szerző:
Folk György

Két amerikai államban 2014 januárjától már nem csupán orvosi céllal vásárolhatnak felnőttek legálisan marihuánát. Ha a példa ragadós lesz más államokban is, az a legális fűbiznisz robbanásszerű növekedését hozhatja. A piaci szereplők mindenesetre már mozgolódnak. Helyszíni riport Coloradóból.

Gluténmentes és hasisos sütemény, THC-t és más kannabinoidokat (a marihuána aktív hatóanyagait) tartalmazó kivonatok elektronikus jointban, marihuánás müzliszeletek és kenderes-cukormentes bioitalok széles választéka köszönti az átlagos amerikai marihuánapatika vevőit. A duplaajtós beengedőrendszer, a szigorú biztonsági előírások és a készítmények helyben fogyasztásának teljes tilalma mellett reggel nyolc és este hét között átlagosan 40-60 páciens tér be ide – meséli a coloradói Denver Relief boltvezetője, Andy Betts, aki szükség esetén tanácsadással is segíti a bőség zavara miatt bizonytalan vásárlókat. A vevők életkora 18 és 80 év között mozog, vannak közöttük, akik minden nap fogyasztanak füvet orvosi panaszaik miatt – legyen szó Crohn-betegségről, zöldhályogról, alvászavarról, epilepsziáról vagy kemoterápiás kezelés utóhatásainak enyhítéséről.

Ez év végéig csak ők az igazoltan beteg, orvosi marihuánakártyával ellátott páciensek léphettek be az Egyesült Államok húsz államában működő fűpatikákba. 2014 januárjától azonban két államban – Coloradóban és Washingtonban – bármelyik 21 évesnél idősebb felnőtt besétálhat a több száz marihuánabolt bármelyikébe, hogy ott szabadon vegyen magának egy uncia (28 gramm) kannabisz-származékot. A nem orvosi céllal vásárlókat ugyan külön pultnál, külön kasszával – és magasabb árakat felszámítva – kell kiszolgálni, de a lehetőség megszületett: a jövő évtől az Egyesült Államok bizonyos vidékein már nem kell kétes kinézetű dílerekkel üzletelniük a marihuánafogyasztóknak.
Persze aki járt már valaha holland coffeeshopban, igencsak csodálkozni fog a tengerentúli fűboltokon: ott ugyanis szó sincs olyan kocsmaszerű közösségi fogyasztásról, mint amilyet például Amszterdamban tapasztal az ember. „Egyrészt az amerikai társadalom sem nyitott még rá, másrészt az orvostudomány felől érkező legalizáció a hollandnál jóval professzionálisabb szabályozást, termesztést és forgalmazást hozott magával” – mutat rá a különbségek okára Frederick Polack, a holland legalizációs mozgalom egyik úttörője.

Füstös fűkocsmák helyett az Egyesült Államokban patikatisztaságú boltok várják a betérőket, ráadásul a teljes tiltás orvosi szempontból történő megkérdőjelezésének köszönhetően a tengerentúlon az európainál jóval egészségtudatosabb úton haladnak a legalizálásban. Furcsa tekintettel méregetik például az ottani fűszívók a dohánnyal kevert jointot; ők jellemzően tisztán pipából, vízipipából – úgynevezett bongból – vagy legújabban az e-cigarettára hajazó e-jointokból és vaporizátorokból fogyasztják kedvenc tudatmódosítójukat.

A tiltás a bűnözés finanszírozása?

 „Amit ma gondolunk a kannabiszról és fogyasztóiról, az maga a stigma. A lusta, passzív fűszívó imázsát a hatalom erőlteti az emberekre. A fűszívók többsége nem a társadalom peremére szorult munkanélküli junkie” – véli Regina Nelson, a növény gyógyászati célú kutatását és használatát segítő Cannabis Patient Network Institute szakértője, akit a drogpolitikai reform legnagyobb világkonferenciáján értünk utol a coloradói Denverben.

