Hétfőn kezdődött Münchenben annak a neonáci nőnek a pere, akit kilenc bevándorló és egy rendőrnő meggyilkolásában való részvétellel vádolnak. Beate Zschäpe a sajtóhírek szerint szenvtelenül tűrte a tárgyalás előtt a fotósok rohamát, és nyugalma az áldozatok jelen lévő családtagjaitól sem rendült meg. A kezdés előtt rágózott, ügyvédeivel mosolyogva egyeztetett, barna nadrágkosztümében a berlini taz tudósítója szerint pedig maga is úgy nézett ki, mint egy jogásznő. Az első tárgyalási napont túl sok minden nem történt: a pert rögtön elhalasztották, miután a védők elfogultsági indítványt nyújtottak be a bíró ellen.

Zschäpe a Nemzetiszocialista Illegalitásnak (Nationalsozialistischer Untergrund, NSU) nevezett terrorista sejt feltehetően az utolsó élő tagja, aki a vád szerint két társával felelőssé tehető 8 török és egy görög származású kiskereskedő meggyilkolásában. Szintén ehhez a csoporthoz köthető, hogy 2004 júniusában bombát robbantott egy kölni, túlnyomórészt török üzletekkel zsúfolt sétálóutcában, aminek következtében 22-en megsebesültek. A csoport nem rettent vissza hivatalos személyek elleni merénylettől sem: erőszakuknak 2007 áprilisában egy 22 éves rendőrnő is áldozatul esett, egy másik rendőrt pedig súlyosan megsebesítettek.

A bűnüldöző szervek éveken át képtelenek voltak megtalálni az elkövetőket, a terrorista sejt létezéséről egy beismerő videóban értesült a világ 2011 novemberében, melyet a vád szerint Zschäpe küldött szét. A videón nem sikerült rögzíteni Zschäpe ujjlenyomatait, a nő az őrizetbe vétele óta pedig hallgatásba burkolózik.  

Beate Zschäpe a bíróság előtt

AFP / Joerg Koch

Ahogy egyre több részlet került napvilágra az NSU működéséről, úgy vált egyre kínosabbá az egész a német rendőrségnek, a nemzetvédelmi hivatalnak és a politikai elitnek. Ha az érintettek kicsit kevésbé előítéletesek, hanyagok és egy kicsivel hozzáértőbbek, akkor emberéleteket lehetett volna megmenteni a felderítéssel – az eset számtalan párhuzamot kínál a magyarországi romákon elkövetett gyilkosságokkal. Az ügynek nem kevésbé fontos mellékszála, hogy ismét napirendre került a német neonáci párt, az NPD (Németország Nemzetidemokrata Pártja, Nationaldemokratische Partei Deutschlands) betiltása.

A hivatalok sorra hibáztak

Az NSU-nak három tagja volt: Beate Zschäpe mellett Uwe Mundlos és Uwe Böhnhardt, valamennyien az egykori NDK-ban, Jéna betondzsungelében nőttek fel. Itt alapították meg első neonáci csoportosulásukat, a Kameradschaft Jenát. Ez a csoport már rendszeres résztevője volt a neonáci felvonulásoknak, és kapcsolatot ápolt a Vér és becsület (Blood and Honour) militarista neonáci hálózattal is, valamint betagozódott a kelet-thüringiai bajtársi szövetségeket (Kameradschaft) összefogó Thüringer Heimatschutzba. 

A trió már ekkoriban gyártott bombákat, de egy ’98-as rendőrségi razzia elől sikerült elmenekülniük. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a Thüringer Heimatschutzot az alkotmányvédő hivatal beépített embere, Tino Brandt építette fel, akinek a védelmében a nemzetbiztonság még rendőrségi akciókat is akadályozott. Amikor a Zschäpe által bérelt garázsban a rendőrség robbanófejeket talált, a trió illegalitásba vonult. Hamis személyazonosságot kaptak, Zschäpe Lise, Mundlos és Böhnhardt pedig Max és Gerri álnév alatt éli szinte gondtalan életét először Chemnitzben majd Zwickauban. Kiadásaik egy részét a Monopolyhoz hasonló náci társasjáték eladásából fedezték egy ideig, Zschäpe szobafestőként is vállalt munkát. Emellett bankok kirablására specializálódtak. A helyszínről, akárcsak a gyilkosságok estében, biciklivel menekültek, de a rendőrség itt sem látott összefüggést. 

