Az 1954. október 23-án létrehozott Nyugat-európai Unió a közös európai védelem megteremtését igyekezett elősegíteni, majd a közép- és kelet-európai rendszerváltást követően a válságkezelés felé fordult. Mivel a NYEU a NATO és az Európai Unió árnyékában nehezen találta helyét, már az 1999. júniusi kölni csúcson döntés született az EU-ba való fokozatos beolvasztásáról. Egy 2000. novemberi döntésnek megfelelően 2001. július elsejével a szervezet érdemi működése megszűnt, de névlegesen eddig nem számolták fel. A brüsszeli székhelyű szervezet parlamenti közgyűlése tovább működött Párizsban, mintegy hatvan alkalmazottal, évi 13 millió eurós költségvetéssel. 

A NYEU-ban tíz teljes jogú tagország fogott össze: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, valamint a három Benelux állam. További 18 ország "társult tag", "társult partner", illetve "megfigyelő" státust kapott, de valamennyiüket összekapcsolja egymással a NATO- és/vagy az EU-tagság.

A 10 tagállam képviseletében közzétett közös nyilatkozat szerint a NYEU betöltötte történelmi szerepét, az európai közös védelem ügyének előmozdítását.  A nyilatkozat felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió reformszerződésének, a Lisszaboni Szerződésnek a tavaly december elsejei hatályba lépésével új szakasz kezdődött az európai biztonság- és védelempolitika szempontjából. A Lisszaboni Szerződés egyik cikke ugyanis kimondja, hogy ha az EU valamely tagállamának területét fegyveres agresszió éri, akkor a többi EU-tagállamnak kötelessége segítséget nyújtani minden rendelkezésre álló eszközzel. E segítségnyújtásban a kötelezettségvállalásnak és együttműködésnek összhangban kell állnia a NATO-kötelezettségvállalásokkal, hiszen a a közös védelem alapját a NATO jelenti.