Irán visszalőtt: Katari és iraki amerikai bázisokat ért támadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Hetven évvel ezelőtt alakult meg a Kínai Népköztársaság, s az 1949 őszén még romokban heverő, félfeudális ország mára megkerülhetetlen gazdasági és politikai világhatalommá vált. A külsőségek ugyan sokat változtak, ám a rezsim ugyanúgy elnyomó maradt, mint Mao Ce-tung idején volt.
Szédítőek a Kína hetven év alatt elért fejlődését bemutató számok: az ázsiai országban az egy főre jutó GDP az 1952-es 54 dollárról 9732 dollárra ugrott, ami 180-szoros növekedés jelent. Ugyanezen idő alatt az USA-ban 2349 dollárról 62 600 dollárra emelkedett az egy főre eső hazai össztermék, így már nem 44-szeres, hanem csak 6,4-szeres a különbség a két ország között. Közben Kína 1,8 százalékról 16 százalékra növelte a világ GDP-jéből való részesedését, lakossága pedig 575 millióról 1,4 milliárdra ugrott. Megjavult az egészségügyi ellátás is, részben ennek tudható be, hogy hét évtized alatt 35 évről 77-re nőtt a születéskor várható élettartam, miközben 200-ról 6,1-re csökkent az ezer születésre jutó gyermekhalandósági arány.
Hetven évvel ezelőtt a kínai munkaerő 83 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, s az élelmiszertermelés adta a GDP 50,5 százalékát. Mára alaposan megváltoztak az arányok – bár még mindig magas a növénytermesztésben és állattartásban dolgozók 26 százalékos részesedése – a kínai GDP-nek már csak 7,2 százaléka származik a mezőgazdaságból. Ha folytatódik a jelenlegi növekedési ütem, Kína 2030-ra a világ legnagyobb gazdaságává válik.
Hetven év alatt 11 százalékról hatvanra ugrott a városi népesség aránya – már Kínában működik a világ legnagyobb, 131 ezer kilométeres gyorsvasúthálózata – s az előrejelzések szerint másfél évtizeden belül már csak minden ötödik kínai polgár él majd falusi környezetben.
Bár a politikában megkérdőjelezhetetlen a Kínai Kommunista Párt egyeduralma, a gazdaságban lecsökkent az állami tulajdon súlya, és annak ellenére hatalmas vagyoni különbségek alakultak ki a kínai polgárok között, hogy a középosztály mérete is gyorsan gyarapodott, s manapság 400 milliósra becsülik ennek a rétegnek a létszámát. A legjobban a kommunista párt elitje gazdagodott meg,
a pekingi parlament 153 leggazdagabb tagjának 650 milliárd dollár volt az összvagyona, ez körülbelül akkor összeg, mint Svájc éves GDP-je.
Tavaly a magánvállalatok fizették be az adóbevételek több mint felét, s ezek a cégek termelték meg a GDP több mint hatvan százalékát. Kína a világ „legnagyobb összeszerelő üzeméből” technológiai csúcshatalommá vált, az országban tavaly 280 milliárd dollárt, a GDP 2,2 százalékát költötték kutatás-fejlesztésre (k+f), és ezzel Kína megelőzte az EU egészét. A nemzetközi statisztikák szerint Kína a világ k+f kiadásainak egyharmadát mondhatja magáénak.
A szédítő ütemű fejlődésnek nagy ára volt: bár Kína az utóbbi években már megindult a fenntartható növekedés felé vezető úton, s ebben az országban a legnagyobb a naperőművek telepítési üteme, a környezet szörnyű károkat szenvedett. A folyók nagy része élettelen szennyvízcsatornákká vált, Pekingben és több másik városban pedig sokszor egészségre veszélyes a levegő por- és szén-dioxid-tartalma.
Az is a gazdasági fejlődés árának számít, hogy a kínai polgárok kényszerűen lemondtak a politikai szabadságjogok bővítéséről. Az ország élén az a Hszi Csin-ping áll, aki a tragikus következményekkel járt „kulturális forradalmat” véghez vivő Mao óta a legnagyobb hatalmat összpontosította egy kézben, s most már a XXI. század technológiájával akadályozzák az „eretnek tanok” terjedését. Még Micimackó Disney-filmekből megismert karaktere is a cenzorok áldozatául esett: a kínai bloggerek észrevették, hogy a Milne-könyvben szereplő medve hasonlít Hi Csin-pingre, így a rajzfilmfigura felhasználásával tették nevetségessé a pártfőtitkár-államfőt.
A „nagy kínai tűzfalon” keresztül csak nehezen jutnak be a kommunista párt által veszélyesnek tartott nézetek, s közben nagy népszerűségnek örvend az az okostelefonos alkalmazás, amelynek segítéségével még jobban meg lehet ismerni a párt és az állami vezetők bölcs mondásait. Az applikáció révén a hatóságok bármikor ellenőrizhetik, hogy a felhasználók mennyit olvastak el a tartalmakból, a vállalatoknál és egyetemeken pedig versenyt hirdettek az app használói között.
Kínában továbbra sincs szabad vallásgyakorlás, a kisebbségek, leginkább a muszlim vallású újgurok pedig egyre súlyosabb elnyomásban élnek. Sok ezer újgurt kényszerítettek a hatóságok „szakiskolai táboroknak” álcázott átnevelő táborokba és állítólag tömegesen börtönöznek be terrorizmussal vádolt embereket. Az 1950-es évekbe megszállt Tibetben pedig folytatódik az asszimiláció, és a lakossági összetétel erőszakos megváltoztatása.
Harminc évvel a Tienanmen téri vérengzés után – amikor a kínai hadsereg több száz, vagy több ezer tiltakozót ölt meg Pekingben – a Kínai Népköztársaság kikiáltásának hetvenedik évfordulóján Hszi Csin-ping előtt százezer ember vonul majd fel – ebből 15 ezer katona – s a mostani erős ember ugyanott fogadja a hadsereg tisztelgését, ahol Mao Ce-tung hetven évvel ezelőtt állt. Akkor 17 repülőgépből állt a díszkötelék, most harckocsik és repülők százai vesznek részt a hatalmas díszszemlén.
A kínai párt és állami vezetés ünnepi hangulatára mindenképpen árnyat vet, hogy a Kínához az 1990-es évek közepén Nagy-Britanniától visszatért, ám politikai rendszerét részben megőrző Hongkongban már hónapok óta tiltakoznak a demokratikus jogaikat megtartani akaró helyiek. Voltak olyan szombatok, amikor több mint egymillióan tüntettek a szabadságjogok korlátozása ellen, s ugyan a Kína által jóváhagyott kormányzó végül visszavonta azt a kiadatási törvényt, ami miatt elszabadultak az indulatok, Hongkongban továbbra sincs nyugalom. A hongkongiak a népköztársaság születésnapjára is demonstrációkat hirdettek, abban bíznak, hogy a munkaszüneti nappá minősített napon újra hatalmas tömeg gyűlik majd össze a városállamban. A hét végén egyébként a rendőrség többször is összecsapott a tömeggel, s a hatóságok vízágyúk bevetésével zavarták szét a tüntetőket.
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Új idegenrendészeti eljárás indul.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
Fizikai és mentális megterhelésre figyelmeztetnek.
Július elején újabb hullámra lehet számítani.