Az egyetem interdiszciplináris "gyermekvizsgáló csapata" arra a következtetésre jutott, hogy a szabvány tudományosan nem megalapozott - olvasható a Die Welt című német lap honlapján. Egyrészt egy aacheni professzor munkájára hivatkoznak, amely szerint "nincs egyetlen bizonyíték sem arra, hogy egy gyermek háta károsodik, ha nehéz az iskolatáska". Másrészt pedig saját kísérletük is ezt támasztotta alá: hatvan általános iskolás gyermeket küldtek egy akadálypályára, amely egy tizenöt perces iskolába vezető út szimulációjául szolgált. A tanulóknak könnyű és nehéz táskákkal kellett teljesíteniük a távot.

A pálya teljesítése után nem következett be észlelhető változás a tartásban, és az izomzat sem fáradt el. A has- és hátizmok csak akkor kezdtek el mérhető munkát végezni, amikor a súly elérte a testtömeg egy harmadát. Ekkor megváltozott a gerinc helyzete, mire az izmok megfeszültek, hogy stabilizálják a testet és tehermentesítsék a gerincoszlopot.

Eduard Schmitt ortopédia professzor, a projekt orvosi vezetője szerint "egy nehéz iskolatáska nem károsíthat egy egészséges gyermekgerincet." Sőt. Szerinte egy rövid távon viselt nehéz táska segíthet a mozgáshiányban szenvedő gyermekek törzsizmainak fejlesztésében. Mivel mára szinte minden második gyereknek annyira gyengék a has- és hátizmai, hogy nem képes egyenesen tartani magát, minden edzési lehetőséget ki kell használni.

Honnét származik akkor az imamalomszerűen kántált figyelmeztetés, miszerint ha az iskolatáska meghaladja a testtömeg tíz százalékát, az javíthatatlan tartáshibákhoz vezet? Itt is az említett aacheni professzor kutatásai adják a választ: "a javaslat az első világháború előtti időkből származik, és egy katona hátizsákjának súlyára hivatkozik, húsz kilométernél nagyobb távok esetére."