Az 1926-ban Bécsben született Hilberg szüleivel együtt afasizmus elől vándorolt ki 1939-ben az Egyesült Államokba. 1956 és 1991 között politikatudományt tanított a vermonti egyetemen. Kutatásairól számos könyvet publikált, közülük a legismertebb - szakértők által alapvető jelentőségűnek tartott - mű az európai
zsidóság elpusztításával foglalkozó terjedelmes tanulmány, amely 1961-ben jelent meg.
   
A II. világháború idején - akárcsak Stefan Heym, az óceánon túlra emigrált nagy német író - az amerikai hadseregben szolgált, s egyenruhában tért vissza Európába. Részt vett a háború történetét dokumentáló amerikai csoport munkájában, s ez később további kutatásokra ösztönözte, a holokauszt felé terelve az érdeklődését.
   
"A nürnbergi perek után, ahol néhány vádlottat bűnösnek találtak, senki nem akart beszélni erről (a holokausztról). Engem az a vágy hajtott, hogy megtudjam, mi történt valójában" - nyilatkozta annak idején. Az osztrák kancellár az első kutatók egyikeként méltatta Hilberget, akik "megtörték a XX. század e katasztrófáját övező tudományos hallgatást".
   
"Egy olyan időszakban, amikor a náci faji őrület áldozatai még nem voltak képesek beszélni az átélt dolgokról, és a tettesek meg a velük rokonszenvezők közül sokan tagadni kezdték az elkövetett bűnöket, Hilberg nekilátott a tragédia tudományos igényű feldolgozásának" - jelentette ki Alfred Gusenbauer Bécsben. A történész munkássága jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy publicisztikai és történelmi síkon sikerült lesre futtatni számos revizionistát és holokauszttagadót - tette hozzá az osztrák kormányfő.