Marius Oprea, a hivatal vizsgálati főosztályának igazgatója elmondta: a börtön beépíteni készül a "rabok gödreként" emlegetett területet, ahová a kommunista diktatúra idején politikai elítéltet temettek el jeltelen sírokba. A mostani exhumálások célja az emberi maradványok kiemelése, és elraktározása egy olyan időre, amikor lesz pénz az áldozatok azonosítására. A tavaly nyári ásatások során négy egykori politikai fogoly csontjait hozták a felszínre, s a héten  további négy csontvázra bukkantak. Valószínű, hogy az egyik eltemetett személy nem volt politikai fogoly.

Arra a kérdésre, hogy miből tudják megállapítani, politikai fogoly maradványait találták-e meg, Marius Oprea azt válaszolta: egykori börtönőrök nyilatkozataiból tudják, hogyan temették el a politikai foglyokat. "Ha ruha nélkül, egy lécekből összetákolt ládában földelték el, és nem jelölték meg a helyet, akkor biztosan politikai fogoly volt az illető" - magyarázta Marius Oprea. Bizonyos esetekben megengedték, hogy a hozzátartozók hazavigyék az elhunyt fogoly holttestét, és otthon temessék el, a legtöbb esetekben azonban nem is értesítették a hozzátartozókat a halálról, a halottat pedig éjszaka tették a jeltelen sírba.

Marius Oprea nyilvánvalónak tartotta, hogy a börtöntemetőben elföldelt politikai foglyok között magyarok is voltak. "A rendszer nem tett különbséget nemzetiség szerint ellenségei között" - mondta a történész. Kitért arra is, hogy az 1956-os magyarországi forradalom után különösen nagy arányban kerültek magyarok a kommunista börtönökbe. Oprea sajnálatosnak tartotta, hogy az általa képviselt hivatalhoz eddig nem fordultak olyan magyar családok, akik hozzátartozóik jeltelen sírját keresik. Megjegyezte: bejelentések alapján kezdték évekkel ezelőtt az exhumálások sorozatát, és mára százhoz közelít a vezetésével megtalált és kihantolt áldozatok száma.

A kommunizmus bűntetteit kutató történész elmondta: a hivatalos iratok szerint több mint 450 egykori politikai fogoly halt meg a nagyenyedi börtönben, valószínűsíthető azonban, hogy valójában a számuk a nyolcszázat is megközelítette. A máramarosszigeti, a szamosújvári és a dél-romániai Ramnicul Sarat-i mellett a nagyenyedi börtön volt a kommunista diktatúra vélt osztályellenségeinek az egyik legkegyetlenebb gyűjtőhelye. A nyolcvanas évekig őriztek politikai foglyokat az erdélyi Nagyenyed börtönében.