A Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban a tudósok a Pakisztán délnyugati, illetve Irán délkeleti partvidéke mentén elterülő makráni alábukási (szubdukciós) övezet jellegzetességeit vizsgálták.

A szubdukciós zóna az a terület, ahol a kőzetlemezek összeütköznek. Az egymásnak torlódó tektonikus lemezek között felhalmozódó feszültség földrengések formájában "pattan ki" a köpenybe nyomuló kőzetlemez határfelületén. Ha a lemezek torlódása és alábukása óceáni övezetben következik be, a keletkező feszültség hatására a meder vízszintesen és függőlegesen is kilendül, hatalmas víztömegeket mozgatva meg, amelyek cunamivá állhatnak össze.

A makráni övezetben utoljára a negyvenes években zajlottak le rendkívül heves földrengések: 1945-ben 8,1-es, 1947-ben pedig 7,3-as fokozatú földmozgásokat rögzítettek. Azóta a térség alig mutat szeizmikus tevékenységet, amiből szakemberek azt a következtetést vonták le, hogy a zóna kevésbé hajlamos nagy erejű földrengések generálására.

A szubdukciós zónákban a kőzetlemezek határfelületein kialakuló gyűrődések általában 150 és 450 Celsius-fok közötti állapotban idéznek elő földrengést. A brit és az angol kutatók a makráni lemezek találkozási vonala mentén kiszámították a hőmérsékleti értéket, és azok alapján elkészítették az övezet szubdukciós becsléseit.

"A hőtérkép alapján azt kell mondanunk, hogy a potenciális földrengési zóna messze észak felé kinyúlik, akár a 350 kilométeres szélességet is elérheti, ami szokatlanul nagy kiterjedés a többi alábukási övezethez képest" – fejtette ki Gemma Smith, a Southhamptoni Egyetem tudósa, hozzáfűzve: minél nagyobb területű a kipattanási zóna, annál hevesebb és pusztítóbb lehet a földrengés.

Megvizsgálták a kőzetlemezek közötti üledékes rétegek sűrűségét is. "Ha a lerakódás gyenge, akkor valószínűleg a lemezek közötti feszültség nem erősödik fel. A makráni zónában viszont az üledékes kőzet a szokásosnál is vastagabb, ami arra utal, hogy a mélyebb rétegek forróbbak és sűrűbbek. Márpedig a hőmérséklet és a nyomás keményebbé teszi a lerakódást" – magyarázta a kutató.

A két tényezőt összesítve a tudósok arra jutottak, hogy korábban jelentősen alábecsülték a földrengésveszélyt az Arab-tenger alatt húzódó övezetben. Ők úgy vélik, hogy akár a 2004-es, több százezer ember életét követelő szumátraihoz hasonló, a Richter-skála szerinti a 8,7-9,2-es fokozatú földrengés is bekövetkezhet a térségben.

A természeti csapás az Indiai-óceán egész nyugati részét érintheti, beleértve a pakisztáni, iráni, ománi és indiai partvidékeket is. A földmozgás nyomában hatalmas szökőár keletkezhet.