A jobboldalhoz közel álló elnök eltávolítását hónapok óta tervezi az időközben kormányra került Szociál-liberális Szövetség (USL), a felfüggesztési kísérlethez vezető politikai lépések azonban csak az utolsó héten gyorsultak fel.

Az USL-t három párt alkotja: a Victor Ponta miniszterelnök vezette Szociáldemokrata Párt (PSD), a Crin Antonescu államfő-jelölt vezette Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az alig néhány képviselővel, de jelentős médiabirodalommal rendelkező Konzervatív Párt (PC). Az USL-ről alapítói is azt állítják, hogy konjunkturális koalíció. A baloldali szocdemeket és a jobbközép liberálisokat talán leginkább a közös ellenség, Traian Basescu államfő személye késztette szövetségre.

A másik oldalon a jobboldali Demokrata Liberális Párt (PDL) áll, amelynek éléről Basescu nyolc éve az Elnöki Hivatalba került, és amelyet azóta - nem alaptalanul - elnöki pártként tartanak számon Romániában. A kisebb parlamenti frakciók többnyire a hatalom oldalán foglalnak helyet, legalábbis akkor, ha ők képezik a mérleg nyelvét.

A legutóbbi elnökválasztás után, 2009-ben Basescunak még elegendő befolyása volt ahhoz, hogy a PDL köré kormánytöbbséget szervezzen. Emil Boc jobbközép kormánya azonban egy sor drasztikus megszorító intézkedésre kényszerült, hogy felszínen tartsa az országot a gazdasági válság idején, így a PDL népszerűsége a 2012-es választási év elejére már 20 százalék alá csökkent és a párt soraiból elkezdtek az ellenzékhez menekülni a helyezkedő politikusok. Márciusban Basescu meghozta ugyan a vezéráldozatot és lemondatta leghűségesebb emberét, Emil Bocot a kormány éléről, de az őt váltó Mihai Razvan Ungureanuról már a PDL-sek sem tudták elhinni, hogy képes kirángatni a pártot a gödörből.

Április végén az Ungureanu-kabinet elvérzett a bizalmi voksoláson: addigra már annyian átültek a baloldalra, hogy az USL - némiképp meglepődve - többségben találta magát. Basescu tudta, hogy most már csak rontana a PDL megítélésén, ha ismét megpróbálná áterőltetni egy jobboldali kormány-koalíció beiktatását. Már csak abban reménykedhetett, hogy a választásokig hátra lévő fél évben egy USL kormánynak elég ideje lesz lejáratni magát annyira, hogy a választók szimpátiája ismét a PDL felé forduljon. Így bízta meg Basescu a szociáldemokrata Victor Pontát kormányalakítással.

Az első hónapnyi politikai társbérlet udvarias légkörben telt el: június 10-ig mindenki az önkormányzati választásokra összpontosított, Basescu pedig taktikusan hallgatott. A választások után azonban Ponta olyan jogkört kezdett követelni magának, amelyre Emil Boc sosem mert volna igényt formálni: azt vette a fejébe, hogy ezentúl ő képviseli Romániát az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcsértekezletén. 

Basescu - talán a látványos megaláztatástól való félelmében, talán ellenfele lejáratásának szándékával - visszavágott a fiatal kormányfőnek. Ponta szerint legalábbis Basescu vette elő és küldte el egyik tanácsadója révén a Nature című brit tudományos folyóiratnak a miniszterelnök doktori disszertációját és azokat a könyveket, amelyekből Ponta másolta dolgozata egy részét.

A miniszterelnök és az államfő közötti feszültség ekkor mérgesedett el végképp: Victor Ponta plágiumbotrányának kirobbanása volt az a fordulópont, amelytől már egyenes út vezetett Basescu felfüggesztése felé.

Az államfő - és utolsó bástyái - ellen indított totális háborúnak nemcsak érzelmi magyarázata van: Ponta számára nem annyira bosszú, mint inkább menekülés az, hogy a tervezettnél korábban nekirontott Basescunak. Neki ugyanis a plágiumbotrány előtt nem volt sürgős az ügy, az államfő felfüggesztését csak az USL társelnöke, Crin Antonescu sürgette, aki a koalíciós megállapodás szerint az USL államfő-jelöltje. Míg Pontának a tervezettnél fél évvel hamarabb az ölébe hullott a miniszterelnöki tisztség, Antonescunak nem volt túl kecsegtető perspektíva kivárni a 2014-es elnökválasztást, de legalábbis 2013 tavaszát, amikor - egy sikeres parlamenti választás után - az USL ráért volna előkészíteni Basescu felfüggesztését.

A plágiumbotrányból menekülni próbáló miniszterelnök így kénytelen volt "ráállni" az államfő felfüggesztésére, de a rendes parlamenti ülésszak lejártával, a vakáció küszöbén nem sok ideje maradt arra, hogy a felfüggesztés útjában álló akadályokat a demokratikus játékszabályok betartásának látszatával számolja fel. Ennek tulajdonítható az, hogy egyetlen nap alatt, a szabályoknak fittyet hányva cserélték le a parlament ellenzéki házelnökeit és az ombudsmant. Ez utóbbi azért volt útban, mert az államfő leváltásához két jogszabályt is módosítaniuk kellett: ezt csak sürgősségi kormányrendeletekkel lehetett idejében megtenni, márpedig egyedül az ombudsmannak áll jogában a sürgősségi rendeleteket megtámadni az alkotmánybíróságon.

Van még egy akadály Basescu eltávolításának útjában: az alkotmánybíróság. Erről első nekifutásra lepattant a balliberális úthenger, úgyhogy most inkább a kikerülésével próbálkozik. Amikor ugyanis az - alaptörvény értelmében elmozdíthatatlan - alkotmánybírák lecserélését helyezték kilátásba Antonescuék, Európa is felcsattant és az éles hangú külföldi kritikák visszakozásra késztették az USL-t.

Basescu most már aligha kerülheti el a felfüggesztést, és az előzetes közvélemény-kutatások szerint az azt követő népszavazáson nem sok esélye lesz megőrizni államfői tisztségét. Az ellene indított hajtóvadászat bumeránghatása azonban akár segítheti is őt a választók rokonszenvének visszaszerzésében, így az sem zárható ki, hogy meglepetéssel végződik az államfő eltávolítására indított kormányzati offenzíva Romániában.