítási folyamat vár Belgiumra.