Mint Ernst Uhrlau, a Bundesnachrichtendienst elnöke közölte, a történészek minden dokumentumhoz hozzáférhetnek, senki nem fogja korlátozni a tevékenységüket. A hírszerző ügynökségen belül pedig munkacsoportot hoznak létre, ennek feladata lesz az akták feldolgozása. A munka nemcsak az 1956-ban létrehozott BND történetének feldolgozására terjed ki, de elődje, a Gehlen-szervezet tevékenységének átvilágítására is.

Évekkel ezelőtt már történt kísérlet a BND múltjának feldolgozására. Az a próbálkozás azonban kudarcba fulladt, mert vita támadt a kancellári hivatal és a parlament között arról, hogy milyen mélységben férhetnek hozzá a kutatók a Pullachban tárolt anyagokhoz.

A külügyminisztérium után a BND a második nagy német hatóság, amely szabad kezet ad történészeknek saját archívuma kutatásához. A külügyi tárca múltját öt éven keresztül átvilágító történészek által tavaly októberben publikált vaskos kötetből többek között kiderült, hogy a minisztérium - korábbi állításával ellentétben - távolról sem volt „az ellenállás fészke” a náci korszakban. Mi több, munkatársai túlnyomó része buzgón kivette a részét a hitleri rezsim elnyomó intézkedéseinek végrehajtásából.

Alighanem erre, a BND, illetve a Gehlen-szervezet múltjában rejtőző „csontvázakra” célozhatott Uhrlau, amikor az átvilágítást bejelentve azt mondta: „Olyan hordót nyitunk fel, amelyről nem tudjuk, mi rejtőzik benne”.

Annyit mindazonáltal már most tudni lehet, hogy a BND jogelődjét 1945-ben létrehozó Reinhard Gehlen számos egykori SS-tisztet és a hitleri Reichssicherheitshauptamt (RSHA) jónéhány volt munkatársát fogadta szolgálatába. (Az RSHA volt az irányító központja az európai zsidóság célirányos megsemmisítésének.) Alighanem ennek volt betudható, hogy a "zsidókérdés végső megoldását" végrehajtó Adolf Eichmann az izraeli titkosszolgálat által történt elrablásáig (1960) háborítatlanul élhetett Argentínában, noha Gehlenék már 1952-től kezdve ismerték a pontos tartózkodási helyét.

Mint a Süddeutsche Zeitung írta, a Gehlen-szervezet kartotékot vezetett több külföldre menekült náciról. Eichmann kartonját 1952. június 24-én az alábbi megjegyzéssel egészítették ki: „EICHMANN Standartenführer (náci katonai rang) nem Egyiptomban található, hanem CLEMENS fedőnév alatt Argentínában tartózkodik. Pontos lakcíme ismert a Der Weg című, Argentínában kiadott német újság főszerkesztője előtt”. A Gehlen-szervezet azonban még a főszerkesztő fölkeresését is megspórolhatta volna: 1952-től kezdve Ricardo Clement címe és hívószáma benne volt Buenos Aires telefonkönyvében.