A South China Morning Post című helyi lap online beszámolója szerint a rendezők 135 ezerre tették a résztvevők számát, míg a rendőrség azt állította, hogy 46 600-an voltak a felvonuláson, illetve a hagyományos, Viktória parki megemlékezésen. A fehérbe vagy feketébe öltözött emberek betöltötték a park hat futballpályáját, amelyeken becslések szerint összesen csaknem 42 ezer ember fér el. Eddig a legnagyobb létszámú megemlékezést tavaly tartották, amikor - szintén becslések szerint - 180 ezren mentek el. A 7 milliós városban egyébként több helyen is voltak megemlékezések beszédekkel, felvonulásokkal.

Az 1989-es diáklázadás véres felszámolásának évfordulóján nem csak az akkori pekingi hatalom egykori brutalitását ítélték el a hongkongi fiatalok, de beszédeikben szóba hozták a kínai különleges közigazgatási övezet választási reformjával kapcsolatos aggályaikat is, kifogásolva annak korlátozottságát. Négy egyetem diákszervezeteinek képviselői elégették a hongkongi alaptörvény egy példányát is.

Az esemény fő színpadának kivetítőin a résztvevők felvételről megnézhették az egykori diákvezetők üzenetét, amelyek a tavalyi "esernyős forradalomként" elhíresült Foglald el központot! mozgalomra is utaltak. A sárga esernyőt mint szimbólumot a rendezők nagy méretben meg is jelenítették a színpad hátterében.

"A virrasztás során nem gyűjtenek alapítványok, nem árulunk emléktárgyakat, mert ez nem egy karnevál. Nem éneklünk együtt dalokat… nem kérjük, hogy tapsoljatok. … Azért jöttünk, hogy emlékezzünk" - mondta köszöntőjében az esemény házigazdája. A nyitóbeszédet követően egyperces néma csenddel emlékeztek a 26 évvel korábban elhunytakra.

Kína szárazföldi részében az idén is csendesen, talán a szokottnál is csendesebben telt el június negyedike. A "hat, négy" napján, ahogyan a dátumra utalóan az eseményt itt elnevezték, a Peking központjában lévő Tienanmen téren a szokásos kép fogadta az arra járót: a mozgásban lévő, fényképezkedő tömeg. Bár bizonyosra is vehető, hogy a szokásosnál több volt a civil ruhás biztonsági ember. A kínai média hallgatott az 1989-es történésekről. 

Huszonhat évvel ezelőtt hat héten át tartó békés tüntetés után döntött a kínai vezetés úgy, hogy katonákkal oszlatja szét a téren sátrakat vert több ezres tömeget, többségükben egyetemi diákokat, akik - résztvevők, szemtanúk elmondása szerint - demokratikus reformokat, a korrupció elleni fellépést és nem a kommunista párt hatalmának megdöntését, vagy a kormány leváltását követelték.

Június 3-án éjszaka és 4-én többségükben vidékről a fővárosba vezényelt katonák és harckocsik jelentek meg, s a térről kiszorították az embereket. A diákok buszokat borítottak és gyújtottak fel, Molotov-koktélokkal támadtak üldözőikre. A kiskatonák éles fegyverekkel lőttek emberekre és vaktában minden mozgó célpontra.

A mintegy két évtizeden át állítottakkal szemben a WikiLeaks kiszivárogtató portál által 2011-ben nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai sürgönyökből, a helyszínen tartózkodó diplomaták és riporterek visszaemlékezéseiből kiderült, magán a Tienanmen téren nem volt vérengzés, a tüntetőket a katonák a diákok ellen indított hajtóvadászat során a város más, külső részein lőtték le.

A leszámolásnak józan becslések szerint több száz diák esett áldozatul; hivatalos adatokat sosem közöltek. Több katona is életét vesztette, voltak, akiket halálra vertek, felgyújtottak, vagy felakasztottak. Kína történelmének e sötét fejezetére már a mai negyven év körüliek közül is kevesen emlékeznek. A valamilyen módon érintettek és a közvélemény egy része azonban számon tartja június negyedikét és arra számít, hogy a politikai vezetés egy napon átértékeli az eseményeket.