A Bécsi Egyetem asztrofizikusai az osztrák fővárosban és a Bécsi-erdő egyik csúcsán vizsgálták meg a város fényerejét - számoltak be a kutatásról közleményükben. 

Egy éven át minden éjszaka hét percenként megmérték az éjszakai égbolt fényerejét Bécsben, valamint a Bécsi-erdő legmagasabb pontján, a Mittelschöpfl-csúcson. Tudatosan a teljes fényharangra koncentráltak, a város zavaró, feltűnően vakító fényforrásait külön nem vették figyelembe. Ezzel párhuzamosan mérték a hold fényének hatását az éjszakai égboltra.

Az adatok azt mutatták, az osztrák fővárost beragyogó fény ereje 1570-szerese az éjszakai ég természetes világosságának. Ezt összehasonlították az újhold idejének fényerejével. Az eget ilyenkor a csillagok világítják meg, valamint a légköri gázok molekulái, amelyek a légkörfényt adják.

"Bécs éjszakai egét ma már nem a holdfázisok, hanem a népsűrűség mértéke határozza meg" - állapította meg Johannes Puschnig, a Bécsi Egyetem asztrofizikusa, aki vezető szerzője a kutatást összegző tanulmánynak, mely a Journal for Quantitative Spectroscopy and Radiative Transfer című szaklap következő számában jelenik meg.

Az adatok szerint sűrű felhők, különösen havazás idején a város fényereje legalább tízszer annyi, mint tiszta égboltnál. Ilyenkor a telihold égbolt-megvilágító hatását messze felülmúlja a mesterséges fényé.

A kutatók szerint az eredmények kronobiológiai szempontból is figyelemre méltóak. "Az emberi szervezet egészséges működése érdekében fontos a nappalok és éjszakák ritmusa. A nagyvárosokban ez egyre kevésbé érzékelhető, a különbség eltűnik. A Hold a maga 29,5 napos ciklusával pedig lassan háttérbe szorul" - fűzte hozzá Puschnig. Azt javasolta, az alvás minősége és a holdfázis összefüggését kutató vizsgálatnak olyan helyet kellene választani, ahol még a Hold a domináns éjjeli fényforrás.