Egy a roma kisebbség helyzetéről készült jelentésből kitűnik, hogy néhány régióban a szegénynegyedek száma 40 százalékkal nőtt az elmúlt hét év alatt, s a leszakadt roma lakosság száma helyenként kétszer-háromszor is nagyobb, mint 2006-ban, amikor legutoljára volt a kormány asztalán egy hasonló elemzés.

Az előző elemzés szerint 2006-ban mintegy 330 szegénynegyed volt 167 városban és faluban. A gettókban mintegy 80 ezer személy, döntő mértékben roma élt. A felnőttek többsége ezekben a telepeken általában munka nélkül volt, s a családok állami táppénzekből, segélyekből tartották el magukat. Az iskolaköteles gyereke nagyobbik része speciális iskolákba járt, mindennapos volt az uzsora és a prostitúció. A mostani kormányanyag szerint a gettók száma már mintegy 400 körül mozog.    

Rendkívül súlyos a helyzet a Morva-sziléziai régióban. Míg 2006-ban 28 gettóban mintegy 10 ezer ember élt, ma a gettók száma 44, s az ott élő, döntően romák száma 40-50 ezer között ingadozik. A morvaországi Olmützi régióban 27-ről 44-re emelkedett a szegénynegyedek száma. Míg 2006-ban mintegy ötezren éltek a gettókban, manapság már 15 ezren. Az elemzés rámutat: az évek folyamán átalakult a gettók struktúrája, ugyanakkor jól megfigyelhető tendencia, a nagyvárosok széléről a kisebb településekre való költözés. "A roma ügyek regionális koordinátorai egybehangzóan megállapították, hogy a roma családok a nagyobb városokból fokozottabb mértékben költöznek vidékre" - áll a dokumentumban. 

A koordinátorok szerint ez a költözés tovább súlyosbítja a cigányok helyzetét, és egyre több konfliktust okoz. A kisebb települések általában maguk is szegényebbek, kevesebb a munkahely a helyi lakosok számára is, így az elszegényedett családok gondjainak megoldása is nehezebben megy. "Számos helyen nagyon feszült, helyi erőkkel megoldhatatlan a helyzet" - figyelmeztetnek az elemzés készítői.