Pakisztán és Kína hagyományosan jószomszédi, baráti kapcsolatokat ápol, mind a diplomáciában, mind hadseregeik közt, mind a gazdaságban. Sharif, akinek májusi megválasztása óta első külföldi útja Pekingbe vezetett, elsősorban ez utóbbi területen igyekezett most kínai támogatást keresni, lévén, hogy országában jelentősek az infrastrukturális hiányosságok, tartós az energiaválság, a gazdaság agyaglábakon áll. 

Pakisztánban mindennaposak a napi akár 20 órás áramkimaradások és egyre növekszik az infláció, a gazdaság növekedése gyenge. Az ország ezért szívesen venne még több kínai beruházást, amelyhez igyekszik kedvező körülményeket teremteni - jegyzete meg a pakisztáni kormányfő. A két ország közötti kereskedelmi forgalom tavaly elérte a 12 milliárd dollárt, a következő két-három évre 15 milliárd dolláros forgalmat tűztek ki célul.

A most aláírt megállapodások egyike annak a szállítási útvonalnak a megépítéséről szól, amely összekötné az északnyugat-kínai Kasgárt a pakisztáni Gvadar kikötővel. Ez a magas hegyek és a veszélyesnek mondott Baludzsisztán tartományon átvezető, 2000 kilométeres út, egy hosszú távra szóló program.

Kína a projekt teljesülésével új ki- és bejáratot nyit az Arab-tengeren keresztül, például a Hormuzi-szoros felé. Így biztonságosabbá teheti tengeri olajszállítmányainak útvonalát, egyben logisztikai alternatívához is jut. A kikötő működtetésének jogát idén februárban már megkapta egy kínai vállalat.

Egy másik megállapodás szerint 85 százalékban kínai forrásból megkezdik egy optikai kábel lefektetését a kínai határtól a pakisztáni Ravalpindi városig. 

Megfigyelők biztosra veszik, hogy Sarif és kínai vendéglátói között szó esett a terroristák elleni fellépésről, amit Kínában azért is fontosnak tartanak, mert a nyugati határon, Hszincsiangban, az őslakos muszlim ujgur lakosság részéről időnként végrehajtott fegyveres zavargások mögött határon túli szélsőséges csoportok támogatását sejtik. Pakisztán állítólag hajlandó hírszerzési források megosztására Kínával, de a pakisztáni hadsereg illetékesei szerint a Kínába átszökő lázadók többnyire más közép-ázsiai államokból érkeznek.