A szabály szerint a nyilvános helyeken üzemelő vállalkozások tulajdonosainak feltűnő helyen ki kell függeszteniük a dohányzást tiltó jelzéseket, különböző programokkal fel kell hívniuk a figyelmet a dohányzás káros hatásaira, és gondoskodniuk kell arról, hogy legyenek, akik lebeszélik szenvedélyükről a dohányzókat.

A rendelkezés arra is kiterjed, hogy a szabadban dohányzók nem állhatják el az arra közlekedők útját, továbbá a cigaretta-automatákat szintén el kell távolítani a nyilvános helyekről. A világ legnépesebb országában több mint 300 millióan dohányoznak, és évente megközelítően 1,2 millióan halnak meg dohányzással összefüggő betegségekben. Becslések szerint 768 millió kínai - a nem dohányzóknak több mint a 72 százaléka - passzív dohányos. Számuk az elmúlt három évben 200 millióval növekedett.

Előrejelzések szerint 2030-ra évente 3,5 millió kínai válik a dohányzás áldozatává. Kína 2005-ben csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményéhez (FCTC), de annak öt évre szóló programját nem tudta teljesíteni.

A dohányzás szabályozására Kínában nincs érvényben országos törvény, de mintegy kétszáz városban hoztak korlátozó rendelkezéseket, köztük igen szigorúakat. Jellemző ugyanakkor, hogy a kiterjedt és egyidejű tiltást sehol sem sikerül elfogadtatni, mivel a jogszabályalkotók belátják annak betarthatatlanságát. A központi szervek és a helyi kormányzatok fokozatosan igyekeznek a tiltások körét bővíteni.

A dohányzás visszaszorítására irányuló törekvés része a reklámok, a szponzori tevékenységek tiltása, vagy például az olyan lépések, mint amilyeneket az állami rádió, film és televízió főhivatal (SARFT) hozott a közelmúltban. Utasítása szerint a filmek, tévéjátékok rendezőinek a lehető legkevesebbre kell korlátozniuk azokat a jeleneteket, amelyekben cigaretta vagy dohányzó ember látható. A füstölés, rágyújtás, csikk elnyomása és hasonlók legfeljebb egy-egy karakter ábrázolásához vagy más művészi megoldáshoz megengedett.