„Majd ha belehalunk, akkor talán reagál valaki” – mondja Mir, egy 24 éves kasmíri fiú. Fojtott hangon beszél, hogy fel ne ébressze a többieket. Reggel tíz van, de szinte mindenki alszik, csak egy forgatócsoport mozog a félhomályos térben. Február 1-e óta majd mindannyian koplalnak, de van, aki csak tíz napra szakította meg az év elején kezdett éhségsztrájkot. Nem telik el nap a mentők érkezése nélkül. A Ring közelében lévő Votivkirchébe több tucat menekült férfi költözött be, hogy így követeljen emberséges bánásmódot a menedékkérőknek. Szombaton nagyszabású tüntetésre készülnek a Westbahnhofnál, de a kormány nem hajlik az engedményekre.

Mir 14 hónapja van Ausztriában, önként folyamodott menedékjogért, miután Iránt, Görögországot, Szerbiát és Magyarországot megjárva Bécsbe érkezett. Voltaképpen azért, hogy befejezze az üzleti tanulmányait. Kasmírban egy egyetemi diákszervezetben aktivizálta magát a Pakisztán, India és Kína uralma alatt lévő Kasmír függetlenségéért. Amikor egy éjjel már a lakásán kereste a pakisztáni titkosrendőrség, az anyja vette rá, hogy elhagyja az országot. Most már bánja, hogy bízott Bécsben: nem számított rá, hogy vizsgálat és indoklás nélkül elutasítják a kérelmét – holott a migránsok többségével ez történik Ausztriában.

A tüntetők november közepén indultak útnak a Bécstől 35 km-re lévő traiskircheni menekülttáborból, hogy maguk harcolják ki a menekültpolitika megváltoztatását Ausztriában. A 2012-es adatok szerint 24.500 lezáratlan menedékkérelem fekszik az osztrák hivatalok asztalán, vagyis ennyi ember tartózkodik az országban arra várva, hogy eldőljön a sorsa. Egy menedékkérelem és a fellebbezések elbírálása akár 5-10 évbe is beletelhet. Ezalatt „alapellátást” kapnak, ami szállást, minimális étkezést, ruhát és havi 40 euró zsebpénzt takar.

A Votivkirchében éhségsztrájkolók csoportja

AFP / Dieter Nagl

Lehet azt gondolni, hogy Magyarországhoz képest Ausztria befogadó és kifejezetten nagyvonalú a menekültekkel. Hiszen nálunk mindössze 360 menekültkérelem volt folyamatban tavaly, továbbá Ausztria nem börtönkörülmények között tartja az embereket. Csak éppen méltatlan életfeltételek közé kényszeríti őket. Sokan tömeges szálláson élnek, mások a világtól elzárt falvakban tengődnek. Papírok nélkül nem dolgozhatnak. Az egyes kérelmezők ügyeit nem vizsgálják ki, de megfelelő jogi képviseletet és tolmácsot sem biztosítanak számukra. Tehát menekültnek lenni Ausztriában: patthelyzet.

Emberségesebb körülményeket, tb-t, munkavállalást

A Bécsbe menetelők éppen azt akarták elérni, hogy az elbírálás ideje alatt már munkavállalási engedélyt kaphassanak, hozzáférést az oktatáshoz és társadalombiztosításhoz, és általában biztosítsanak számukra jobb életkörülményeket az ideiglenes időszakban. Azt is el akarják érni, hogy az elutasított kérelmeket független felülvizsgálatnak vessék alá.

Az eleinte még 80 főből álló csoport a Votivkirche előtti parkban vert sátrat. A kormány rendőri zaklatásokkal reagált, majd egy karácsony utáni hajnalra időzített akció keretében felszámoltatta a tábort. Az emberjogi szervezetek által brutálisnak minősített akciót a belügyminisztérium belső vizsgálata a napokban nyilvánította jogszerűnek és „korrektnek”. A menekültek ekkor, december 29-én foglalták el a templomot.

A Votivkirchében teljes csönd van, és nincs több 3 foknál. A menekültek civil szervezetektől, főleg a Caritastól kapott matracokon rendezkedtek be, hálózsákokkal, takarókkal és termoszokkal. A templom bejáratánál mobilvécé van, zuhanyozni egy közeli egyetemi épületben tudnak, teát a templomban főznek. A többségük pakisztáni, de van köztük bangladesi, iráni, szudáni is. Mir szerint sok köztük a tanult ember, aki a politikai meggyőződése miatt vált üldözötté vagy gazdasági okokból ment el otthonról. Ám a „gazdasági menekült” kategóriája jelenleg nem létezik az osztrák hatóságok számára.

"Szeretnék itt maradni"

Somlyódy Nóra

A Caritasnak dolgozó bangladesi segítő szerint egyszerre öt látogatót engedhetnek be a templomba, mert tartanak az esetleges provokációktól vagy atrocitásoktól. Legutóbb a vasárnapi mise alatt vette be magát a templomba egy szélsőjobboldali alakulat, akik aztán a demonstrálókkal szemközt pakolták le a matracaikat. Ők gond nélkül átjutottak a biztonsági őrökön. Újságíróként egyébként már nem volt ilyen egyszerű bejutni - az őröknek állításuk szerint elegük van a magukat újságíróknak kiadó szenzációhajhászokból.

A bíboros mögöttük

A tüntetők viszont jelenleg a média és a civil társadalom szimpátiájából élnek. A templomban van villany, az egyik matrac mellett még egy elektromos illatosító is pöfög. A civil segítőknek köszönhetően van mobilinternet, úgyhogy a mosástól a fordításig és a hetente tartott sajtótájékoztatókig a blogon mindent meg tudnak szervezni.

Ez az első alkalom, amikor a menekültek maguk szerveztek akciót az érdekeik érvényesítéséért – és nyilvánvaló, hogy ezzel az osztrák kormány három hónap elteltével sem tud mit kezdeni. Mir reménykedik benne, hogy előbb-utóbb szóba állnak velük a politikusok, de inkább azt érzi, hogy most már mindenkinek kényelmetlen a jelenlétük. A menekültekkel foglalkozó – és az utánuk kapott fejkvótából élő - civil szervezeteknek éppúgy, mint a katolikus egyháznak, amely szeretné visszakapni a templomot. Az igaz, hogy a belügyminiszterrel való decemberi találkozó a Caritas szóvivője nélkül nem jött volna létre, de ezen az informális találkozón nem hangzottak el nagy ígéretek.

A helyszínre kétszer ment ki Christoph Schönborn bíboros, és mindkét ízben biztosította a tüntetőket a támogatása felől. Felajánlott fűtött szállást is, ami mindenki megnyugvására csökkentette volna a hónapok óta fagyoskodó és éhező emberek kiszolgáltatottságát, de ezt váratlanul elutasították. „Önök mögött állok” – mondta állítólag a bíboros, miközben Mir szerint inkább arra lenne szükségük, hogy végre valaki melléjük akarjon állni.