©

Arra, hogy az Egyesült Államokban nem csak a haladó értelmiség pártolja a fűszívás büntethetőségének eltörlését, illetve a marihuána dohánytermékekhez vagy alkoholhoz hasonló szigorúsággal szabályozott előállítását és kereskedelemét, jó példa a Gallup közvélemény-kutató októberi felmérése. Ebben ugyanis – először az USA történetében – többségbe kerültek a marihuána legalizálását támogató polgárok, miután egy év alatt tíz százalékkal 58 százalékra nőtt az arányuk.

A denveri konferenciát szervező Drug Policy Alliance elnöke, Ethan Nadelmann úgy véli, nem elég csak dekriminalizálni a fűfogyasztást, a cél a világszintű legalizáció. Az érvek triviálisak: amíg nem lesz legális a fűkereskedelem, addig a marihuána feketekereskedelme a globális terrorizmust, a maffiát és általában a bűnözést finanszírozza. A Drug Policy Alliance a szülőknek üzenve rámutat: bármennyire furcsán hangzik is, a legalizáció gyermekeink biztonságát is szolgálja. Mert vajon mi óvja meg őket jobban a kábítószerekkel szemben – érvelnek –, ha az ellenőrzött minőségű kenderszármazékokhoz szabályozott keretek között csak felnőttek férhetnek hozzá boltokban, vagy ha a kérdéses minőségű anyagot a feketepiacon bárki beszerezheti, az illegalitás extra kockázatát beárazó dílerek és bűnszervezetek erősítésével?

A fogyasztók által a bűnbandáknak nyújtott anyagi támogatás egyáltalán nem aprópénz. Az ENSZ 2003-as átfogó számítása szerint a globális drog-kiskereskedelem éves forgalma 320 milliárd dollár volt, vagyis a világ akkori GDP-jének 1 százaléka, amiből a marihuána forgalma meghaladta a kokain és a heroin összesített forgalmát. Az Európai Unió kannabiszpiacának éves forgalma konzervatív számítások szerint 7-10 milliárd euróra, míg a szélesebb körben elfogadott számok alapján valahol 15 és 35 milliárd euró közöttire tehető 2010-es számítások alapján.

A 32 éve dúló amerikai drogháború több mint ezermilliárd dollárjába került az Egyesült Államoknak, és fűfogyasztó polgárok millióinak tette tönkre az életét. Az ország börtönei tele vannak alkalmi droghasználókkal, és az utóbbi negyed évszázadban a drogletartóztatások száma is megtriplázódott. Ráadásul ötből több mint négy esetben sima kábítószer-birtoklás volt a vád, míg az esetek majdnem fele marihuána birtoklásával volt összefüggésben. Az igazi kudarc azonban az, hogy a milliónyi letartóztatott fogyasztó ellenére az Egyesült Államokban a függők és túladagolások száma soha nem látott magasságokban van.

Drogháborús élharcosból reformer

A többek között a fenti tényekkel is szembesített Colorado és Washington állam szavazói végül 2012-ben az enyhítés, azaz a büntetésre épülő tiltás ellen szavaztak. A lapunknak nyilatkozó, kannabisszal foglalkozó üzletemberek szerint az alapvetően marihuánaellenes voksolók tömegeit elsősorban a szigorú szabályozásra és adóztatásra alapozott modell állította a legalizáció mellé.

A két állam törekvése szembetalálta magát az amerikai szövetségi drogtilalommal, amely a kenderszármazékokat továbbra is a rendkívül veszélyes és tiltott szerek között szerepelteti. Mivel azonban ezt a nézetet az orvostudomány nem támasztja alá, Eric Holder amerikai főügyész hosszú huzavona után idén augusztusban bejelentette: nem célravezető, hogy a drogfogyasztókat tömegesen citálják az igazságszolgáltatás elé, ezért a szövetségi vezetés nem fog szembemenni a reformer államokkal.

