Csü Kö-ping az ország leghíresebb környezetvédelmi szakembere, 1970 óta figyeli a környezetvédelmi politika alakulását. A hongkongi lapnak úgy fogalmazott: Kínának harminc-negyven évvel ezelőtt volt esélye arra, hogy a környezet jelenleg tapasztalható méretű romlásának elejét vegye. A jogszabályoknál ugyanakkor mindig is fontosabb volt a döntéshozók érdeke az országban. Az előírások betartásának ellenőrzése így sosem működött igazán, és egyes kormányok figyelmen kívül hagyhatták a környezetvédelmi szabályokat.

Csü szerint az elmúlt negyven év környezetvédelmi törekvéseit nem lehet teljes mértékben elhibázottnak nevezni, ugyanakkor az ország vezetői korántsem tettek eleget a gazdasági növekedés környezeti korlátok között tartása és a környezetszennyezés elkerülése érdekében.

Több mint három évtized, a városiasodás és iparosodás által kiváltott növekvő mértékű ipari szennyezése során Kína súlyos "hitelállományt" halmozott fel a környezettel szemben, amelyet vissza kell majd fizetnie - fogalmazott Csü.

A szakember szerint az elmúlt harminc évben három súlyos környezetszennyezési hullám volt tapasztalható az országban. Az első 1984 körül kezdődött, mikor a vidéki mezőgazdasági üzemek kezdtek virágzásba. Ezt követte az 1990-es évek elején beindult infrastrukturális és ipari projektek miatti szennyezés. Tíz évvel ezelőtt pedig a Hu Csin-tao jelenlegi államfő hivatalba lépése után kezdődő nehézipari ágazatok terjeszkedése és fejlődése volt az utolsó löket ahhoz, hogy Kína a világ legnagyobb szennyezőjévé vált.

Csü hozzátette: a kormány cselekvése és a rendszer alapvető reformja nélkül nincs esély a változásra, a hatalom még mindig a jogszabályok felett áll ugyanis az országban.