„Hát én nem ezért jöttem haza” - fakad ki Nenad, a szkopjei taxisofőr. Jó angolsága nem véletlen: operatőrként végzett a szkopjei film intézetben, majd öt éven át Amerikában dolgozott. „Amikor láttam, hogy Gruevszkinek annyi, hazajöttem, hátha tényleg jobb lesz. De minden maradt a régiben. Csak most már az ország nevét is elvesztettük. Észak-Macedónia, ki hallott még ilyet.”

A szkopjei egyetem politológia tanszékének két fiatal tanára, Ivan Damjanovszki és Zoran Necsev bólogatnak, ahogy elmesélem, mit hallottam a repülőtérről a központba taxizva. „Az alkotmány módosítása, és ezen belül az ország nevének a megváltozása az a béka, amit a macedónoknak le kell nyelniük, ha tovább akarnak lépni” - mondja Necsev, utalva arra, hogy Görögország eddig az ország neve miatt vétózta meg Macedónia felvételét a NATO-ba, illetve az EU-csatlakozási folyamat megkezdését. „De az is érthető, ha sokaknak fáj a névcsere. A társadalom megosztott” - folytatja, majd megismertet két frissen keletkezett macedón szóval: a „firomec” olyan macedónt jelent, aki ragaszkodik az ország jelenlegi nevéhez (FYROM, Former Yugoslav Republic of Macedonia, amit persze a macedónok csak Macedóniának neveznek), a „szevergyán” pedig olyat, akinek tetszik az új név is, az Észak-Macedónia (a szever, „észak” szóból) – amennyiben a névcsere tényleg zöld utat jelent az euroatlanti integrációhoz.

A Macedón Köztársaság feliratot Észak-macedón Köztársaságra cserélik le a macedón-görög határon, Gevgelijánál 2019. február 13-án.

MTI / EPA / Georgi Licovszki

A témában tavaly szeptember 30-án tartottak népszavazást, és bár a „szevergyánok” 94 százalékot szereztek, a részvétel még a 37 százalékot sem érte el, így a népszavazás érvénytelen lett. A kormányzó pártok a névcserére szavazást támogatták, az ellenzék viszont bojkottra szólított fel – sikeresen. Az eredménynek nem volt különösebb jelentősége, mert a népszavazás eleve nem volt ügydöntő jellegű, de jelezte, hogy még az egyébként vágyott EU-csatlakozás ígérete ellenére sem könnyű a szevergyánok helyzete. A parlamentben az alkotmánymódosításhoz kétharmados többségre volt szükség, a kormánykoalíció pártjai pedig alig több mint a mandátumok felét birtokolják.

Zoran Zaev macedón miniszterelnök a szkopjei parlament üléstermében 2019. január 11-én, miután a törvényhozók megszavazták az ország nevének megváltoztatásáról szóló alkotmánymódosítást

MTI / EPA / Georgi Licovszki

Az idén január 11-i parlamenti szavazásra aztán a kormányzó szocialisták mindent bevetettek, és több ellenzéki képviselő szavazatával áttolták az alkotmánymódosítást. Arra, hogy egy ilyen fontos kérdésben hogyan tud a kormánypárt ellenzéki honatyákat is maga mellé állítani, a hagyományos balkáni politizálásban érdemes keresni a választ. A Gruevszki-féle VMRO képviselői közül többen is részt vettek ugyanis a szkopjei parlament ostromában, amikor elvesztették a hatalmukat, és a szocialisták alakítottak kormányt. Eljárás indult ellenük, de nem sokkal a döntő szavazás előtt létrejött egy úgynevezett Békebizottság a parlamentben, és ezek a képviselők amnesztiát kaptak – majd a kormánnyal szavaztak. A pártjukból nyilván kizárták őket, de ez csak a parlamenti erőviszonyok megváltozásához vezetett.

Gruevszki megbukott, a közmédia gyógyulni kezdett

Damjanovszki hajlandó a kétharmados szavazás keresztülverését politikai sikernek elkönyvelni, de siet hozzátenni: a nagyjából másfél éve működő kormány ezen kívül kevés eredményt tud felmutatni. Fő kampánytémájuk, az előző rezsim elszámoltatása részben Gruevszki elmenekülésével, részben az ellenzéki politikusoknak a szavazatukért adott amnesztiával gellert kapott, és a gazdaság sem lett egyik napról a másikra sikeres. Damjanovszki szerint a kormány hatalmának megszilárdulásával a vállalatok részben átmentek a mostani kormánypártok politikusainak érdekeltségébe, de a befektetők nem tódulnak az országba.

A kormány ráadásul az adórendszert is átalakította, progresszív személyi jövedelemadót vezetett be, ami súlyos elvonásokat jelent a jobban keresőknek. „Ezek az emberek, valódi vállalkozók, jól képzett alkalmazottak ennek a kormánynak a támogatói bázisát jelentik. Sokaknak éppen a magas adók bevezetésével telt be a pohár, folytatódik a kivándorlás, az IT-szektor máris komoly veszteségeket szenvedett” - véli Damjanovszki. Szerinte ráadásul az új adók behajtása drága, így a költségvetésnek alig keletkezett többletbevétele.

Nikola Gruevszki

AFP / Robert Atanasovski

Necsev ugyanakkor egy fontos dologra hívja fel a figyelmet: „az azért előrelépés, hogy a média sokkal szabadabb lett, amióta a szocialisták kormányoznak”. Korábban a közszolgálati csatornák és a főbb kereskedelmi televíziók is a kormánypropaganda eszközei voltak, lejáratták, jobb esetben csak elhallgatták az ellenzéki politikusokat, alákérdeztek a kormánypártiaknak. „Gruevszki bukásával a média automatikusan utána hangolt a történéseknek, a köztévé például a vezetés tagjainak cseréje nélkül is egyszerre kiegyensúlyozottá vált. Mindkét oldal szereplőit megkérdezik, újra előkerült az élőben közvetített politikai viták műfaja” - teszi hozzá.

Magyar tulajdonosok a macedón médiában

Miközben a mainstream média lényegesen kiegyensúlyozattabbá vált, a kisebb tévéadók és online portálok között megjelent egy zárvány: a Gruevszki-barát média. Az Alfa TV, a Republika, a Kurír, a Líder, a Netpresz és a Riposzt hírportálok között nem csak az a közös, hogy az előző kormányt és pártjait dicsőítik, hanem a tulajdonosi kör is, amelyek két egykori MTVA-s szakemberhez, Schatz Péterhez és Adamik Ágneshez köthetőek.

A portfólió médiumai a magyarországi habonyi modellhez hasonlóan egymás „értesüléseit” veszik át és pörgetik. Fő témájuk a jelenlegi, szocialista kormány és politikusainak démonizálása, kiegészítve némi világméretű összeesküvés-elmélettel, aminek lényege tömören, hogy a világpolitikában mindenki a büszke Macedónia eltiprására szövetkezik, elsősorban a szomszédos országok, de az USA és az EU is, és persze Soros.