A hangzatos ötlet jelentős népszerűségnek örvend Franciaországban, tovább tüzelve a magas felsővezetői fizetések keltette felháborodást. Egyúttal pedig a gazdagokkal fenntartott leplezetlen baráti kapcsolatai miatt magyarázkodásra készteti Nicolas Sarkozy  elnököt. Közvélemény-kutatási adatok szerint a terv 65 százalékos támogatásnak örvend a hivalkodó gazdagságot tradicionálisan elítélő országban, s nagy szerepe volt a francia baloldal feltámadásában.

Ugyanakkor sokan arra figyelmeztetnek, hogy a sajtó által - a Sarkozy 2007-es győzelmi ünnepélyének helyt adó elegáns párizsi étterem nevére utalva - "Fouquet-adónak" keresztelt ötlet átgondolatlan. Francois Bayrou centrista elnökjelölt például abszurdnak nevezte azt, kiemelve, hogy annak bevezetése esetén minden adónemet összeadva a legjobban keresők közterhei  felemésztenék az érintettek teljes jövedelmét. Egy másik jelölt, Dominique de Villepin szerint a gazdag-adó bevezetésével Franciaország "levágná az aranytojást tojó tyúkot", míg a sajtó szerint a gazdagok Belgiumba menekítenék vagyonukat a közterhek elől. Közgazdászok szerint a "Fouquet-adó" rossz esetben veszélyes, de legalábbis hatástalan lenne, míg adószakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a terv újabb bizonytalanságokat teremt az amúgy is átláthatatlan és túl gyakran változó francia adórendszerben. 

Hollande ráadásul mindeddig nem tudta koherensen megfogalmazni, hogy valójában miért is van szükség az adóra. Eleinte azzal érvelt, hogy e nehéz időkben a gazdagoknak is tisztességesen ki kell venniük részüket a közterhek viseléséből. Később azonban be kellett ismernie, hogy a 75 százalékos adó bevezetése mindössze 100-300 millió eurót hozna évente - miközben Franciaország államadóssága 1700 milliárd euróra rúg. Később azt mondta, hogy az adó a túl magas fizetések visszafogására ösztönözné a cégeket, kiemelve, hogy a 40 legnagyobb francia vállalat 2010-ben 34 százalékkal emelte vezetőinek béreit. Végül azonban gazdasági érvek helyett azzal indokolta a "Fouquet-adót", hogy az "morális kérdés".

Hollande terve - annak minden gyenge pontjával együtt - politikai szempontból mindenképpen sikert hozott számára: ismét magyarázkodásra késztette Sarkozyt öt évvel ezelőtti győzelmi fogadása és az azt követő - egy barátja jachtján eltöltött - luxusnyaralása miatt. Így az elnök továbbra sem képes lemosni magáról a pénzes körökkel kokettáló és az egyenlőtlenségeket növelő intézkedéseket hozó politikus képét. 

A terv népszerűsége ellenére Hollande győzelme egyelőre korántsem biztos, sőt a keményvonalas bevándorlási politikát hangsúlyozó Sarkozy támogatottsága növekedőben van a közelmúltbeli toulouse-i lövöldözés óta. Ráadásul egyesek szerint a gazdagellenes érzelmek felkorbácsolásával a szocialista jelölt hosszabb távon a szélsőbaloldal malmára hajtja a vizet, amelynek jelöltje, az "új francia forradalmat" hirdető Jean-Luc Melenchon a választás első fordulójában a harmadik-negyedik hely megszerzésére is esélyes, sikeres szereplése pedig könnyen kifoghatja a szelet Hollande vitorlájából.

A francia elnökválasztás első fordulóját április 22-én, a másodikat május 6-án tartják.