Váratlanul gyökeresen megváltozott a politikai környezet az évek óta súlyos gazdasági és politikai válságban vergődő Venezuelában: az USA, majd Washingtont követve egy sor állam a parlament ellenzéki elnökét, Juan Guaidót ismerte el az olajban gazdag latin-amerikai állam legitim vezetőjének. Az országot romba döntő hivatalos államfő, Nicolás Maduro nem hátrál, s a döntő szerepet játszó hadsereg is a szocialista politikus mögött áll. Legalábbis egyelőre.

Ellenzéki tüntetők éltetik Juan Guaidót, a venezuelai ellenzéki többségű parlament elnökét

MTI / EPA / Fernando Llano

Az első bombát a 35 éves Guaidó dobta le, a korábban szinte ismeretlen ellenzéki politikus – a törvényhozás elnöke – Caracasban bejelentette: Venezuela ügyvezető államfőjévé nyilvánítja magát, s miután átvette a tisztséget, megkezdi az előrehozott választások előkészítését. Az eredetileg mérnök végzettségű Guaidó valószínűleg a bejelentés előtt konzultált a legfontosabb országokkal, erre utal, hogy Donald Trump amerikai elnök feltűnő gyorsasággal – néhány perccel a caracasi bejelentés után – máris közölte, elismeri az ellenzéki vezetőt Venezuela ügyvezető államfőjének. Az USA-t rövid időn belül követte Brazília, Kolumbia, Peru, Chile, valamint Kanada is, s az Amerikai Államok Szervezete is Guaidót tartja az ország törvényes vezetőjének. 

Tüntetők által felgyújtott autó ég a nemzeti gárdisták egyik laktanyája közelében Caracasban 2019. január 21-én

MTI / EPA / Miguel Gutiérrez

Miközben a venezuelai válságban leginkább érintett környékbeli országok Guaidó mögé álltak, Caracasban és több városban az ellenzékiek ismét tüntetni kezdtek, s a buszvezetőből államfővé avanzsált Maduro lemondását követelik. A kormány számára aggasztó jel, hogy tüntetések robbantak ki két olyan caracasi munkásnegyedben is, amelyek korábban szilárdan az államfő mögött álltak.

Bár a Guaidó felszólította a hadsereget, hogy hátráljon ki Maduro mögül, s álljon át, a fegyveres erők egyelőre kitartanak az államfő mellett. Igaz, a hadsereg is megosztottnak tűnik, erre utal, hogy a hét elején az egyik caracasi alakulat fellázadt Maduro ellen.

Annak ellenére kitart a hadsereg, hogy az olajban gazdag Venezuela az utóbbi években szabadesésben zuhant válságba: az olajtermelés a napi 3,4 millió hordóról 2018-ra 1,2 millióra csökkent, az infláció kezelhetetlenné vált, s miközben a 23 milliós lakosságból már legalább hárommillióan elmenekültek, terjed az éhezés, egyre gyakoribbak az áramkimaradások, s korábban legyőzöttnek számító járványos betegségek sújtják a gyermekeket. Az infláció tavaly novemberben már elérte az éves 1,3 millió százalékot, ám továbbra is gyorsul a pénzromlás üteme: jelenleg átlagosan 19 naponként duplázódnak meg az árak.

Az elemzők szerint a tavalyi 18 százalékos GDP-csökkenés az idén is folytatódik, s a pénzromlás üteme az év végére elérheti a tízmillió százalékot. A helyzet 2014-ben kezdett el rohamosan romlani, amikor a költségvetési bevételek több mint 90 százalékát kitevő olaj világpiaci ára összeomlott, a büdzsé bevételi oldala is bezuhant.

Hatévnyi ámokfutás

Maduro 2013-ban vette át a hatalmat, miután az őt utódjának kiszemelő Hugo Chávez meghalt. A botcsinálta politikus január első napjaiban kezdte meg második elnöki mandátumát, ám egyértelműnek tűnik, hogy a győzelmet hozó választást elcsalta.

Nicolas Maduro

AFP / Raul Arboleda

Maduro egyben mindent elkövetett, hogy ellehetetlenítse az ellenzéket: 2016 októberében az államfőt kiszolgáló tagok szavazatával a legfelső bíróság elvette a parlament azon jogát, hogy beleszóljon a gazdaság ügyeibe, majd 2017 márciusában feloszlatta a parlamentet. Bár a komoly nemzetközi tiltakozás hatására ezt a döntést visszavonta, azért gondoskodott arról, hogy még inkább megnyirbálják a parlament jogköreit.

