Összesen közel 1800 milliárd forintnyi kártérítést követelnek a Magyar Államvasutak Zrt.-től azok a holokauszt-túlélők, illetve a túlélők leszármazottai, akik szerint a vasúttársaság – illetve jogelődje – 1944-ben aktívan részt vett a náci népirtásban, hiszen szerelvényein 437 ezer magyarországi zsidót szállított az auschwitzi haláltáborba. A keresetlevél szerint, amely 95 Egyesült Államokban, Izraelben, Nagy-Britanniában, Brazíliában és Magyarországon élő felperest sorol fel, útközben a deportáltakat ki is fosztották és többüket meg is ölték.

Nem tudnak róla

A keresetben számos izraeli név is szerepel. Shiri Zsuzsa, a hvg.hu jeruzsálemi tudósítója a helyi telefonkönyv segítségével közülük többet felkutatott. A listán szereplő Gávriel Káldor Holonban él. Mint elmondta, ő maga Újvidékről munkaszolgálatosnak vonult be, ott vészelte át a háborút. Édesanyját és húgát deportálták Auschwitzba, húga nem jött vissza, édesanyja túlélte és négy évvel ezelőtt Izraelben halt meg. Az izraeli telefonkönyvben ő az egyetlen Gávriel Káldor, és véleménye szerint rajta kívül nincs több ilyen nevű férfi. Gavriel Káldor nem tud róla, hogy felperes lenne a MÁV elleni perben.

A Cfáton élő 83 éves Vanda Harel sem tudja, miként került a listára. Mint elmondta, 1944 júniusában a jelenleg szlovákiai Zselicen vagonírozták be családjával együtt. Nagyszülei, szülei és testvérei a gázkamrában végezték. Több testvére sem tért vissza, édesanyja nővérét pedig Budapesten lőtték a Dunába a nyilasok. Ervin nevű testvérével ketten élték túl a vészkorszakot, de soha nem kért és nem is fogadott el semmit, mert hozzátartozóinak halálát nem lehet pénzen megváltani. Mint mondta: „nem perelek senkit, a sorsot perelem”.

„Százalékért dolgoznak”

Ezzel szemben a Givátájimban élő Gellisz Ervin tud róla, hogy részese a MÁV elleni beadványnak. Mint mondta a Yad Vashem szokásos éves megemlékezésen hallott az ügyről. Szerinte az izraelieknek semmi közük az egészhez, amerikai ügyvédek intéznek mindent, és mikor megkérdezték kér-e az esetleges kártérítésből, túlélőként igent mondott.

A peres eljárásban való részvételért nem kértek semmiféle hozzájárulást, az ügyvédek „százalékért dolgoznak”, és szerinte az sem biztos, hogy sor kerül a valódi eljárásra. Az is lehet, hogy peren kívüli megegyezés születik. Az izraeli szervezőket nem ismeri, szerinte az Új Kelet nevű magyar nyelvű napilap főszerkesztője, Dán Ofry többet tud erről a kérdésről.

Ám az Új Kelet főszerkesztője sem tudott felvilágosítást adni arról, hogy minek alapján kerültek az izraeli nevek a listára, ő is az amerikai ügyvédek szerepét hangsúlyozta, és szerinte csak olyanok iratkozhattak fel, akiket Auschwitzba deportáltak. Ő maga a pesti gettóban vészelte át a legveszélyesebb hónapokat, ezért  nem is gondolt rá, hogy részese lehetne egy MÁV elleni ügynek.

A keresetben közzétett fotóillusztráció

Titokzatos telefonhívás

A Netanyán élő Ernest Feder elmesélte, hogy egy évvel ezelőtt felhívta telefonon egy hölgy, akinek a nevére nem emlékezik. A MÁV-val kapcsolatos háborús ügyekről faggatta. Elmondta neki, hogy a magyar csendőrök és a mozdonyon lévő vasutasok Auschwitzba menet a határnál egy vödörbe rakattak velük minden ékszert, és a náluk lévő bőr- és szőrmeruházatot is összeszedték.

A beszélgetés során a hölgy beszélt róla, hogy Amerikában egy pert készítenek elő, de nem szólt sem az igényelt pénz összegéről, sem arról, hogy Ernest Feder a felperesek közt fog szerepelni. Az egy évvel ezelőtti telefonbeszélgetés óta semmilyen kapcsolatban nem volt a per szervezőivel. Nem gondolta, hogy valaha bármiféle perre sor kerül. A hölgy közölte Ernst Federrel, hogy további kérdéseivel forduljon a Yad Vashemben dolgozó magyar történészhez, Gavriel Bar Shakedhez. Gavriel Bar Shaked ugyanakkor elmondta, mindössze annyit tud az ügyről, amit az interneten olvasott. Ő  személy szerint soha nem szervezte és intézte az ezzel kapcsolatos ügyeket, és nem érti, miként került szóba a neve a MÁV elleni perrel összefüggésben.

A keresetlevélben a felperesek (az 1944-es értéken számítva) 240 millió dolláros vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik, illetve azt kérik a bíróságtól, hogy utóbbi összeg egyharmadát a túlélőket és leszármazottaikat képviselő ügyvédi irodának ítéljék meg. A kereseten a chicagói Monico Pavich & Spevack ügyvédi iroda két vezetőjének neve szerepel: Robert James Paviché és John J. Paviché.

Előbbi a cég polgári peres ügyeit viszi, az iroda honlapjának információi szerint többek között részlegéhez tartoznak a műhibaperek és azok a perek, amelyeket a kereskedelmi forgalomba került  termékek okozta sérülések miatt indítanak. Pályafutása során 2001 és 2003 között a hágai Nemzetközi Törvényszéken dolgozott, 2002-ben a háborús bűnök elkövetésével vádolt egykori boszniai szerb parlamenti elnök, Biljana Plavsics védője is volt. A hvg.hu megkeresésére Robert J. Pavich mindeddig nem reagált.

Komolytalan a kereset?

A keresettel és az üggyel kapcsolatban több, nemzetközi joggal foglalkozó hazai jogász is megfogalmazta már kételyeit. „A peren kívüli megegyezés felvetődése nem erősíti az ügy komolyságát” – mondta a hvg.hu-nak Lattmann Tamás, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar nemzetközi jogi tanszékének oktatója. Szerinte „szerencsevadászatról” lehet szó. Logikusnak tűnik, hogy az amerikai ügyvédi iroda kereste meg a felpereseket, mert nevük „jól mutatna” a hatalmas kártérítéssel kecsegtető keresetben. A jogász szerint a Chicagóban található szövetségi bíróság valószínűleg úgy fogja találni, hogy nincs joghatósága az ügy elbírálására és érdemben aligha tud majd foglalkozni vele.

A MÁV-hoz eddig nem érkezett meg a hivatalos amerikai keresetlevél – közölték a társaság kommunikációs osztályán. Hozzátették, hogy a hivatalos tájékoztatás megérkezése után a cég a kormányzati szervek bevonásával vizsgálja majd meg, mi lehet a következő lépés.