A táborok népességének zömét mégis a belső ellenségnek minősítettek adják. Ezt a bélyeget ki lehet érdemelni a kegyvesztetté válással – állítólag lágerbe kerültek az elszúrt 2009-es valutareform ki nem végzett felelősei is –, a kötelező ideológiai oktatásról való kimaradással, bármilyen bátortalan rendszerkritikával, de akár azzal is, ha valaki nem portalanítja megfelelő rendszerességgel a minden otthonban kötelezően kifüggesztendő Kim Ir Szen- és Kim Dzsongil-portrékat.

A táborba vezet az út, ha valakinél Bibliát vagy más bizonyítékot találnak a kommunista hatalomátvétel előtt jellemző protestáns hit gyakorlására, és főbenjáró bűn kétségbe vonni az önerőre támaszkodás politikája, a dzsucse hivatalos ideológiáját, netán a Kim-dinasztia örökletes jogát a hatalomra.

Nemcsak a bűnösök bűnhődnek. Kim Ir Szen 1972-ben deklarálta, hogy a „frakciózók és osztályellenségek írmagját három generációra ki kell irtani”, vagyis a szülők, nagyszülők bűneiért a leszármazottaknak, sőt más családtagoknak is lakolniuk kell.

A táborokban, amelyek kerítésébe áramot vezettek, a szökési kísérleten kívül halállal büntetik a férfiak és nők közti nem engedélyezett szexuális kapcsolatot vagy az őrök kegyét keresve teherbe esett nőket is. A kiszolgáltatottság alapja a kegyetlen fegyelmezés mellett az élelmiszeradagok minimalizálása, hogy aztán némi többletennivalóval bárkit rá tudjanak venni a besúgásra. Extra fejadag jár a halottak eltemetéséért is, amit sokan szégyenkezve, de örömmel vállalnak.

Az észak-koreai lágerekről szóló cikket az e heti HVG-ben olvashatják.