A Die Weltben A magyar baloldal jobbról akarja előzni Orbánt című cikkében Boris Kálnoky kiemelte: a magyar baloldal "nacionalista fordulatot hajt végre, hogy ne semmisüljön meg a jövő évi választáson". A baloldalon a korábbinál többet beszélnek hazafiságról, gyakrabban használják a nemzet szót, és a határon túli új szavazók megnyerésére tett erőfeszítések is megerősítik azt a trendet, hogy a baloldali pártok "átveszik Orbán témáit" - fejtette ki.

Hangsúlyozta: Orbán politikája abban áll, hogy "több pénzt" kell "kipréselni a külföldiekből a nemzet javára", a baloldalnak pedig nincs más választása, mint hogy hasonlóan vélekedjen, különben "a külföldi tőke kiszolgálójának tekintik". Megjegyezte: akár Orbán adja meg a választóknak, amit akarnak, akár a választók kapnak olyan kormányt, amilyet megérdemelnek, egyvalami nyilvánvaló: a rendszerváltás óta "sem a baloldali, sem a jobboldali pártoknak nem sikerült egyesíteni a nemzetet", és így "nemcsak a történelem feldolgozása marad el, hanem a válaszok is a legfontosabb problémákra". 

"A katasztrófából Magyarország még mindig nem állt talpra"

A bankok által jelzálogosított magyarok címmel egyoldalas riportban foglalkozott a devizahitelesek helyzetével a Libération.

A francia baloldali lap emlékeztetett arra, hogy 2005 és 2008 között a 3,8 millió magyar háztartás egyharmada vett fel devizaalapú hitelt, amikor még Magyarország konvergenciában volt az eurózónával, ahova 2010-2012 körül szeretett volna integrálódni. A 10 százalék feletti jegybanki alapkamat az infláció féken tartására jól jött a háztartásoknak, de az államnak, az önkormányzatoknak és a vállalatoknak is, s "a könnyű eladósodás olcsó áron nemzeti sporttá" vált.

Mindehhez - mint felidézte a Libération - áldását adta a szocialistának mondott, de a neoliberális pénzügypolitika minden lépésére nyitott kormány és annak gazdasági minisztere, Bajnai Gordon. A lap idézte Ablonczy Bálintot, a Heti Válasz újságíróját, aki szerint a kormány és a jegybank azért nem lépett közbe, mert azok vezetői közel álltak a nagy bankokhoz. A lap szerint az is számított, hogy a könnyű hitelezésnek köszönhetően a növekedés mutatószámai növekedtek. Amikor viszont a válság elérte a piacoknak kitett országot és a forint romlani kezdett, miközben a svájci frank megőrizte az értékét, a törlesztő részletek automatikusan elszálltak, s bekövetkezett a katasztrófa. 

Róna Péter közgazdász, aki akkoriban elsőként kongatta meg a vészharangot, felidézte, hogy több százezer élet ment tönkre, kis- és középvállalkozások tízezrei mentek csődbe. A lap szerint "ebből a pénzügyi és emberi katasztrófából Magyarország még mindig nem állt talpra": a PSZÁF adatai szerint a gazdaságban továbbra is 560 ezer devizahitel van, s 150 ezer háztartásban van vészhelyzet 90 napot meghaladó tartozással és elzálogosított ingatlannal, amelyből 21 ezer esetben folyik kilakoltatás. A lap megjegyezte, hogy a csata egyszerre zajlik az utcákon, ahol az eladósodott devizahitelesek rendszeresen tiltakoznak, valamint a bíróságokon, ahol 2500 ügyet vizsgálnak. 

"Mindez csak választási fogás"

A "populista Orbán Viktor szerint - mint írta a lap - az igazságszolgáltatásnak az emberek oldalára kell állnia a bankok helyett", s megválasztása óta a miniszterelnök megpróbálja a 80 százalékában külföldi tulajdonú intézményeket rákényszeríteni arra, hogy átvállalják a terhek egy részét. Megtiltotta a devizahitelezést, ami miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított.

A Libération ismertette a végtörlesztés és az árfolyamgát lehetőségét is, amelyek Ablonczy Bálint szerint néhány éve még elképzelhetetlennek voltak, miután az előző kormány azt hirdette, hogy a piacok és a bankok jó dolog, az állam viszont rossz.

Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője szerint viszont "mindez csak választási fogás": Orbán az adósság leküzdését a nemzeti szuverenitás kérdésévé és politikai harccá tette, s nem akarja a választótáborának alapját jelentő középosztályt veszni hagyni.