​Két nappal a képviselőház után a szenátus is megszavazta, hogy az igazságügyi miniszter indoklás nélkül, a bírák megkérdezése nélkül leválthassa bármely bíróság elnökét, és tetszése szerint újat nevezzen ki. Ez korlátlan tisztogatást tesz lehetővé. Egy másik törvény átalakítja az Országos Bírói Tanácsot, amely egyedül jogosult javaslatot tenni az államfőnek bírák kinevezésére, felmentésére és előléptetésére. Ennek a testületnek a többségét eddig a bírói kar által választott tagok alkották, a politikusok – például a parlament és a kormány képviselői – kisebbségben voltak. Ezentúl a Tanácsban ülő bírákat a képviselőház választja, jelölteket pedig néhány szakmai szervezeten kívül bármely húsz bíróból álló csoport is javasolhat, ideértve a bírói címmel rendelkező, de az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó jogászokat. A döntések ráadásul csak akkor lesznek érvényesek, ha azokat a bíró tagok mellett a továbbra is ott ülő politikai delegáltak többsége is támogatja. Mindebből az következik, hogy a testület függetlensége megszűnik, politikai döntéssé válik, hogy kiből lehet bíró és ki kerülhet magasabb beosztásba.
​Mivel az alkotmány előírja, hogy az Országos Bírói Tanács megbízása négy évre szól, és a jelenlegi mandátum még nem járt le, még a kormánypártot általában szó nélkül kiszolgáló Andrzej Duda köztársasági elnöknek is aggályai támadtak. De a már 2016-ban szétvert és függetlenségétől megfosztott Alkotmánybíróság még időben eloszlatta ezeket az aggályokat, így az államfő bizonyára aláírja a szombat éjjel 2 órakor megszavazott törvényt.
​Eközben szerda este megjelent egy újabb – nálunk is ismert szokás szerint egyéni képviselői indítványként beadott – törvényjavaslat, amelyről már a jövő héten akarnak dönteni, és amely felszámolja a jelenlegi Legfelső Bíróságot. Minden bíráját nyugállományba küldi, kivéve azt a néhányat, akit az igazságügyi miniszter átmenetileg megbíz, hogy maradjon, vagy akiket alsóbb bíróságokról odahelyez. Az új LB végleges tagjait pedig már az átalakított Országos Bírói Tanács jelölheti az államfő számára, tehát oda csak a kormánynak megfelelő bírák kerülhetnek majd be.

AFP / NurPhoto / Artur Widak

​A konfliktus régóta érett, mert a 2015 ősze óta egyedül kormányzó jobboldali Jog és Igazságosság pártnak csak a független bíróságok állták útját, amikor egyre inkább ki akarta terjeszteni a végrehajtó hatalom hatáskörét. Nemrég például a köztársasági elnök, a kormány és a parlamenti többség egyaránt megtagadta egy legfelső bírósági ítélet elismerését.

http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag  Ez arról szólt, hogy az államfőnek nem lett volna joga egy büntetőügy jogerős lezárása előtt kegyelmet adni egy első fokon hatalmi visszaélésért börtönre ítélt politikusnak. De megtette, ezért ezt az elítéltet kinevezhették a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterré, és ma is az.

​A kormány szerint a bíróságok rosszul működnek, elvesztették a tömegek bizalmát, a bírák pedig a függetlenségükre hivatkozva a néptől elszakadt elit kaszttá váltak. Egyes méltatlanul viselkedő, sőt néha bűncselekményekkel is gyanúsított bírák pedig a közeg ellenállása miatt nem kapják meg a nekik járó büntetést. Ezen kell változtatni, a nép által választott parlament a legalkalmasabb a bírói kar megújítására. A kormánypárt elnöke, az országot alkotmányos megbízatás nélkül, de ténylegesen irányító Jaroslaw Kaczynski a Legfelső Bíróságot 28 évvel a rendszerváltozás után „a kommunista rendszer utolsó megmaradt bástyájának” nevezte, amellyel le kell számolni, miközben értelemszerűen alig van már ott valaki, aki érdemi szerepet játszott volna 1989 előtt, és őket is átvilágították annak idején.

​Az ellenzék hevesen tiltakozik, mert a most hozott törvények és a hamarosan várható továbbiak az alkotmányos rendszer felrúgását jelentik (alkotmánymódosítás nélkül, mert ahhoz nincs elég szavazata a kormánypártnak), felszámolják a független igazságszolgáltatást. Tömegtüntetések is várhatóak, de ezek nem változtathatnak azon, hogy az új jogszabályok hatályba fognak lépni. Bizonyosan lesz ehhez szava az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, valamint az Európa Tanács Velencei Bizottságának is, de a lengyel vezetők minden külső bírálatot sértődötten visszautasítanak és illetéktelen beavatkozásnak tartanak. Úgy gondolják, hogy ha őket demokratikusan választották meg – ami igaz –, akkor bármit megtehetnek. Tehát a demokratikus rendszer szétverésére is jogot kaptak a néptől.
 
 
​Domány András