Mint ahogy abból sem, hogy a másnapi lapok - mindenekelőtt a több milliós Bild - erről fotókkal bőségesen ellátott tudósításokban számolt be. De a hangsúly azon volt, hogy az Angela Merkel kancellár vezetette konzervatívok csakis az FDP-nek - és személy szerint Guido Westerwellének - köszönhetik a győzelmet, illetve azt, hogy a korábbi nagykoalíciót egy konzervatív-liberális koalíció válthatja fel. Westerwelle és a kölni üzletember kapcsolatáról szinte egyetlen szó sem esett.

A győzelemmel Westerwelle egy csapásra a külügyminiszteri tisztség jelöltje lett, amit - egy-egy elhamarkodott véleményt nem számítva -  a politikusok táborában senki nem kérdőjelezett meg és az amúgy csípős nyelvű média is természetesnek vette a dolgot. Mint ahogy Financial Times Deutschland is, amely az egyik legelismertebb német újságnak számít. Csütörtöki kommentárjában a lap határozott igennel válaszolt arra az önmaga által feltett kérdésre, hogy  lehet-e Németországnak homoszexuális külügyminisztere.

Az újság információi szerint a keresztény pártok, a CDU és a CSU, sőt a szociáldemokrata SPD legkonzervatívabb köreiben voltak bizonyos fenntartások egy olyan külügyminiszterrel szemben, aki nyíltan vállalja homoszexualitását. Az említett körökben sem  a másság ellen foglaltak állást, hanem inkább amiatt aggódtak: hogyan tud egy homoszexuális külügyminiszter például a német diplomácia szempontjából fontos arab országokba utazni, amelyekben büntetik a homoszexualitást.

A Financial Times Deutschland szerint a német külügyminisztériumban ugyanakkor semmi fajta ilyen "megfontolást" nem  vetnek fel a minisztérium jövendő gazdájával kapcsolatban. De - mint az újság írta - a kancellári hivatalban sem. Az újság arra is emlékeztetett, hogy Angela Merkel két és fél évvel ezelőtt első vezető női politikusként tett látogatást a "szigorúan iszlám" Szaúd-Arábiában. Annak idején sokan figyelmeztették Merkelt, hogy ne feledkezzen meg a nők számára kötelező fekete lepelről, az abajáról, ennek ellenére a kancellár szokásos nadrágkosztümjében - abaja nélkül - sétált a palota oszlopai között. És semmi fajta diplomáciai válságot nem okozott.

A lap arra is emlékeztetett, hogy miként viselkedett Németország háború utáni első kancellárja, a konzervatív Konrad Adenauer, amikor 50 évvel ezelőtt külügyminiszteréről, Heinrich von Brentanoról kiderült, hogy homoszexuális. "Nekem teljesen mindegy, egészen addig, míg engem meg nem környékez" - idézte a Financial Times Deutschland Adenauert, akit - mint a lap fogalmazott - egyáltalán nem zavart a dolog. Abban az időben ez egy rendkívül liberális felfogásnak számított, a homoszexualitást akkoriban még büntették Németországban - emlékeztetett az újság.

A német toleranciát, a másság tiszteletben tartását jelzi az is, hogy a csütörtöki sajtó a szociáldemokraták jövendő kancellárjelöltjeként említette azt a személyt, aki a német politikusok közül annak idején elsőként vállalta a nyilvánosság előtt homoszexualitását. A szóban forgó személy Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere, és kancellári esélyeit senki nem vonja kétségbe.