Aggodalmának adott hangot kedden Brüsszelben Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár amiatt, hogy Oroszország nagy létszámú katonai erőt vont össze az ukrán határ közelében. Elmondta, hogy a NATO konzultációkat folytat Ukrajnával az együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A főtitkár egyúttal valamennyi szövetséges tagállamot biztosított arról, hogy a katonai szervezet felkészült a hatékony kollektív védelemre. Az erről szóló terveket szükség esetére kidolgozták – tette hozzá. 

Az előző napokban főként az Oroszországgal közvetlenül szomszédos balti államok tettek aggódó nyilatkozatokat az orosz katonai fenyegetésnek a viszonylagos földrajzi közelségben történt valóra váltása, az Ukrajnához tartozó Krím félsziget orosz megszállása és bekebelezése láttán.

Ukrajnáról – miként Grúziáról is – az atlanti szövetség már a 2008-as bukaresti csúcstalálkozón kinyilvánította, hogy NATO-tag lesz, amint teljesíti a tagsági kritériumokat. Később azonban Viktor Janukovics ukrán elnök letett a NATO-tagság célkitűzéséről, amit az észak-atlanti szervezet gyakorlatias módon tudomásul vett, és ettől a deklarált irányváltástól függetlenül szoros katonai együttműködést, jó szakmai kapcsolatokat alakított ki Ukrajnával. Janukovics február végi bukása után jóval nyugatbarátabb kormányzat került hatalomra Kijevben. Arról azonban továbbra sincs szó, hogy újból napirendre kerülne az ukrán NATO-csatlakozás ügye. 

Rasmussennel Milo Djukanovic montenegrói kormányfő is tárgyalt, ő azt mondta, reméli, hogy országa meghívást kap a NATO-ba az észak-atlanti szövetség szeptember elején tartandó walesi csúcstalálkozóján. A NATO egyelőre nem döntötte el, hogy "bővítési csúcs" lesz-e a szeptemberi. Számos tagország úgy véli, hogy a Nyugat-Balkán még nem NATO-tag országai közül az arra felkészülteket meg kell hívni a szövetségbe, de legalábbis valamilyen kézzelfogható módon tovább kell lépni a mindmáig hangoztatott retorikán, amely csupán arról szól, hogy "a NATO ajtaja továbbra is nyitva áll a feltételeket teljesíteni akaró és teljesíteni képes európai országok előtt". 

Széles körben osztott nézet, hogy erre Montenegrónak van a legnagyobb esélye. Macedónia is felkészült ugyan, ám Görögországgal makacsul fennálló névvitája akadályozza integrációját az európai, illetve transzatlanti intézményekbe. Bosznia-Hercegovina eddig nyújtott teljesítménye, a megvalósított reformok üteme ugyanakkor kiábrándító módon elmarad a várakozásoktól, és a belátható jövőben nem várható, hogy felkínálják számára a NATO-tagságot.