Paradox módon tehát az a helyzet alakult ki, hogy annak az Egyesült Államoknak a két állama nyújthat példát a világnak átfogó marihuánaszabályozási reformról, amelyet évtizedeken át a drogháború élharcosaként ismertünk. A legalizációs mintaként idézett Hollandiában ugyanis a közvélekedés dacára valójában nem legális a marihuána: mindössze annak kiskereskedelmi forgalmazását engedélyezik és adóztatják, ezzel szemben a kenderszármazékok termelése, nagykereskedelmi forgalmazása nem szabályozott. Magyarán a fű a boltokból a fogyasztók révén legálisan távozik ugyan, de az oda vezető útja bizonytalan.

A két amerikai állam ezzel szemben olyan szabályozást készített elő, amely magába foglalja a fű korlátozott termesztését, feldolgozását, boltokba juttatását és kiskereskedelmi forgalmát. Ez pedig legális vállalkozások és a befektetői tőke piacra lépését is lehetővé teszi.

A kapitalizmus mindent megold?

A legalizáláson túl további piaci szabályozó döntések is születtek a reformer államokban: egy idén novemberben elfogadott coloradói javaslat alapján 2014-től 15 százalékos fogyasztási adót és 10 százalékos kiskereskedelmi adót vetnek ki a fűpatikákban árult termékekre. Eszerint egyrészt az orvosi célra használt marihuána adója alacsonyabb lesz a rekreációs célúnál, másrészt az adó mértéke helyenként is változhat: Denver városában például plusz 3,5 százalékos helyi kiskereskedelmi különadót vetnek ki a rekreációs célra használt fűre.

©

Emiatt egyesek – például a marihuánareformért harcoló NORML nevű szervezet – nem elégedettek a szabályozással, szerintük túlzásba esett a coloradói kormány. Az NORML helyi részlegének vezetője, Rachel Gillette úgy véli, az állam hatóságai nem tartották be azt az ígéretüket, hogy az alkoholhoz hasonlóan adóztatják majd a füvet is. A megszavazott törvény szerinte jobban hasonlít a plutóniumkereskedelem szabályozásához, és „olyan, mint egy bűnüldözési pénzpumpa”. A reform sikere miatt aggódók azért is tartanak a magas adóktól, nehogy továbbra is a feketén termesztett és árult fű vásárlására ösztönözzék a fogyasztókat.

Colorado állam mindenesetre összességében évi 40 millió dollár adóbevételt remél a reformtól; a pénzt elsősorban az oktatási rendszer finanszírozására költik, de a tervek szerint jut belőle a hatékonyabb bűnüldözésre is.

Csak idő kérdése a marihuána legalizálásának átterjedése a többi amerikai szövetségi államra – mondta Kris Krane, a marihuána szabályozási környezetének kialakításával foglalkozó 4 Front Advisers tanácsadó cég szakértője, aki szerint a szabályozott keretek, az adóztatás, a kisebb társadalmi kockázat és a büntetés alapú megközelítés költségessége mind ebbe az irányba mutat. Arra a kérdésre, nem lesz-e negatív következménye a reformer államokban beinduló „fűturizmusnak”, kifejtette: szerinte ez éppen arra fogja sarkallni a szomszédos államokat, majd fokozatosan a többieket is, hogy szabályozott mederbe tereljék a fűkérdést, és saját büdzséjükbe is becsatornázzák az új adóbevételeket.

Minőség helyi vállalkozásoktól

A dohányipari multikhoz hasonló óriásvállalatok kiemelkedésétől a coloradói kannabiszpiacon egyelőre nem kell tartani. Ezt Krane szerint egyrészt a szövetségi fűtilalom sem teszi lehetővé, másrészt például Colorado állam úgy alkotta meg törvényét, hogy kezdetben csak az orvosi fűboltok licensztulajdonosai árulhatnak kannabisztermékeket (utóbbinak az az oka, hogy a tulajok sokat fizettek az engedélyekért, s még többet küzdöttek a hatóságokkal).