Maduro egyelőre nem hátrál, s amikor Trump közölte, hogy az USA az ellenzéket ismeri el legitim hatalomnak és Washington támogatni fogja Guaidót és szövetségeseit, az államfő azonnal megszakította az USA-hoz fűződő diplomáciai kapcsolatokat. Maduro szerint az USA távolról, az ellenzék távirányításával akarja kormányozni országát. „Elegen próbáltak már beleavatkozni Venezuela ügyeiben, a pokolba, nekünk is van büszkeségünk” – magyarázta döntését a venezuelai elnök. Maduro egyik szövetségese, María Iris Varela Rangel Twitter-üzenetben fenyegette meg Guaidót.

„Már előkészítettem neked a celládat és a rabruhádat. Remélem, hamar kinevezed a kormányod tagjait, hogy megtudjam, kit teszünk majd melléd, te hülye gyerek” – írta Maduro szövetségese.

A kulcs a hadsereg kezében

Elemzők szerint amíg a hadsereg kitart Maduro mellett, az ellenzéknek akkor sincs esélye a gyors győzelemre, ha az USA megszigorítja a Venezuela ellen már meghozott gazdasági és politikai szankciókat. Sokan akadnak ugyanis, akik szerint az ország gondjait elsősorban a jobboldali ellenzék, illetve a baloldali kormánnyal szemben álló szomszédok okozzák.

Az ellenzéknek arra is figyelnie kell, hogy Maduro egyszer – 2017-ben – már megmutatta, nem habozik erőszakot alkalmazni: amikor eldurvultak az ellenzéki tüntetések, több mint száz ellenzéki halt meg a nemzeti gárdával kirobbant összecsapásokban. Most is rombol az erőszak, csak szerdán 12 tüntető vesztette életét.

Ellenzékiek tüntetése Caracasban 2017. május 3-án

AFP / Federico Parra

Az újabb amerikai szankciók a venezuelai olajexportot sújthatják, az ország megcsappant termelésének még mindig közel felét szállítja ugyanis az USA-ba. A válság elmérgesedésének ugyanakkor nem lesz igazán komoly hatása a világpiaci árakra: az elemzők a mostani fordulat előtt is arra számítottak, hogy az idén tovább csökken a venezuelai termelés, s a kimaradó mennyiség pótolható más forrásokból.

Jól jön egy távoli szövetséges

Venezuela ugyanakkor számíthat távoli szövetségesére, a térségben egyre aktívabbá váló Oroszországra. Maduro legutóbb tavaly decemberben járt Moszkvában, hogy pénzügyi segítséget kérjen Vlagyimir Putyin orosz államfőtől. Putyin – az USA legnagyobb bánatára – ígért is segítséget, s Moszkva már a múltban is megértő volt Caracassal szemben: 2017-ben átütemezték azt a 3,15 milliárd dolláros hitelnek a visszafizetését, amiből Maduro orosz fegyvereket vásárolt.

Az orosz segítség azonban nincs ingyen, a Kremllel barátságban lévő orosz olajipari vállalatok egymás után kapják a jobbnál jobb üzleti lehetőségeket Venezuelában. A legjobban a Putyin közeli szövetségesének számtó Igor Szecsin vezette Rosznyefty járt, amely naponta több százezer hordónyi olajat hoz felszínre Venezuelában. Korábban úgy tűnt, hogy a venezuelaiak Kínát választják stratégiai partnerként, ám 2013-ban fordult a kocka, és a korszerű fegyvereket és politikai támogatást ajánló Moszkva lett a fő szövetséges.

Nem kizárt, hogy Trump részben azért is állt gyorsan Guaidó mögé, mert zavarja őt az oroszok venezuelai nyomulása: Washington például azt is aggasztónak találta, hogy december közepén orosz harci gépek érkeztek – egyelőre csak átmeneti jelleggel – Venezuelába.

„Két korrupt ország szórja a közpénz és korlátozza a szabadságjogokat, miközben népeik éheznek” – írta az orosz gépek érkezésének a napján Mike Pompeo amerikai külügyminiszter.