Valaha a serdülő ifjúság oktatását a nemek szerint szigorúan szétválasztották lány- és fiúiskolákra. Ez még kifejezettebben igaz volt a bentlakásos intézményekre. A leányneveldéket és a fiúkollégiumokat gyakran igyekeztek még a városon belül is egymástól távol elhelyezni.

Ez így volt az Egyesült Államokban is, de alaposan változtak az idők: Jason Carroll és Brian Willoughby az év elején közölt cikkében kimutatta, hogy az amerikai bentlakásos oktatási intézetek 90 százaléka ma már koedukációs rendszerű, a nemeket legfeljebb épületszárnyak vagy emeletek választják el egymástól.

A kutatók folytatták az amerikai kollégiumokra vonatkozó munkát. Most megjelent tanulmányuk óriási vihart váltott ki, mert öt egyetem területén ötszáznál is több kollégiumban lakó fiatal alkoholfogyasztási szokásait, életvitelét vizsgálták. Kiderült, hogy azoknak a főiskolásoknak, akik kizárólag fiú-, vagy lánykollégiumban élnek, hetenként átlagosan 18 százaléka vesz részt valamilyen nagy ivászatban, akár a hétvégén, akár más napon, ha arra valamilyen ok adódik.

A helyzet viszont ennél sokkalta rosszabb a koedukációs kollégiumokban. Az együtt lakó fiúk és lányok 48 százaléka vedel hetenként legalább egyszer egészen a rosszullétig. A kutatók azt is vizsgálták, hogy ez a nagy különbség a kétféle elhelyezési forma között megmagyarázható-e a fiatalok esetleges vallási vagy személyiségjellemzőivel, de ilyen magyarázatot nem találtak.

A  közös kollégium természetes következményének tűnik, hogy a koedukációs intézetekben élő fiúk és lányok csaknem háromszor gyakrabban voltak együtt az előző évben három- vagy annál több szexuális partnerrel. A kutatók úgy látták, hogy a koedukációs kollégiumokban a bentlakók szociális normái változnak meg úgy, hogy a közösség számára csak az a diák elfogadható, aki alkoholizálás és szex szempontjából is hasonlóan, szabadosabban él.