A csoport 2000 és 2006 között először egy nürnbergi virágárust terített le nyolc lövéssel. Majd sorrendben egy nürnbergi szabót, egy hamburgi, majd egy müncheni zöldségest, egy rostocki dönerárust, egy nürnbergi gyorsbüfé-tulajdonost, egy müncheni kulcsmásolót, végül pedig egy kasseli internetkávézó-üzemeltetőt végzett ki. A gyilkosságokban az volt a közös, hogy az összes áldozat bevándorló volt, és mindegyiket ugyanazzal a fegyverrel követték el. A 10. gyilkosság áldozata egy heilbronni rendőrnő, Michèle Kiesewetter volt.

Csoportkép

AFP / Bundeskriminalamt

A lebukáshoz nem egy félresiklott terroristacselekmény, hanem egy balul végződő bankrablás vezetett: 2011. november 4-én Mundlos és Böhnhardt újabb bankrablásra indult, ezúttal Eisenachban. A forgatókönyv ugyanaz volt: biciklivel érkeztek és távoztak. A zsákmányuk hetvenezer euró volt. A közelben egy lakóautó várta őket, melyben megbújhattak a kerékpárokkal, amíg a rendőrség el nem vonul. Egy járókelő értesítette a rendőrséget, akinek feltűnt a biciklijüket a lakókocsiba préselő két férfi. Amint a rendőrség körülvette az autót, Mundlos és Böhnhardt önkezével végzett magával. Zschäpe ezzel egyidőben Zwickauban felgyújtotta a csapat főhadiszállását, és eltűnt. Szökése alatt szétküldött egy videót szerkesztőségeknek, muszlim egyesületeknek, valamint egy jobbos csomagküldőnek, mely bemutatta az NSU eddigi tevékenységét. Néhány nappal később pedig feladta magát. 

Az NSU-ügy rendőrségi vizsgálata során kiderült, hogy a német neonáci párt, az NPD thüringiai elnöke, Ralf Wohlleben fegyvert és muníciót szerzett a csoportnak, és egy ízben pénzzel is támogatta őket. (Wohlleben maga is a vádlottak padján ül három másik támogatóval együtt.) Fellángolt a vita, hogy szabadon működhet és állami támogatásban részesülhet-e olyan párt, amelynek egyik tagjáról kiderül, hogy pénzelte egy terrorista csoport működését.

Az NPD betiltása pótcselékvés

A szövetségi parlament tavaly decemberben kezdeményezte is az Alkotmánybíróságnál az NPD betiltását, de a testület idén februárban a kérvényt elutasította: „a politikai pártok szabadok, egészen addig, míg az Alkotmánybíróság meg nem állapítja alkotmányellenességüket. A politikai pártok feladata a nép politikai akaratnyilvánításában közreműködni és a nyilvános konfrontációt képviselni. Egy párt megnyilvánulásai egészen addig nem alkotmányellenesek, amíg azok betartják a törvény és jog kereteit” – írta az Alkotmánybíróság. A kormány erre márciusban elállt az NPD betiltásától, melyet a Bundestagban csak a szociáldemokrata SPD és a kommunista utódpárt, a Die Linke támogat, a többi párt inkább visszafogott a kezdeményezés értelmét és sikerét illetően. 

Olaf Sundermeyer publicista, a Jobboldali terror Németországban című könyv szerzője szerint az NPD betiltása nem más, mint politikai akcionizmus, reakció a kormány tehetetlenségére, mert a válaszokat, hogy hogyan jutottunk idáig, ők sem tudják. Nem az NPD-t kell betiltani, hanem azt kell feltérképezni és meglátni, hol gyenge még a demokráciánk, a szélsőjobb terjedése ugyanis nem másnak, mint a demokrácia meggyengülésének a jele. 

Ahogy azt több szakértő is hangsúlyozza, az NPD legalább kontrollálható, a betiltással azt kockáztatnák, hogy szem elől tévesztik az egész neonáci mozgalmat, aminek a következményei beláthatatlanok lennének. 

Az NSU-per májusban folytatódik. ítélet legkorábban 2015-ben várható.