A két és fél millió éve kezdődött pleisztocén földtörténeti kor idején Dél-Amerika inkább a mai szavannákhoz hasonlított. A rég kihalt dinoszauruszok helyét óriási állatok "megafaunája" vette át, köztük az elefántok felmenői közé tartozó, öttonnás lusta masztodonok vagy az autónyi méretű övesállatok, a mai tatuhoz hasonló glyptodonok.

Ezek a többnyire növénnyel táplálkozó emlősök hatalmas mennyiségben fogyasztották a növényzetet, vele a nitrogént és a foszfort, amelyet aztán ürülékükkel és vizeletükkel a talajba juttattak vándorlásaik útvonalán - olvasható a Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmányban.

A kutatók szerint a megafauna nemcsak megtermelte a szerves trágyát, hanem az idők folyamán jelentős távolságokba el is juttatta, másképpen a föld, mindenek előtt az Amazonas medencéje terméketlen maradt volna.

A pleisztocénnek 12 millió éve vége lett, a gigantikus emlősök 97 faja pedig drámai gyorsasággal kihalt. Ám ennek a hirtelen pusztulásnak a környezetre és a talaj termékenységére gyakorolt hatását még senki sem vizsgálta. A tanulmányban felhasznált matematikai képlet becslései szerint a folyamvölgy talajának foszfortartalma ettől kezdve 98 százalékkal csökkent.

"Más szavakkal ezek az állatóriások olyanok, mintha Földünk trágyaartériái lennének. Pusztulásukkal kiszáradtak az erek is" - foglalta össze a tanulmányt Christopher Doughty, az Oxfordi Egyetem kutatója, a vezető szerzője. 

A vizsgálat Amazóniára fókuszált, ám valószínűsítik, hogy a trágya természetes szállítása behálózta az egész kontinenst és hasonlóan működött Ausztráliában és Afrika kivételével más kontinenseken is. A megafauna kihalásával a trágyatranszport is véget ért. 

"Noha ennek 12 millió éve, modellünkkel kimutattuk, hogy a gigászi emlősök eltűnése a mai napig kihat a Föld ökoszisztémájának egészségére. A tanulmányban kidolgozott képlettel meg lehet becsülni, milyen hatással lenne a talaj termékenységére például az elefántok kipusztulása" - fűzte hozzá Doughty.