Amikor Magyarország 2010-ben elkezdte a szabadságharcát az IMF-fel szemben – a Gyurcsány-kormány kötötte szerződés októberi lejárta után a kormány nem akart tovább együttműködni a Valutaalappal –, Románia éppen óriási erőfeszítéseket tett, hogy teljesítse a nemzetközi szervezet elvárásait.

A keleti szomszédunk öt hónappal Magyarország után, 2009 márciusában fordult a Nemzetköz Valutaalaphoz és kapott 20 milliárd euró értékű, két évre szóló készenléti hitelt (Standy-by Arrangement, SBA). A szerződés lejárta után idén a bukaresti kormány újabb két éves, 5 milliárd euró értékű megállapodást kötött, ez viszont már úgynevezett elővigyázatossági (precautionary-SBA) hitelkeret, amiből mostanáig Románia még nem hívott le pénzt – feltételezések szerint valami hasonlót (P-SBA) készül Magyarország is kötni az IMF-fel.

Mindkét szerződésben nagyon szigorú feltételeket diktált a Nemzetközi Valutaalap, igaz az idén kötött megállapodás teljesülését már lazábban kezeli a negyedévenkénti felülvizsgálatokon – mondta a hvg.hu-nak Juhász Jácint, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Közgazdasági Karának dékánhelyettese. Ez viszont nem jelenti azt, hogy Románia mozgástere különösebben növekedett volna, hiszen az IMF abban érdekelt, hogy a 2009-es szerződés előírásait a kontraktus lejárta után is betartassa: azaz Bukarest idén 4,5, jövőre pedig 3 százalék alá szorítsa a hiányt – ami továbbra is nagy áldozatokat kíván a társadalomtól, de a gazdasága magához tért.

Kirúgások, bércsökkentés

Romániának egyébként komoly nehézségei voltak 2009-2010-ben az első szerződés betartásával. Az ország akkor fordult az IMF-hez, amikor a már 2008-ben növekedésnek indult államháztartási deficit a válság begyűrűzése után hirtelen 7 százalék felé futott, és világossá vált, hogy ezt nem tudja piaci hitelekkel finanszírozni.

A valutaalap pedig szigorú feltételek szabott: Bukarest 25 százalékkal megvágta a magyarországihoz viszonyítva amúgy is alacsony béreket a közszférában, elbocsátott több mint 85 ezer közalkalmazottat, valamelyest csökkentette a szociális segélyeket is. Az általános nyugdíjcsökkentést elmeszelte ugyan az Alkotmánybíróság, ám végül a kormány egy újabb törvénnyel differenciált nyugdíjcsökkentést végre tudott hajtani. Az elmaradt nyugdíjcsökkentést pótlandó a kabinet 19-ről 24 százalékra emelte az áfát.

Ennek ellenére az ország képtelen volt leszorítani a folyton újranövekvő költségvetési hiányt, rendszeresen engedményeket kért az IMF-től – amit több esetben meg is kapott, 2010-ben viszont a Valutaalap felfüggesztette a hitel folyósítását. A gazdasági nehézségek politikai vihart kavartak: a nemzeti egységkormány 2009 októberében felbomlott, Emil Boc miniszterelnök decemberig kisebbségben kormányzott, amíg az elnökválasztáson ismét győzött fő politikai szövetségese, Traian Basescu. Ezt követően az államfő ismét Bocot kérte fel, aki az RMDSZ-szel alakított kormányt.

Mit kért az IMF Bukaresttől?

A második keretszerződésnek – amilyet a magyar kormány most készül kötni – három fő feltétele volt. Bukarestnek be kell tartania a 2009-es megállapodás előírásait, ki kell fizetnie a vállalati szféra felé fennálló tartozásait és le kell építenie a súlyosan veszteséges az állami cégeket. A második feltételre azért volt szükség, mert korábban az állam a kifizetések csúsztatásával próbálta csökkenteni a kiadásokat és kordában tartani a hiányt. Ez az előírás azért okoz nehézségeket, mert közben a kormánynak tovább kell csökkentenie a hiányt. A november elején tartott felülvizsgálatkor az IMF delegációvezetője, Jeffry Franks leszögezte, jövőre a kormány befagyasztja a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat, illetve kijelentette, elvárják Bukaresttől, hogy a 2012-es államháztartási hiány nem haladhatja meg a bruttó össztermék 1,9-2,1 százalékát.

Mivel Romániában még mindig több állami nagyvállalat működik (ilyet például a vasúti teherszállítást végző cég vagy a bányászati vállalkozások) viszonylag sok munkavállalóval, a harmadik feltétel teljesítése további bércsökkentéssel, illetve leépítésekkel jár. A tervek szerint 30 ezer embert kell elbocsátani ezektől a cégektől. Juhász Jácint szerint viszont az IMF-et eddig főleg a költségvetési fegyelem fenntartása érdekelte, a másik két előírásra kevésbé figyelt, ezért a kormány nem is igazán iparkodik azok teljesítéssel. Ám novemberben végül leszúrást is kaptak a lazításért: Franks követelte, hogy gyorsítsák fel az állami vállalatok privatizációját.

Az IMF ennek ellenére elégedett, az utóbbi időben többször megdicsérte Bukarestet. Igaz, a 2009 óta tartó megszorítások sorozatos sztrájkokhoz, tüntetésekhez, a kormány és az államfő népszerűségének drasztikus csökkenéséhez vezettek. A román kormány optimista: jövőre 1,7-2,7 százalékos GDP-növekedésre számít.