A szakszervezet kedd este tárta fel a sajtónak, hogy az ebolás beteget kezelő ápolók napokon át megfelelő védőöltözet nélkül dolgoztak, a járvány terjedésének megállítását szolgáló előírások pedig meglehetősen lazák voltak. 

A nővérek azt mondták, hogy a betegtől laboratóriumi elemzésre vett testnedvmintákat csőpostával küldték elemzésre, ami azzal fenyegethet, hogy megfertőződik a labor egész postarendszere.

A panaszos ápolónők számát és nevét a szakszervezet igazgatója, RoseAnn DeMoro nem hozta nyilvánosságra. A beteggel, Eric Duncannel - aki október 8-án halt meg - a kórház személyzetéből 76-an voltak közvetlen kapcsolatban. Egy ápolónőről már bebizonyosodott, hogy megfertőződött az ebolavírussal, neki jó az állapota.

Wendell Watson, a kórház egyik szóvivője azt állítja, hogy a gyógyintézet nem kapott az ápolónők állításaihoz hasonló panaszokat, pedig van névtelen bejelentésekre fenntartott telefonszolgálata.

Az ápolónők azt állítják, hogy az ebolás beteget órákon át nem különítették el a sürgősségi osztályon, és emiatt hét ember fertőzésveszélynek volt kitéve. A nővérek szerint azokat a betegeket, akik Duncantől esetleg elkaphatták a vírust, csak egy napra különítették el, utána olyan kórtermekbe vitték, amelyekben más betegek is voltak.

A fertőzésveszélyt fokozta, hogy Duncan ápolói más betegeket is kezeltek, és bár a kórház tartott eligazítást a személyzetnek az eboláról és a betegség megállításának módjairól, de nem sokkal alaposabbat egy szokványos szemináriumnál - mondták a nővérek.

Hozzátették, hogy a kórházi ebolás előírások állandóan változtak, de nem kötelezték a személyzetet az újabbak betartására, hanem hagyták, hogy a kedvük szerintihez igazodjanak. Ez történt például a lábbelikre felhúzandó és használat után megsemmisítendő védőzacskókkal. Egy orvos csupán megfontolandónak javasolta használatukat, így ki-ki belátása szerint hordta vagy sem.

Az ápolónők a teljesség kedvéért megjegyezték, ekkor még nem volt bizonyos, hogy a beteg ebolás, csak a gyanú merült fel, mindazonáltal mindenki úgy védekezett a beteg fertőző váladékai ellen, ahogy tudott, és azzal ami éppen a keze ügyébe került. 

A panaszosok egyike azt is tudatta a szakszervezettel, hogy pár nappal később már javult a biztonság, tripla rétegű kesztyűkben és lábbelikben, gázmaszkokban és megfelelő védőruhákban léptek az elkülönített beteg szobájába. 

Deborah Burger, a szakszervezet képviselője a sajtótájékoztatón azt állította, hogy a dallasi kórház személyzetének több tagja még egy héttel a haláleset után sem rendelkezik megfelelő felszereléssel. 

"A kórház menedzserei biztosították ugyan az ápolókat arról, hogy már megrendelték ezeket az eszközöket, ám azok még mindig nem érkeztek meg" - mondta Burger. Hozzátette: az ápolónők azt mondták, a kórház - elbocsátás terhe mellett - megtiltotta, hogy alkalmazottai nyilatkozzanak a sajtónak.

A Texasi Presbiteriánus Kórház nővérei egyébként nem tagjai semmilyen szakszervezetnek, így az amerikai ápolónők országos szakszervezetének sem.