A terep tehát egyelőre – legalábbis más reformer államok megjelenéséig – a helyi kistermelőké, amit Andy Betts, a Denver Relief fűpatika vezetője szerint az is segít, hogy a boltok csak a Coloradóban termelt füvet és az abból készült termékeket árusíthatják. Bettsék vállalkozásuk észak-denveri terelőbázisán két növénynevelő teremben 35 napos ciklusokban „aratnak” – vagyis minden hónapban érkezik friss áru a patikába. Erre szükség is van ahhoz, hogy a kínált 35 féle nemesített kannabiszfajtából egyszerre lehetőleg minél több legyen készleten.

A vevők és páciensek véleménye kiemelten fontos – vallja Betts, ezért is kérik vásárlóikat termékeik véleményezésére. A termesztők többek között arra kíváncsiak, mit éreznek vásárlóik a fogyasztás után negyed-, fél és háromnegyed órával – az így nyert információkat aztán statisztikai szoftverekkel dolgozzák fel. A törődés kifizetődőnek látszik, hiszen a Denver Relief olyan, a Cannabis Kupán győztes nemesítéssel is büszkélkedhet, mint például a sikerterméküknek számító Bio Diesel. A jövő ez alapján olyan kannabiszkultúra szárba szökkenését ígéri, amelynek a borkultúrához hasonlóan meglesznek a maga sommelier-i.

Jönnek az öltönyös fűkereskedők
Öltönyös és névtáblás üzletemberek, sorban állás a büféebédért, hatszáz dolláros részvétei díj – a Seattle-ben rendezett 2. Nemzeti Üzleti Kannabiszkonferencia novemberi ülésének látogatóit ugyanaz a kép fogadta, mint bármely más konferencia vendégeit. Az eseményen, a fűtermesztés és –kereskedelem részterületeire szakosodott vállalatok képviselőinek sokasága jött össze. A fűpatikák biztonsági rendszereitől és a hidrokultúrás megoldásoktól kezdve a természetes fényváltozást imitáló beltéri kannabiszlámpákon át a bolti elszámolási megoldásokig számtalan részterület képviselője megjelent. A Medical Marijuana Business Daily szerkesztője, Chris Walsh szerint a konferencia száz százalékban az üzletről szólt, amelynek robbanásszerű növekedését jósolják a legkevésbé optimista piaci szereplők is. Szerintük az igazi különbség a három évvel ezelőttihez képest abban áll, hogy akkor szinte senki sem akart a szektorban befektetőként megjelenni. Ezzel szemben ma már komoly kockázatitőke-befektetők állnak sorban azért, hogy a Washington és Colorado példáját várhatóan követő új reformer államokban a fűiparba fektessenek. Ez kevéssé meglepő, ha az ArcView Group friss várakozásait nézzük: a fűipari elemzőcég szerint idén 64 százalékkal nő az amerikai piac, és öt éven belül 10 milliárd dolláros üzletté nőhet.


A cikk a HVG Business 2013/04. számában jelent meg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
GPS-ként mutat rá a rejtőzködő rákos sejtekre egy forradalminak ígérkező új módszer

GPS-ként mutat rá a rejtőzködő rákos sejtekre egy forradalminak ígérkező új módszer

Orbán talán senkit sem akart befolyásolni erkölcsi aggályaival

Orbán talán senkit sem akart befolyásolni erkölcsi aggályaival

Fejbe rúgott egy alvó fiút egy felügyelő a nagykanizsai javítóintézetben

Fejbe rúgott egy alvó fiút egy felügyelő a nagykanizsai javítóintézetben

Megszületett a megállapodás a Brexitről

Megszületett a megállapodás a Brexitről

Szomorú szappanopera lett az uniós bővítésből

Szomorú szappanopera lett az uniós bővítésből

Tömegbaleset után kilométeres dugó az M3-ason

Tömegbaleset után kilométeres dugó az M3-ason